182477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10,11-epoxi- 10,11-dihidro- 5H dibenz[b,f]azepin-5-karboxamid 10-oxo-10,11-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-5-karboxaiddá történő átalakítására
3 182477 4 A találmány táigya eljárás a (I) képletú 10,11- -epoxi-10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-5-karboxamid (II) képletú 10-oxo-10,11.-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-5-karboxamiddá történő átalakítására. A J. Amer. Chem. Soc. 90, 4193 (1968) cikke ismerteti epoxidoknak lítiumsókkal katalizált átalakítását karbonilvegyületekké. így például ciklohexen-oxidokat vagy azok 1-metil- vagy 1,2-dimetil-származékait lítium-bromiddal benzolban tri-n-butil-foszfin-oxid jelenlétében gyűrűszűkítésmellett aldehidekké vagy metil-ketonokká rendeznek át, melyek ciklopentán-származékok. Ugyancsak megemlítik, hogy az 1-metil-ciklohexen-oxid benzolban lítium-perklorát jelenlétében 80° hőmérsékleten 80%-os kitermeléssel 2-metil-ciklohexanonná rendezhető át, míg ugyanilyen körülmények között az 1,2-dimetil-ciklohexen-oxidból a 2,2-dimetil-ciklohexanon 10%-os kitermeléssel nyerhető. A J. Amer. Chem. Soc. 93, 1693—1700 (1971) cikke ezenkívül ismerteti ciklohepten-oxidnak lítium-bromid és hexametil-foszforsav-triamid jelenlétében benzolban 80°-on végzett átrendezését, melynek során a cikloheptanon 26%-os kitermeléssel keletkezik. Lítium-perklorát alkalmazása esetén a cikloheptanon 17%-os kitermeléssel keletkezik. A J. Org. Chem. 34, 2355—2358 (1969) cikke szerint az exo-biciklo[4.2.0]loktén-7-oxid lítium-jodid hatására gyűrűszűkítés közben biciklo[4.1.0] heptán-7-karboxaldehiddé alakítható. Az Acta Chemica Scandinavica 18, 1551—1552 (1964) cikkéből az alifás epoxidok metil-jodiddal és nátrium-jodiddal dimetil-formamidban 4 órás viszszafolyatás közben végzett izomerizálása ismeretes, melynek során a megfelelő keton kvantitatív kitermeléssel keletkezik. A Chem. Comm. 1968 227—229oldalaindimetil-szulfoxidban oldott epoxiciklohexán izomerizációját ismerteti, nátrium-jodiddal, és n-propiljodiddal, melynek során 90%-os kitermeléssel ciklo-hexanon keletkezik. E két utóbbi eljárást az (I) képletű vegyillet esetén alkalmazva az első esetben a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat szerint (szilikagél-lemezek, futtatószer etil-acetát) olyan termék keletkezett, mely a (II) képletű vegyületnek csak nyomnyi mennyiségét tartalmazta, míg a második esetben a megfelelő végtermék egyáltalán nem volt kimutatható. Megállapítottuk azt is, hogy ha a fentiekben ismertetett eljárást alkalmaztuk az (I) képletú vegyidet esetén, mely szerint 1-metil-ciklohexen-oxidot benzolban lítium-perklorát jelenlétében alakítottak 2-metil-ciklohexanonná, olyan termék keletkezett, mely szilikagél-lemezeken etil-acetát futtatószert használva vékonyrétegkromatográfiásan csak a (II) képletú vegyidet nyomnyi mennyiségét mutatta. Meglepő módon úgy találtuk, hogy a 10,11-epoxi-10,1 l-dihidro-5H-dibenz [b,f ]azepin-5-karboxamid 10-oxo-10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]-azepin-5- karboxamiddá történő átalakítása a lítium, magnézium vagy kalcium bromidja vagy jodidja alkalmazásával végrehajtható anélkül, hogy szükség volna metil-jodid vagy n-propil-jodid hozzáadására. Az eljárás során előnyös a fenti fémek jodidjának alkalmazása. Az alkalmazott sók képlete ezek szerint az LiBr, Lil, MgBr2, Mgl2 CaBr2 és Cal2. E sókat vízmentes formában vagy önmagában ismert, vízzel (hidrátok) vagy dietil-éterrel (dietiléterát) alkotott formájukban használhatjuk. A hidrátok például a következők: LiBr-H20, LiBr-2H20, LiBr-3H20, Lil-H20, LiI-2H20,LiI•3H20, MgBr2-6H20, MgBr2-10H2O, MgI3-8H20, Mgl2 • 10H2O, CaBr2 -6H20, Cal2 -4H20, Cal2 -6H20. A találmány szerinti eljárás során előnyösen alkalmazható sók, ezek hidrátjai illetve dietil-éterátjai a következők: LiBr, LiI-2H20, Mgí2-(clietil-éterát) és Cala-áHaO. A találmány szerinti reakciót valamely oldószerben, például egy adott esetben halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogénben, például valamely halogén-, például klór-alkánban, például metilén-kloridban, szén-tetrakloridban, etilén-kloridban v. difluor-klór-metánban, előnyösen azonban kloroformban végezzük. Aromás jellegű oldószer például a benzol vagy klór-benzol. Előnyös lehet egy további oldószer adagolása, hogy elősegítsük a lenti sóknak az alkalmazott oldószerben való oldódását. Ilyen szempontból elsősorban poláros oldószerek jönnek számításba, például a tetrahidrofurán, dioxán, vagy egy foszforamid-származék, például hexametil-foszforsav-triamid. Az alkalmazandó poláros oldószer mennyisége az alkalmazott só minőségétől függ, általában az adalék felső határa 1 mól oldószer 1 mól sóra vonatkoztatva. A reakcióelegy szokásos módon történő feldolgozásával a végterméket jó kitermeléssel és tisztán kapjuk. A reakció hőmérséklete 20—120°, előnyösen 40— 80°. Az (I) és (II) képletű vegyületek egyaránt ismertek. Az eljárás során alkalmazandó szerves anyagok illetve a sóknak azokkal alkotott formái ismertek vagy amennyiben újak, önmagukban ismert módszerekkel könnyen előállíthatok. így például az eljárás egyik kiviteli alakjában használt magnézium-jodid-dietil-éterátot magnéziumforgács és jód rövidszénláncú díalkil-éterben, például dietil-éterben végzett reakciójával állítjuk elő. Az alábbi példákban a találmány szerinti eljárást részletesen mutatjuk be. A hőmérsékleti értékeket Celsius fokban adjuk meg. 1. példa 5.0 g 10,ll-díhidro-10,ll-epoxi-5H-dibenz[b,f] -azepin-5-karboxamid 50 ml kloroformmal készített szuszpenziójához 5,0 g lítium-jodid-dihidrátot adunk. A- szuszpenziót visszafolyási hőmérsékletre melegítjük és ezen a hőmérsékleten 30 percen át ke vertet j ük. Ezután az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, 50 ml vízzel majd 20 ml vízzel mossuk, a kloroformos oldatot szárazra pároljuk és a maradékot metanolból átkristályosítjuk. Szárítás után 4,1 g (82%) 10,ll-dihidro-10-oxo-5H-dibenz[b,f]-azepin-5-karboxamidot kapunk, op. : 214°. 2. példa 5.0 g 10,ll-dihidro-10,ll-epoxi-5H-dibenZ[b,f]-azepin-5-karboxamid 50 ml kloroformmal készített szuszpenziójához 6,2 g magnézium-jodid-dietil-éterátot adunk. A szuszpenziót visszafolyási hőmérsékletre melegítjük és ezen a hőmérsékleten 30 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
