182464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tiroxin-kötésindex meghatározására szérumban

5 182464 6 funkciós térhálósító szerekkel, így glutáraldehiddel és hasonlókkal. Ezek a módszerek a szakemberek előtt ismeretesek. A találmány keretein belül előnyösen olyan edé­nyeket, így reagenscsövecskéket alkalmazunk, ame- 5 lyeknek belső fala az antitesttel van bevonva. Az edények alkalmas anyagaira tipikus példák a kö­vetkezők: polisztirol, sztirol-akrilnitril kopolime­­rizátum, valamint más műanyagok és üveg. A sztirolbázisú műanyagok esetén kielégítő bevonás 10 céljából néha elegendő, ha az antitest oldatát egy ideig az edényben hagyjuk állni. A fenti kivitelezési módszerek analóg módon olyan hordozó anyagokra is használhatók, amelyek nem edények, hanem olyan apró részecskékből áll- 15 nak, amelyek oszloptöltésre megfelelők. Anti-T4-antitesteket a hormonokkal szembeni antitestek készítésére szokásos módszerekkel nyer­jük. Előnyös T4 valamilyen alkalmas hordozó­­proteinnel való konjugátumát használjuk immuno- 20 génként. Különösen alkalmasnak bizonyult a szak­emberek által használt nagyszámú hordozó protein közül a marha-szérumalbumin (RSA). A hordozó proteineket kémiailag kapcsoljuk a T4-gyel, pél­dául glutárdialdehiddel enyhén lúgos közegben és 25 ezt követő nátrium-borohidrides redukcióval. Egy másik alkalmas kapcsolási módszer a morfolino­­-diciklohexil-karbodiimiddel történő reagáltatás. Az így kapott T4-immunogén alkalmazásához meg­felelő kísérleti állat például nyúl vagy birka. Al- 30 kalmasak azonban más állatfajok is. A találmány szerinti előnyös, peroxidázzal jel­zett T4 előállítását célszerűen (terc-butoxi-kar­­bonil)-tiroxin-(N-hidroxi-szukcinimid)-észter pe­roxidázzal történő reagáltatásával, és a kapott 35 termék kromatográfiás tisztításával végezzük. Ha­sonló módon a számításba vehető legtöbb egyéb en­zim is kapcsolható más ismert peptidkémiai el­járás alkalmazásával. Amint említettük, a találmány szerinti eljárás so- 40 rán meghatározott mennyiségű T4-et reagálta­­tunk. Ügy találtuk, hogy ez a mennyiség célszerűen 100—500 ng T4/ml szérum. Használható azonban kisebb vagy nagyobb mennyiség is. A fent említett mennyiségi tartomány azonban gyakorlatilag min- 45 den előforduló szérumösszetételhez megfelelő, és alkalmas mind hipertiroidális mind hipotirodális szérumokhoz. A hozzáadandó enzim-jelzett T4 mennyisége függ a mindenkori alkalmazott enzim fajtájától, különösen az enzim fajlagos aktivitása- 50 tói, amely még könnyen meghatározható. A pero­xidázzal való előnyös jelölés esetében célszerűen olyan mennyiséget alkalmazunk, hogy a tulajdon­képpeni tesztkeverékben körülbelül 1—200 mü perodidáz/ml legyen. 55 A szérumból, pufferból, T4-ből és enzim-jelzett T4-ből álló reakcióelegyet az oldhatatlan, különösen hordozóra kötött anti-T4-antitesttel elegendő hosz­­szú ideig hagyjuk érintkezni, hogy elérjük a jel­zett T4 és antitest állandó kötési arányát. Az idő- 60 tartam bizonyos mértékben függ a körülmények-, tői, pH-tól, hőmérséklettől és koncentrációtól Általában körülbelül órától körülbelül 2 óráig terjedő érintkezési idő elegendő. Az inkubáció be­fejezése után az oldatot elválasztjuk a hordozótól, 65 példáid az edényből való kiöntéssel, a hordozót víz­zel lemossuk, és végül elvégezzük a hordozóhoz kötött enzimaktivitás meghatározását. Az előnyös kiviteli forma esetén, amikor edényalakú hordozót és jelző enzimként peroxidázt használunk, például hidrogén-peroxidot és ABTS<-t [2,2’-azino-di/3- etil-benztiazolin-6-szulfonát)-ot] adunk hozzá a pufferoldatban, és 405 nm-nél meghatározzuk az ex­­t inkció-különbséget. A találmány tárgya továbbá a találmány szerinti eljárás kivitelezésére szolgáló tesztkészlet. Ez lé­nyegében tiroxinból, enzim-jelzett tiroxinból, old­hatatlan szilárd antí-tiroxin-antitestből, puffer­­anyagból és az enzimaktivitás meghatározására szolgáló reagensből áll. Alkalmas pufferok olyanok, amelyekkel 7,5 és körülbelül 9,3 közötti pH-érték állítható be. Előnyös a 8,0 és 9,0 közötti pH-érték. A megadott tartományban alkalmazható pufferok­­ra tipikus példák a következők : foszfát jraffer, trisz­­puffer, borax-puffer, barbitalpuffer. Előnyös a 0,05—0,5 mólos barbitalpuffer. A találmány szerinti tesztkészlet ezenkívül — előnyösen — még szokásos stabilizálószereket, így marha-szérumalbuminí, szénhidrátokat, glicerint, valamint immunreakciót elősegítő adalékként po­­liszacharidokat, polietilénglikolokat tartalmazhat. A találmány szerinti tesztkészlet-enzimjelölt le­ként tiroxin-peroxidázt tartalmaz. Az enzimak­tivitás meghatározására szolgáló reagens ebben az előnyös esetben hidrogén-peroxidból, vagy valami­lyen hidrogén-peroxidot szolgáltató vegyületből, így nátrium-perborátból vagy Perhydrítből vala­mint 2,2’-azino-di(3-etil-benztiázolin-6-szulfonát)­­ból [amelyet ABTS<-nek neveznek], továbbá vala­milyen alkalmas pufferból áll. Alkalmas pufferra tipikus példa a pH 4,5—6,0-os foszfát-citrát-puf­­fer. Ehhez a kiviteli formához alkalmas más rea­gens 7,0 pH-jú foszfátpuffert, gvajakolt és hid­rogén-peroxidot tartalmaz. A találmány szerinti előnyös tesztkészlet egyik speciális kiviteli alakja a következőket tartalmaz­za: tiroxin tiroxin-peroxidáz barbitalpuffer, pH 8,6 marha-szérumalbumin anti-tiroxin-antitest (hordozó nélkül számítva) hidrogén-peroxid ABTS 100—400 ng/ml, 5—100 mU/ml, 0,1— 0,2 mólos, 0,2%, 1— 0,05 [xg/ml, 0,5— 4,5 mmól/1, 5— 50 mmól/1, foszfát-citrát-puffer, pH 5,0 0,1— 0,2 mólos. Az enzimmel jelzett tiroxin előállításánál elő­nyösen (terc-butoxi-karbonil)-tiroxin-(N-hidroxi­­szukcinimid)-észterből indulunk ki, és a reakciót puffer/dimetil-formamid (1:1) elegyben végezzük. Pufferként mindenkor az éppen alkalmazott en­zim részére legmegfelelőbb puffert használjuk. A konjugátum tisztítására fenil-butil-amin-Sep­­harose vált be. A találmány a szérum tiroxin-kötésindexének meghatározására egy egyszerű és szokásos labora­tóriumi eszközökkel kivitelezhető eljárást bocsát rendelkezésre, amelynek pontossága megfelel a radioaktív jelzés alkalmazásával végzett ismert 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom