182455. lajstromszámú szabadalom • Kúpos csigakeverő
3 182455 4 Az ismert kúpos csigakeverőnél a ferdén elhelyezett csiga felső vége egy, a fedél közepén forgathatóan csapágyazott hajtókaron forgat hatóan van csapágyazva. A kúpos csigakeverő üzemelésénél a hajtókar a fedél központján keresztül forog, így a csiga a kúpos tartályfal mentén mozog. Annak érdekében, hogy a csigát a saját tengelye körül forgassák, a keverendő ömlesztett anyag sűrűségétől függően a két különböző meghajtómű egyikét alkalmazzák. Olyan anyagok keverésére, amelyeknek a sűrűsége viszonylag kicsi, pl. 0,7 kg/l alatti érték, a csigát egy, a kúpos tartály alsó keskeny végén elhelyezett kardáncsuklón át hajtják meg. Olyan áruk keverésénél, amelyek sűrűsége 0,7 kg/l érték feletti, a csiga meghajtása felülről, a hajtókar belsején keresztül történik. A korábban ismert kónuszos csigakeverő mindkét fajtája különböző hátrányokkal rendelkezik. Az egyik hátrány, amely mindkét fajtánál közös, az, hogy a hajtókarok, a csapágyazásukra szolgáló csapágyak, valamint a meghajtóműveik viszonylag költségesek, és jelentősen növelik a gyártás költségeit. A csiga tartályfala menti mozgatására a keverendő árun át, annak állapotától függően adott esetben igen nagy erő szükséges. A hajtókáit, valamint a csapágyazásra szolgáló csapágyakat ezért igen robosztusán kell kiképezni. Mivel a hajtókar a fedél közepén egy tengelyen át van meghajtva, és a csiga egy hosszú emelőkart képező hajtókar szabad végén van csapágyazva, nagy forgatónyomatékot kell a hajtókar tengelyén átvinni. A hajtómű, amely a meghajtó motort a hajtókar tengelyével köti össze, annak megfelelően igen nagy csökkentő áttételt eredményez, és ezért igen bonyolult és drága. Azon keverőknél, amelyeknél a csiga meghajtása az alsó tartályvégen lévő kardáncsuklón át történik, utóbbinak a tartálytengelvén kell szükségszerűen elhelyezve lennie. Ezzel nehezebbé válik a keverékelvétel, amelynek szintén a tartály alján kell megtörténnie. A keveréket akkor ugyanis nem lehet függőlegesen középütt leüríteni a tartályból, hanem oldalt a kardáncsukló körül kell elvezetni. További hátrányt jelent, hogy a kardáncsukló vszonylag driága, és ehhez még meghibásodásra is hajlamos, mivel a keverendő áruval érintkező részekkel rendelkezik. Természetesen a kardáncsuklónál még egy, a tartály belső terét tömítetten lezáró tengelyátvezetés is szükséges. Azoknál a keverőknél, amelyeknél a csiga tengely körüli forgására a meghajtás a hajtókaron keresztül történik, mind a hajtókar üreges tengelyében, mind a forgattyúkarban tengelynek kell lennie. E két tengelynek egymással szöghajtóműn keresztül kell csatlakoznia. A hajtókar szabad végén is kell egy szöghajtómű, ami a hajtókarban lévő tengelyt a csigával összeköti. A hajtókaron keresztül történő meghajtás igen bonyolult és költséges. Van még azonban egy másik, jelentős hátrány is. Mind a hajtókar szabad végén elhelyezett csigacsapágy, mind a forgattyútengelyen, és a hajtókaron átvezetett tengelyek csapágyai, valamint a kúpkerékmeghajtás általában kenést igényel. A kenési helyeket a keverőtartály szabad belső terével szemben tömíteni kell, mivel a kúpos keverőcsigát gyakran olyan anyagok keverésére használják a vegyipari eljárásokban, amelyeknek nem szabad elszennyeződniök a keverőanyaggal. A hajtókar kenési helyeinek tömítésére különböző tömítések szükségesek, amelyek a hajtókar felépítését tovább bonyolítják. Emellett a karbantartás, amikor a haitókart tisztítják, és lényegében szét kell szedni, igen időtrabló. A már ismertetett keverők további hátránya, hogy jóllehet a hajtókaron át van meghajtva, sok esetben szükséges, hogy a csigát alsó végén még egy csuklócsapágyban is csapágvazzák. A hajtókart nevezetesen sok esetben nem lehet olyan stabil és robosztus módon kiképezni, és csapágyazni, ami elegendő lenne arra, hogy a csigát csak egyik végén, a hajtókaron csapágyazzák. A 7 420 361. sz. NSZK használati minta olyan kúpos keverőcsigát ismertet, amely a kúpostartály felső nyílásának központos részén egy fo'rgatható tetővel van lefedve. Ezt üzemelés közben motorral, fogaskerékhajtáson keresztül forgatják. A csiga alsó végét a tartály alján elforgatható golyóval csapágyazzák. A csiga felső vége a kúpostartály belsejében csuklós kapcsolattal van egy vertikális, forgatható tengellyel összekötve. Maga a tengely egy fogaskerékmeghajtású hajtóegységhez tartozik, ami maga is forgathatóan van kiképezve, és a tartály belsejében, a tető alatt excentrikusán van elrendezve. A hajtóegység a forgatható tetőn átvezetett üreges tengelyen át és egy, az abban élhelyezett hajtással van összeköttetésben, ami üzemelés alatt a tető forgómozgásával van haitva. és a csiga működteti, úgy ez forog a saját tengelye körül, és még körmozgást is végez az említett üreges tenselv és belső tengelv körül. Ezzel a kúpos csigakeverőnél a keverendő árut gyakorlatilag csak a kúpos tartály alsó felében, vagy legjobb esetben a csiga végének közelében lehet betáplálni. Az efeletti teret szabadon kell hagyni a meghajtóegység számára. Ezért ennek az ismert keverőcsigának jelentős az építési magassága, ami nem utolsósorban a gvártási költségeket befolyásolja előnytelenül. Az ilyenfajta keverőcsigát továbbá számos olyan területen, ahol nagy tisztaság kívánatos, egyáltalán nem lehet alkalmazni, mivel például a vegyiparban, a gyógyszer- és élelmiszeriparban nem engedhető meg, hogy a feldolgozásra kerülő anyagok érintkezzenek a kenést igénylő méghajtóműrésszel. Emellett rendkívül sok munkát igényel a tartály, és az abban található hajtóműegység tisztítása is. E keverőcsiga-típusnál csak nagy nehézséggel lenne lehetséges, hogy a kúpos tartálynak a bizonyos célokra szükséges, és célszerű külső gázálló tömítését megoldják. További hátrány abból adódik, hogy a csiga az alsó vé5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
