182432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 9-halogén-1-alkil-1-alkiloxikarboniletil-oktahidro-indolokinolizinek előállítására

5 182432 6 rékét valamilyen alkalmas szerves oldószerben, mint amilyen a dimetilformamid, forrón oldjuk, az oldatból lehűléskor kiválik az alacsonyabb olvadáspontú transz karbonsav ; a szerves oldószeres szűrlethez vizet adunk, mire a magasabb olvadáspontú cisz karbonsav válik ki. A karbonsavvá történő hidrolízist önmagában ismert módon végezzük, például egy szervetlen bázis, előnyö­sén egy alkálifém-hidroxid, mint amilyen a nátrium­­hidroxid, jelenlétében egy oldószerben, előnyösen egy alifás alkoholban, mint amilyen az etanol, célszerűen az alkalmazott bázis forrási hőmérsékletén. A fenti módon szétválasztott racém vagy az esetleges rezolválás után kapott optikailag aktív cisz és transz konfigurációja karbonsavakat ezután külön-külön ön­magában ismert módon tetszés szerinti észterré alakít­hatjuk. Az észterezést például úgy hajthatjuk végre, hogy a megfelelő racém vagy optikailag aktív Va vagy Vb általános képletű karbonsavat — mely képletben R3 jelentése hidrogénatom, R2és X jelentése a fenti —, va­lamely alkalmas halogénezőszerrel a megfelelő karbon­­savhalogeniddé alakítjuk, és az így előállított megfelelő racém vagy optikailag aktív karbonsavhalogenideket bármely megfelelő alifás alkohollal reagáltathatjuk, és így tetszés szerinti racém vagy optikailag aktív Va és Vb általános képletű karbonsavésztereket — mely kép­letben Rt, R2, R3 és X jelentése a fenti — állíthatunk elő. Az előzőkben említett karbonsavhalogenideket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő racém vagy optikailag aktív Va vagy Vb általános képletű karbonsavakat ön-, magában ismert módon valamely halogénezőszerrel rea­­gáltatjuk. Halogénezőszerként előnyösen klorozószere­­ket használunk. Ilyen klórozószerek lehetnek például a tionilklcrid, foszforoxiklorid, foszfortriklorid, foszfor­­pentaklorid stb., előnyösen azonban tionilklorídot alkal­mazunk. A halogénezést valamely inert szerves oldó­szerben is végrehajthatjuk, azonban dolgozhatunk oldó­szer alkalmazása nélkül is. A halogénezési reakciót vala­mely szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében is elvé­gezhetjük, azonban a reakció bázis jelenléte nélkül is jó eredménnyel vezethető le. Valamely racém vagy optikailag aktív Va vagy Vb ál­talános képletű karbonsavat úgy is észterezhetünk, hogy a megfelelő savat vagy egy sóját, adott esetben egy bázis jelenlétében valamely alkilezőszerrel kezeljük. Az Va vagy Vb általános képletű karbonsav sójaként előnyö­sen az alkálifémsók jöhetnek számításba, mint amilyen a nátriumsó, káliumsó stb. Alkilezőszerként célszerűen valamely alkilhalogenidet, előnyösen alkilbromidot, kü­lönösen pedig alkiljodidot alkalmazunk. Az alkilhalo­­genidekben lévő alkil-csoport célszerűen 1—4 szénato­mos egyenes vagy elágazó csoport, előnyösen primer vagy szekunder alkil-csoport, mint amilyen a metil-, etil-, n-propil-i-propil-, n-butil-, szek-butil-csoport. Elő­nyös alkilezőszerek például a metiljodid, metilbromid, etíljodid, etilbromid, i-propiljodid, i-propilbromid, szek­­-butiljodid, szek-butilbromid stb. Az alkilezést vala­mely dipoláros aprotikus oldószerben, mint amilyen a hexametil-foszforsavamid vagy a dimetilformamid vé­gezzük el. A reakciót, különösen, ha kiindulási anyag­ként karbonsavat alkalmazunk, célszerűen egy szervet­len bázis, mint amilyen a káliumhidroxid, nátriumhidr­­oxid vizes oldata, a nátriumhidrid, a káliumkarbonát stb., jelenlétében hajtjuk végre : különösen kedvező szer­vetlen bázis ebből a szempontból a káliumkarbonát. Az alkilezést végrehajthatjuk úgy, hogy a karbonsav­ból előbb egy szervetlen bázissal, például a fentiekben említettek bármelyikével sót képezünk, és ezt a sót rea­­gáltatjuk aztán az alkilezőszerrel, de eljárhatunk úgy is, hogy a karbonsavat valamilyen bázis jelenlétében rea­­gáltatjuk a megfelelő alkilezőszerrel. Az Vb általános képletű izomert alkálifémbíkromátos oxidációval újból IV általános képletű vegyületté ala­kíthatjuk és a reakcióba visszavezethetjük. A találmány szerinti eljárás bármely lépésében a reak­­cióelegyek feldolgozása önmagában ismert módokon történhet a kiindulási anyagoktól, a végterméktől, az oldószertől stb. függően, például amennyiben a reak­ció végeztével a termék kiválik, azt szűréssel elkülönít­jük, amennyiben a termék az oldatban marad, az olda­tot, előnyösen vákuumban, szárazra pároljuk. A száraz­ra párolt anyagot valamilyen alkalmas inert szerves ol­dószerrel, mint amilyen a petroléter, kristályosítjuk. Az oldószer megválasztása a kristályosítandó anyag oldha­tósági és kristályosodási tulajdonságaitól függ. A reak­­cióelegyek feldolgozásánál úgy is eljárhatunk, hogy a reakcióelegyből a terméket valamilyen alkalmas inert szerves oldószerrel, például diklórmetánnal, diklór­­etánnal stb. extraháljuk, a szerves oldószeres oldatot szárítjuk és bepároljuk, a maradékot kívánt esetben kris­tályosítjuk. A reakcióelegyből a kívánt terméket vala­milyen inert szerves oldószerrel, például éterrel ki is csaphatjuk és így a kivált anyagot szűréssel elkülönít­hetjük. A találmányt részletesebben az alábbi kititeli példák szemléltetik, az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa ( ±)-la-EtiI-l ß-(2'-metoxikarbonil-etiI)-9-br0m­­-1,2,3,4,6,7,12,12ba-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizin és ( + )-lx-etiI-l ß-(2'-metoxikarbonil-etil)-9-br0m­­-1,2,3,4,6,7,12,12b ß-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizin 6,50 g (14,4 mmol) l-etil-l-(2'-metoxikarbonil-etil)-9- -bróm-l,2,3,4,6,7-hexahidro-7aH-indo!o[2,3-a]-kinoli­­zin-5-ium-metoxid 20 ml diklórmetán-metanol 1 :1 ará­nyú elegyével készített oldatához 0 °C-on keverés köz­ben részletekben 0,55 g nátriumbórhidridet adagolunk. A teljes beadagolás után a keverést még 30 percig foly­tatjuk. Az oldatot ezután ecetsavval pH 6-ra savanyít­juk és az elegyet vákuumban szárazra pároljuk. A pár­­lási maradékot 5%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal pH 8—9 értékre lúgosírjuk, és az oldatot diklórmetánnal extraháljuk. A szerves réteget vízmentes magnézium­szulfáttal szárítjuk, szűrjük, a szűrletből az oldószert vákuumban desztillációval eltávolítjuk, a maradék 6,10 g olajat preparatív vékonyrétegkromatográfia se­gítségével szétválasztjuk (KG—PF2S4+366 benzol-meta­nol 14 : 3, Rf: 12b B-származék > 12ba-származék, eluá­­lás diklórmetán-metanol 10 : 1). így 2,70 g cím szerinti 12ba-származékot állítunk elő. Kitermelés : 44,5%. Olvadáspont: 166—168 °C (metanolból). IR (KBr) : 3380 (indol NH), 2800, 2750 (Bohlmann sávok), 1720 cm-1 (CO2CH3). Ms m/4 (%): 420 (81,6), 418 (Mj 81,2), 405 (8,1), 403 (8,1), 389 (9,5), 387 (5,4), 347 (95,5), 345 (100), 317 (2,6), 315 (2,6), 277 (28,9), 275 (30,7) 250 (27,9) 248 (31,6), 168 (19,5). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom