182427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynövényekből szilázs, v szenázs készítésére

3 182427 4 talom 12—30%-a. Az aprítás során a növényi részeket 1,5—2 cm-nyi darabokra szecskázzuk és célszerűen előre elkészített térbetonon tömörítjük. A tároláshoz anaerob körülményeket teremtünk és a szénhidrát ecetsavas er­jedését 0,5% fölé nem engedjük, a vajsavas erjedést pedig meggátoljuk. A szecskázott takarmány szénhidrát-tartalmát me­lasszal és/vagy más, magas szénhidráttartalmú szárma­zékkal szabályozzuk, a fehérjeszintet pedig adott eset­ben oldat formájában kijuttatott karbamiddal pótoljuk. A találmány szerint kémiai tartósítószerként hígított hangyasavat és/vagy sósavoldatot használunk, melynek során a tárolt termény pH értékét előnyösen 4 fölé nem engedjük. Amennyiben pufferanyagra van szükség, apró szalmaszecskát vagy pelyvát használunk. ÍVJagas nedvességtartalmú növény silózása során szecs­­kázás előtt j nedvességtartalmat 35—40%-nyira szár­sértő betakarítással, vagy sodrással vagy fonnyasztással lecsökkentjük. A tárolt takarmány anaerob körülményeit a légmente­sen lezárt silóból a légfelcsleg kiszivattyúzásával bizto­sítjuk. A találmány előnye, hogy az előre elkészített térbeton­ra billentett terményhez szennyeződés nem jut, az apróra szecskázott termény tömörítése biztonságos, a beállított és meghatározott nedvességtartalom és szénhidrát-, il­letve fehérjetartalom mellett, az anaerob körülmények biztosításával a káros erjedések, a takarmány megrom­lása elkerülhető. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganato­­sítási módját példákon részletesen is ismertetjük, anél­kül azonban, hogy az oltalmat a példákra korlátoznánk. 1. példa A találmány szerint kukorica silózásánál az alábbiak szerint járunk el : A növényt abban az érési stádiumban takarítjuk be, amikor annak szárazanyagtartalma 30—40%, közötti, azaz a vegetációs időszak vége felé. Ekkor a szemek víz­tartalma relatíve már alacsony és az egész növény víz­tartalma 60—65% körüli. Ebben az érettségi állapotban a tápanyaghozam a legmagasabb, mert az erjesztéshez szükséges szénhidráttartalom viszonylag magas, a ta­pasztalat szerint a szárazanyagtartalom 18—28%-ára tehető és kedvező a szénhidrátfehérje arány is. Az ilyen érési stádiumban silózott terményeknél a 2% feletti tej­sav és a 0,5% alatti ecetsavtartalom is biztosítható, vaj­savas erjedés kizárása mellett. A találmány szerint az ilyen érési stádiumban levő kukoricát 1,5—2 cm-es szecskahosszúságúra aprítjuk, ezáltal biztosítható a nagy számú vágásfelületből a sejt­nedv kiszorítása és a tömöríthetőség révén az anaerob körülmények kialakítása, így a takarmány biztonságos tartósítása. Az anaerob körülmények relatíve gyors ki­alakítása folytán az ecetsavas erjedés idejében megálla­pítható és a vajsavas erjedés keletkezése megakadályoz­ható. A fenti példának megfelelően járunk el a cirok és a szudánifű-félék silózásánál is. 2. példa Pillangósok és füvek szénhidráttartalma a fent emlí­tetteknél alacsonyabb, ugyanakkor a nedvességtartalom és a fehérjeszint magasabb. Az erjedés kedvező irányú befolyásolása céljából a ta­lálmány szerint szilázs és szenázs készítésénél a silózott termék cukortartalmát, pufferkapaciíását és száraz­anyagtartalmát egyaránt figyelembe kell venni. A gyors tejsavas erjedés lefolytatásához a 35—40%-os szárazanyagtartalmat önmagában ismert szársértő be­takarítással, sodrással, forgatással, fonnyasztással biz­tosítjuk oly módon, hogy a szárazanyagtartalomban 12—15% fermentálható szénhidráttartalom legyen, ugyanekkor az egész takarmány pH 4-nél nagyobb érté­kűre ne emelkedjék, magától értetődően az anaerob körülmények biztosítása mellett. Ha a begyűjtött és szecskázott takarmány fermentál­­ha:ó szénhidráttartalma a jelzett értéket nem éri el, dúsító anyagokat adalékként bekeverünk és a szénhid­rát tartalmat mesterségesen megnöveljük. Ellenkező eset­ben az alacsony szénhidráttartalom következtében nem kerülhető el a vajsavas erjedés. Célszerűen alkalmazhatunk savas hatású tartósító­szerek mellett pl. melaszt, ügyelve arra, hogy 40% szá­­razinyaglartalom felett a tömöríthetőség csökken, ami az eltarthatóság, tárolhatóság rovására jelentkezik. A fentiek figyelembevételével a tapasztalat szerint a lucerna első hozadékának silózására, bimbózáskor be­takarítva, puíferanyagként sósavval feltárt szalmaszecs­kát alkalmazunk rétegelve, vagy méginkább bekeverve. Ugyanis a lucerna ebben a fejlődési állapotában 17— 18% szárazanyagtartalmú és igen jelentős az értékes csurgaléklé. A feltárt szalmaszecska kellő rétegezettség mellett a takarmányhalmaz szárazanyagtartalmát megnöveli, fel­szívja a tápanyagdús csurgaléklevet, az erjeszthetőséget javítja a szalma jelentős hányada is a feltárás következ­tében emészthetővé válik. 3. példa Eljárhatunk pillangósok silózásánál úgy is, hogy a szénhidráttartalmat szénhidrátban gazdag anyagok, 3— 5% melasz, 5—10% szárított répaszelet, vagy 20% zöld silókukorica, esetleg 16—18% kukoricadara -— meg­felelő egyenletes adagolásával és bekeverésével biztosít­juk, ezzel elősegítjük a gyors tejsavas erjedés lefolyását. Kémiai tartósítószerek közül számításba vehető a hangyasav háromszoros hígítású oldata, melyet akár a silóba betárolás során adagolunk, akár a betakarítógép­re szerelt adapterből a szecskázás során pl. a kifúvató­­csőben hozzuk össze a szecskázott terménnyel. Termé­szetesen az ismert hígított sósavas oldat alkalmazása is megfelel a zöldlucernaszilázs helyes pH értékének beállí­tására. Ha a szárazanyagtartalom megengedett értékre való hozását biztosítjuk a példa szerinti módon az anaerob viszonyok megteremtése lehetővé válik és a fékezett er­jedés elérhető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom