182341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új helyettesített fenoxi-amino-propanol-származékok előállítására

5 182341-kloridban) történő oxidációval, majd kis szénatom­számú alkálifém-alkoholáttal a megfelelő alkoholban (pl. nátrium-etiláttal etanolban) történő kezeléssel. A (IX) általános képletű fenolok ismert vegyületek vagy a példákban leírt módon vagy azzal analóg eljá­rásokkal állíthatók elő. A (X) általános képletű vegyületek újak. A (IV) általános képletű fenolok ismert vegyületek vagy ismert vegyületek előállításával analóg módon ön­magukban ismert módszerekkel állíthatók elő. Az (V) általános képletű kiindulási anyagok ismert vegyület-csoporthoz tartoznak és pl. a következőképpen állíthatók elő : Valamely (XI) általános képletű alkoholt (mely kép­letben R2 és R3 jelentése a fent megadott) klór-ecetsav­­val történő reagáltatással egy (XII) általános képletű karbonsavvá alakítunk (mely képletben R2 és R3 jelen­tése a fent megadott). A (XI) általános képletű vegyületek ismertek vagy is­mert vegyületek előállításával analóg módon, önmaguk­ban ismert módszerekkel állíthatók elő. A (XI) általá­nos képletű vegyület és klór-ecetsav reakcióját iners szerves oldószerben (pl. dimetil-formamidban vagy di­­metil-szulfoxidban) valamely alkálifém-bázis (pl. nát­­rium-hidrid) jelenlétében, magasabb hőmérsékleten' (pl. mintegy 60—120 °C-on) hajthatjuk végre. Az ily módon kapott (XII) általános képletű karbon­savat valamely (XIII) általános képletű alkohollá redu­káljuk (mely képletben R2 és R3 jelentése a fent meg­adott). A (XII) általános képletű karbonsavak redukcióját önmagában ismert módon végezhetjük el, pl. lítium­­-alumínium-hidrid felhasználásával, iners szerves oldó­szerben (pl. tetrahidrofuránban) szobahőmérséklet kö­rüli hőmérsékleten. A kapott (XIII) általános képletű alkoholokat szul­­fonálással önmagában ismert módon alakítjuk a meg­felelő (V) általános képletű vegyületté. A szulfonálást pl. a megfelelő kis szénatomszámú alkil- vagy arilszul­­fonil-halogeniddel (pl. metánszulfonil-kloriddal stb.) tercier szerves bázis (pl. trietilamin vagy piridin stb.) jelenlétében szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható új helyettesített fenoxi-amino-propanol-származékok kardioszelektív ß-adrenerg-blokkolö tulajdonságokkal rendelkeznek és szívbetegségek (pl. Angina pectoris és szívritmuszavarok) kezelésére, ill. megelőzésére alkal­mazhatók és ezenkívül antihipertenzív készítmények ha­tóanyagaként is alkalmazhatók. Az (I) általános képletű új vegyületek ß(- és ß2-adre­­nalin-receptorokra kifejtett ß-adrenerg-blokkolo hatá­sát standard tesztekkel igazoljuk. E hatást oly módon határozzuk meg, hogy patkányon mérjük az izoprenalin által kiváltott tachikardia [ED50(HR)j és az izoprenalin által előidézett vérnyomáscsökkenési reakció [ED50 (BD)] 50%-os csökkentéséhez szükséges dózist [jig/kg, i. v.]. Amennyiben a teszt-vegyület esetében az ED50 (BD) érték szignifikáns módon magas, nagyobb az ED50 (HR) értéknél, úgy a szóbanforgó vegyület a ßj-adre­­nalin-receptorokat szelektívebben blokkolja a ß2-adre­­nalin-receptoroknál, azaz a hatóanyag kardioszelektív. A fenti teszttel meghatározzuk az (I) általános kép­letű vegyületek több képviselője és az Atenolol (általá­nosan ismert és gyakran alkalmazott ß-adrenerg-blok­kóló szer) aktivitását. A kapott eredményeket az I. táb­lázatban foglaljuk össze : 6 I. táblázat Teszt EDao (HR) (ng/kg i.v.) EDso (BD) (^g/kg i.v.) l-izopropilamino-3-[4-(2-feniletiloxi­-etoxi)-fenoxi]-2-propanol-hidro­klorid 15 >2000 1 -tercier butilamino-3-[4-(2-feniletil­­oxi-etoxi)-fenoxi]-2-propanol-hidro­­klorid 18 979 l-{2-klór-4-[2-(feniletiloxi)-etoxi]­­-fenoxi }-3-izopropilamino-2- -propanol-hidroklorid 25 834 1 - {4-[2-(4-fluor-feniIetiloxi)-etoxij­-fenoxi}-3-izopropilamino-2--propanol-hidroklorid 3 >2000 Atenolol 91 2130 Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászati­­lag alkalmas sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és iners, szerves vagy szervetlen, enterális (pl. orális) vagy parenterális adagolásra alkalmas készítmények alakjá­ban alkalmazhatjuk. Hordozóanyagként pl. víz, zsela­tin, laktóz, keményítő, magnézium-sztearát, talkum, gumiarábikum, polialkilénglikolok, növényi olajok, va­zelin stb. alkalmazhatók. A gyógyászati készítmények előállítása a gyógyszergyártás önmagukban ismert mód­szereivel történhet. A hatóanyagot a gyógyászatban szo­kásos szilárd (pl. tabletta, drazsé, kúp vagy kapszula) vagy folyékony (pl. oldat, szuszpenzió, vagy emulzió) alakban készíthetjük ki. A készítményeket szokásos gyógyszeripari műveleteknek (pl. sterilezés) vethetjük alá. A gyógyászati készítmények szokásos segédanya­gokat (pl. konzerváló-, stabilizáló-, emulgeálószereket, aromaanyagokat, nedvesítőszereket, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat, puffereket stb.) tartalmazhat­nak. Az (I) általános képletű vegyületek napi dózisa fel­nőtteknél általában kb. 1—10 mg/kg (egy vagy több részletben adagolva). A fenti értékek azonban csupán tájékoztató jellegűek és az alkalmazandó dózis az adott eset összes körülményeit (pl. a készítményben levő ha­tóanyag aktivitását, az adagolás módját, a beteg álla­potát stb.) figyelembe véve, az orvos előírásai alapján ennél nagyobb vagy kisebb is lehet. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 4,5 g (20 millimol) l-izopropilamino-3-(4-hidroxi­­-fenoxi)-2-propanol és 20 ml dimetil-formamid oldatá­hoz 0,96 g (20 millimol) nátrium-hidridet (50%-os ola­jos diszperzió) adunk. A kapott elegyet 5 percen át ke­verjük, majd 4,88 g (20 millimol) 2-(2-fenil-etoxi)-etil­­-metánszulfonátot adunk hozzá és félórán át 60 C°-on keverés közben melegítjük. A reakcióelegyet szárazra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom