182322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-nitro- 9-(hidroxi-alkil-amino)-akridinek és sóinak előállítására

5 182322 6 metszetével megfertőztük és csoportokba osztottak: 18 kontroli-egér, és 8-8 állatból álló kísérleti csoportok, amelyeket az (I) általános képletű vegyületekkel gyó­gyítani igyekeztünk. A maximálisan tolerált dózis (MTD) meghatározása után a vizsgálandó vegyületeket intraperitoneálisan alkalmaztuk. A daganat elleni hatás kritériumaként a daganatok súlya közötti különbséget tekintettük, to­vábbá a vegyületek toxicitását is figyelembe vettük. A toxicitás megítéléséhez tartozik a gyógyított egér súlycsökkenése a kontrolihoz képest, a kimúlt egerek száma a kontrolihoz képest, valamint a mikroszkóppal végzett hisztopatológiai vizsgálat. Aktívnak azt a ve­­gyületet minősítettük, amely a szarkóma növekedését legalább 40%-kal gátolta anélkül, hogy 4 g-nál nagyobb súlycsökkenést vagy több, mint csoportonként két egér kimúlását idézte volna elő. Ezt a teszt-sorozatot több­ször megismételtük. Az l-nitro-9-hidroxi-etilamino­­-akridin például 0,1—0,8 mg/kg dózisokban a Sa—180 szarkóma növekedését 44—86%-kal gátolta, míg az l-nitro-9-hidroxi-butilamino-akridin 0,2—0,4 mg/kg dó­zisokban 45—60%-os gátlást eredményezett. Farmakológiai vizsgálatok A biológiai aktivitással párhuzamosan megvizsgáltuk a vegyületek akut és felhalmozódó toxicitását, valamint fontosabb farmakológiai tulajdonságaikat is, neveze­tesen : 1. akut toxicitás és maximálisan tolerált dózis 2. felhalmozódó toxicitás 3. a vérkeringésre kifejtett hatás 4. a sima izomzatra kifejtett hatás 5. a központi idegrendszerre kifejtett hatás 6. immunoszupresszív hatás. Az akut toxicitást és a maximálisan tolerált dózist mindkét nembeli Wister patkányokon, házinyulakon és nőnemű Albino-swiss egereken vizsgáltuk. Intraperito­­nealis beadással mind a három állatfajnak, orálisan a patkányoknak és a házinyulaknak adtuk be a vizsgá­landó vegyületeket. 48 órás megfigyelés után az alábbi eredményeket kaptuk. Az l-nitro-9-hidroxi-etilamino-akridin LD50 és MTD-értékei (mg/kg) Állatfaj i. P­P­O. LD50 MTD ld50 MTD Egér 23,4 16 Patkány 9,2 7,5 69,1 30 Házinyúl 11,4 7,5 60,0 20 A felhalmozódó toxicitást 20-20 patkányból álló kí­sérleti csoportokon vizsgáltuk, az állatok a vizsgált ve­­gyületet 14 napon át 1/100 LD50 dózisban kapták. Utána az állatokat leöltük, és az izmokat, valamint a hasüreget makroszkóposán szemrevételeztük. Úgy lát­szik, hogy a találmány szerint előállított vegyületek cse­kély mértékben felhalmozódnak. Súlycsökkenést, kül­­lemi és viselkedésbeli változást nem figyeltünk meg. A vérkeringésre kifejtett hatást patkányokon vizsgál­tuk meg, amelyeknek l-nitro-9-(hidroxi-etilamino)-akri­dint 0,01—20 mg/kg dózisban adtunk. A vegyület az arteriális nyomást, a szívfrekvenciát, az EKG-görbéket, a légzés-frekvenciát és -amplitúdót nem befolyásolja. A vegyület csupán 20 mg/kg dózisban enyhe görcsoldó hatást fejtett ki a patkány belére és húgyhólyagára. A központi idegrendszerre a vegyületek nem hatnak, 1/20—1/2 LD50 dózisban fájdalomcsillapító, görcsoldó hatásuk nincs, a mobilitást nem befolyásolják lényege­sen, azonban a hexabarbital-narkózisra van bizonyos, de csekély hatásuk. Ismételt beadás esetén, 1/5—1/10 LD50 dózisban a ve­­gyületeknek immunoszupresszív hatásuk van, amelyet az alábbi tesztekben megvizsgáltunk : a pikrilklorid által kiváltott kontakt allergia, és a transzplantátum által kiváltott helyi sejtreakció. Megvizsgáltuk továbbá a vegyületek küszöb alatti toxicitását házinyulakon, amelyeknek a vizsgált vegyü­­letet 1/120 LD50 dózisban intraperitoneálisan adtunk be. 21 nap elteltével a lép és a máj súlyának csekély csökkenését, valamint a leukociták számának emelkedé­sét észleltük. A többi vérvizsgálati módszer nem muta­tott ki különbséget a kontroll és a kezelt csoport kö­zött. 1/20—1/60 LD50 dózisban 21 napon át orálisan alkalmazva a vegyületek a máj súlyának csökkenését okozták, de a lép/máj index a kontrolihoz képest válto­zatlan volt. A vérvizsgálat során megállapítottuk, hogy a vörös vértestek rendszere nem változott, bár a fehér vérsejtek száma megnőtt. A többi kémiai paraméter a kontroli­hoz képest statisztikailag lényeges eltérést nem mutatott. A találmányt az alábbi példákkal közelebbről meg­világítjuk. 1. példa 6,4 g l-nitro-9-fenoxi-akridint 20 g fenolban oldunk és az oldathoz 2 g 2-aminoetanol-hidrokloridot adunk. A reakcióelegyet 80 °C-on tartjuk 40 percen át, lehűlés után éterrel hígítjuk, majd lassan hidrogénkloridot tar­talmazó éterrel savanyított száraz éter nagy feleslegébe folyatjuk. A kivált csapadékot leszűrjük, száraz éterrel mossuk és vízmentes etanolból átkristályosítjuk. Sötét­sárga kristályok alakjában 91%-os hozammal kapjuk az l-nitro-9-(2-hidroxietil-amino)-akridin-hidrokloridot, amely bomlás közben 170 °C-on olvad. Kromatográfiai vizsgálat : Semleges alumíniumoxidon (60 ^254- Merck) benzol, aceton és metanol 3:1:1 arányú elegyével R7=0,6; kovasavon (Kiesel­gel Merck) butanol, ecetsav és víz 4: 1 : 1 arányú ele­gyével Rf=0,45. Analízis a C15H14N303C1 képlet alapján: számított: C 56,47% H 4,42% N 13,17% talált: C 56,44% H 4,40% N 13,03%. 2. példa 3,16 g l-nitro-9-fenoxi-akridint 15 ml fenolban fel­oldunk, és az oldathoz 1 g 3-aminopropanol-hidroklo­­ridot adunk. A reakcióelegyet 30 percen át 60 °C-on, majd lehűlés közben száraz benzolban oldjuk és az ol­datot száraz benzol nagy feleslegébe öntjük. A kivált narancsszínű csapadékot leszűrjük, szűrőn többszörö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom