182165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-oxo -hexahidro-indolo [2',3' :3, 4] pirido [2,5-b]kinazolinok előállítására
182.165 A vegyület: metil-celloszolv; B vegyület: 7-klór-3-metil-2H-l,2,4~benzotiadiazin-l,l-dioxid C vegyület: 5r-oxo-l,2,3,4,7,8-hexahidro-5h,13H -indolo |2*,3*:3,4] pirido [2,1-bj kinazolin. A készítményeket orális, vagy parenterális adagolásra alkalmas formában készíthetjük ki pl. tabletta, drazsé, kapszula, porkeverék, aerosol spray, vizes szuszpenzió vagy oldat, vagy injektálható oldat vagy szirup alakjában. A készítmények megfelelő szilárd higitó- vagy hordozó anyagokat, steril oldószert vagy nem toxikus szerves oldószert tartalmazhatnak. Az orális adagolásra szolgáló készítményekhez ilyen célra használatos vagy izesitő-anyagokat adhatunk. Az orális adagolásra alkalmas tabletták hordozó-anyagként például laktózt, nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot, továbbá szétesést elősegítő anyagokat /például keményítőt, alginsavat/ sikositó anyagokat /például talkumot, nátriumlauri1-szulfátot, magnézium-sztearátot/ tartalmazhatnak. A kapszulák hordozóanyaga laktóz és polietilénglikol lehet. A vizes szuszpenziók emulgeáló vagy szuszpendálószereket tartalmazhatnak. A szerves oldószeres szuszpenzió higitószere etanol, glicerin, kloroform lehet. A parenterális adagolásra és belélegeztetésre szolgáló készítmények a hatóanyag megfelelő közegben /például mogyoróolaj, szezámolaj, polipropilénglikol vagy viz/ képezett oldatai vagy szuszpenziói. Az injekciós készítményeket intramuszkulárisan, intravénásán vagy szubkután adhatjuk be. Az injekciós oldatokat előnyösen vizes közegben készíthetjük, a pH-t megfelelő értékre állítjuk be. Az oldatok szükség esetén izotóniás só- vagy glükóz-oldatban készíthetők. A napi hatóanyag-dózis tág határokon belül változhat és a beteg állapotának súlyosságától, korától, súlyától, a kikészítés formájától és az adott hatóanyagaktivitásától függ. Orális adagolás esetén a napi hatóanyagdózis általában 0,05-15 mg/kg, mig intravénás adagolás melleit általában 0,001-5 mg/kg egyszeri vagy napi többszöri adagban. A fenti adatok tájékoztató jellegűek, melyektől az adott eset követelményeitől és az orvos előírásaitól függően felfelé és lefelé egyaránt eltérhetünk. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 10 g 9-fenilhidrazono-l,2,3,4,6,7,8,9-oktahidro-pirido •2,1-b' kinazolin-ll-ont 100 g 180 °C-ra előmelegített polifoszforsavhoz adagolunk és a reakcióelegyet a gázfejlődés megszűnéséig /30 percig/ melegítjük ezen a hőmérsékleten. Azután lehűtjük szobahőfokra és 200 ml vízzel hígítjuk állandó hűtés mellett Az oldat kémhatását 25 vegyesszázalékos ammóniumhidroxid oldattal pH=5 értékre állítjuk. A levált csapadékot szűrjük és vízzel mossuk. Szárítás után 8,8 g /93%/ 5“Oxo-l,2,3,4,7,8-hexahidro-5H, 13H-indolo ’”2* ,3 * :3,4J pirido 2,l-b_' kinazolint kapunk, amely etilacetátból átkristályositva 259-261 °C-on olvad. Analízis a G^gH^N^O képlet alapján: számított: 0 74.20%; H 5,88%; N 14,42%; talált: C 74,08%; H 5*84%; N 14.48%. 2. példa 1 g 6-/4-metil-fenilhidrazono/-9-metil-l,2,3,4,6,7,8,9- oktahidro-pirido j_2,l-b( kinazolxn-11-ont 10 g 180 °C-ra elő4
