182150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklórpikolinsavak és/vagy 3.6-diklór-pikolinsav elektronikus előállítására

182.150 álló katódfolyadékába egy fent leirt katód merül. A találmány szerinti eljárás sikeres kivitelezéséhez fontos, hogy a katód a fent leirt aktiv ezüst katód legyen. A metastabil ezüstréteg alapvető fizikai-kémiai sajátsá-. gal a közegben - a kialakításakor es azután folyamatosan - je­len levő hidratált hidroxil-ionoktól függnek. A katód egyik formájában a vezetőre aktiv ezüstréteg ta­pad. Másik formájában az aktiv réteg egy folyadékáteresztő bur­kolaton belül elhelyezett ezüatpor. A vezető va^y körül van vé­ve legalább részben a porral, vagy maga a vezető képezi a bur­kolatot és veszi körül a port. Mindkét formánál a vezető előnyö­sen ezüstből van vagy ezüsttel van bevonva, azaz vagy monolit ezüstből készült, vagy összetett vezető, amely vezető magból és az azt burkoló ezüst rétegből áll. Az első esetben a katód aktiv felületének mikroszkópikus szerkezete változó lehet ? a szubsztrátum természetétől és az ezüst-oxid redukciós eljárásától függően. Például az ezüst mik­­rokristályok szorosan összezáródva aggregálódnak rögöcskék tö­megét képezve, amelyek kiállnak a vezető felületéből és azzal összefüggő 'egységet alkotnak vagy lazán tömörödnek Ö3sze disz­krét részecskéket alkotva, amelyek egymáshoz is és a felülethez is tapadnak "szivacsos takarót" alkotva, amely megtartja a szub­sztrátum topográfiai sajátosságait. A másik esetben az ezüst-oxid részecskék redukciójával képződött első ezüst részecskék közvetlenül leválnak a vezető­re, és a vezető részeként funkcionálnak a következő réteg kép­ződésénél, és içy tovább. A vezető és az azzal közvetlenül nem érintkező por-r eszecskék közötti kontaktust a köztük levő ezüst részecskéken keresztül történő elektromos vezetés biztosítja. Az ezüst-oxid részecskék, melyekből az aktiv ezüst réteg képződik, közvetlenül a vezető szomszédságában képződhetnek egy ezüst vezető anodizálása utján, vagy valahol máshol képződhet­nek és a katódfolyadékban - például keverés utján - szallitód­­hatnak a kátódhoz. Tekintettel arra, hogy bizonyos fémionok katódon történő réteges kiválásukkal káros hatást fejtenek ki, és igy a katód felületén levő ezüst mikrokristály rétégét bizonyos mértékig dezaktiválják, de ez kívánatos a triklór-pikolinsavak előállí­tásához. A tet-savak kezdeti redukciója triklór-intermedierek­­ké ugyanis sokkal gyorsabban következik be? mint a további re­dukció 5,6-D-vé. Kevésbé aktiv katód használata a triklór-ve­­gyületek reakciójának szelektivitását megnöveli. A találmány szerinti eljáráshoz a legalkalmasabban hasz­nálható anód-anyagok azok az inert anyagok, melyek nem reagál­nak számottevően a katódfolyadék semelyik komponensével sem és az oxigénnel sem. A tet-savra számított 3»6-D kitermelés 90 % vagy annál jobb, de csak akkor, ha az anód lényegében véve gra­fitból áll. Ez nyilvánvaló, mert a dekarboxilezés /a poliklor­­-piridinkarboxilát anion Kolbe-féle oxidációja/ következik be olyan anódokon, amelyek más anyagból készültek. A katódfolyadéknak olyan vizes fázisnak kell lennie, a­­mely tartalmazza mind a hidroxil-ionokat, mind á redukálandó poliklór-pikolinsav anionokat. Ez a fázis tartalmazhat oldott 3,6-D-sókat is és olyan melléktermékeket is, amelyek a reduk­ció folyamán keletkezhetnek. A hidroxil-ionokat /és a szükséges pozitív ionokat/ rend-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom