182150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklórpikolinsavak és/vagy 3.6-diklór-pikolinsav elektronikus előállítására
182.150 ha a katód olyan mikrokristályos ezüst felületi réteggel van ellátva, amelyet víztartalmú kolloid ezüst-oxidnak vizes bázis jelenlétében végzett elektrolitikus redukciójával alakítottunk ki. Úgy találtuk, hogy a tet-sav redukciójával nyerhető 'triklór-pikollnsav-elegy túlnyomó részt /mintegy 99 mól%/ egy izomerből áll, éspedig 3,5,6-izomerből. E vegyület egyensúlyi terméke valószinüleg a 3,4,6-izomer• Jelenleg még nem ismert hogyan lehet a tetsav redukcióját úgy befolyásolni, hogy a 3,4,6-T aránya emelkedjen a keletkező triaav elegyben. Mindemellett a 3,4,6-ï elkülönítése és felszaporitása, még akkor isf ha ez a 3,6-D előállításnak csak mellékterméke, műszaki haladást jelent. Még közelebbről a találmány à következőképpen határozható meg: elektrolitikus eljárás oxigén és az /A/ képletü poliklór-pikollnát anion előállítására, amely képletben az egyik X jelentése hidrogénatom, a másik X jelentése hidrogén- vagy klóratom. Az eljárást úgy végezzük, hogy valamely hidrogén-ion-forrás és a /B/ képletü poliklór-pikolinsav - amelynek képletében Z és W jelentése klóratom, vagy az egyik jelentése klóratom, a másik jelentése pedig hidrogénatom - vizes oldatába katódot merítünk, és keverés közben egy anódról elektromos áramot vezetünk át az oldaton a katód felé. Az oldat hőmérséklete ezalatt 5 °C és 60 >0 között van, pH-ja legalább 13, a hidroxilionok és a kloridionok aránya legalább 0,08ï1. A katód elektromos vezető, amely szoros érintkezésben van aggregált ezüst mikrokristályokat vizet és hidroxilionokát tartalmazó, immobilizált, metastabil réteggel, amely utóbbi víztartalmú kolloid ezüst-oxid részecskék viz és hidroxilionok jelenlétében végzett elektrolitikus redukciójával állítottunk elő. A katód potenciálja a telitett kálóméi referencia-elektródhoz képest -0,8 és -1,8 volt között van. Az anód a katódhoz képest akkora pozitív potenciállal rendelkezik, hogy az áramsürüség a katód felületére vonatkoztatva 0,005 és 0,085 amper/ci* legyen. Az eljárás során az /A/ képletü poliklór-jpikolinsav-anionok képződnek a katódon, és oxigén képződik az anodon. Nem szükséges porózus elválásztót használni a katód- és ánódfolyadék között, a kevert oldat egésze szolgál mind anód-, mind katódfolyadékként. A találmánynak egy másik, kevésbé előnyös megvalósítási módja az, ahol a redukálandó keverék fel nem oldott tetraklór-pikolinsav részecskék tetsavval telitett vizes alkálifém-hidroxid oldatban ^évő szuszpenziója. Kezdetben a sav is /akár sav akár só formájában/ és a hidroxid is teljes egészében jelen van a szuszpenzióban. A sav és a só mólaránya kezdetben hidroxil ekvivalensre számítva 0,1 és 0,2 között van. Az elektrolízist addig folytatjuk, mig a kiindulási savnak legalább 90 %-a a megfelelő 3,6-D-vé nem alakul. A találmány szerinti eljárásnak sokkal előnyösebb kiviteli módja, ha a tri- vagy tetraklór-pikolinsavat és/vagy a bázist a redukció folyamán adagoljuk. Anódként a találmány szerinti eljárások mindegyikénél előnyösen grafitot használunk. A találmány szerinti eljárásban olyan elektrolitikus^cellát alkalmazunk, amelynek a 3,4,6- vagy 3,5,6-tríklór-pikolinsav és/vagy 3,^»5,6-tetraklór-pikolinsav vizes bázisos oldatából 3
