182143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására
1 182 143 2 kubáljuk, majd 340 nm-nél reagcns-vakpróbával (enzimmel, de szacharóz nélkül) szemben fotometráljuk. Az inhibitorok gátló aktivitásának kiszámítását megnehezíti, hogy már a vizsgálati rendszer kismértékű változásai, például az egyes meghatározások között csekély mértékben ingadozó 100%-érték, el nem hanyagolható mértékű befolyással vannak a kísérlet eredményére. Ezt a nehézséget olymódon lehet megkerülni, hogy minden meghatározási kísérletnél egy standard-próbát is vizsgálunk; standardként egy ClsH430lgN képle tű szacharáz-inhibitort alkalmazunk, amelynek specifikus gátló aktivitása 77.700 SIE/g és amely 10—20 ng mennyiségben alkalmazva a fentebb megadott nagyságrendű gátlást mutat. Ha ismerjük a 340 nm-nél mutatott extinció eltérését a 100%-értéktől, a standard által mutatott gátlás különbségéből, az alkalmazott inhibitor-mennyiség figyelembevételével ismert módon kiszámítható a szacharáz inhibitor egység/gram (SIE/g) egységekben kifejezett specifikus gátlási aktivitás. A találmány szerinti vegyületek szacharóz-inhibitor aktivitása (SIE-egységekben kifejezve) a következő: Előállítási példa Aktivitás szerinti vegyület (SlE/mg) 3 186,5 4 101,0 5 116,6 7 54,4 11 70,0 12 31,1 13 54,4 19 140,0 21 582,8 25 147,7 33 31,1 35 1103,3 42 730,4 43 473,8 45 924,6 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa l,5-Bisz-[N,N’-(l,5-imino-l,5-didezoxi-D--glucitil)]-pentán- (IX) képletű vegyület 21 g 1-dezoxinojirimicin 630 ml metanol és 42,5 ml jégecet elegyével készített oldatához 28,4 ml 25%-os pentándiáit adunk és az elegyet körülbelül -5 °C hőmérsékletre hűtjük. Ezután 17,5 g nátrium-ciano-bór-hidridet adunk az elegyhez és ezt 0 °C hőmérsékleten 4 óra hosszat, majd szobahőmérsékleten 18 óra hosszat keveijük. Ezután az elegyet bepároljuk, a maradékot 200 ml 8:1 térfogatarányú metanol-víz elegyben oldjuk és egy Amberlite IR 120 gyantát (H*-alakban) tartalmazó, 40 cm hosszú és 6 cm átmérőjű oszlopra visszük. Az oszlopot körülbelül 4 liter 8:1 arányú metanol-víz eleggyel mossuk, majd 5%-os metanolos ammónia-oldat és víz 8:1 arányú elegyével eluáljuk. Az eluátumból kapott termék 3 anyagot tartalmaz, amelyek egyike 1-dezoxinojirimicin. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és bepároljuk. Maradékként 20,6 g gyengén színezett olajszerű terméket kapunk; ezt koncentrált vizes oldat alakjában egy olyan 120 cm hosszú és 6 cm átmérőjű oszlopra visszük, amely stacioner fázisként cellulózt, mobil fázisként pedig acetont tartalmaz. Az oszlopot előbb acetonnal, majd folyamatosan növekvő víztartalmú víz-aceton elegyekkel eluáljuk. Az eluátum frakcióit vékonyréteg-kromatográfiával vizsgáljuk. A melléktermékeket tartalmazó frakciók elkülönítése után a kívánt terméket 3:1 térfogatarányú aceton-víz eleggyel kapjuk. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és bepároljuk. A bepárlási maradékot abszolút metanolban oldjuk, majd „Tonsil” abszorbens és aktívszén hozzáadásával szüljük és a szürletet bepároljuk. A bepárlási maradékot kevés metanolban oldjuk és kristályosodás céljából állni hagyjuk. 18 órai állás után a kapott kristályokat leszívatással elkülönítjük és metanollal mossuk. IJómódon 10,1 g fenti terméket kapunk 186-187 C olvadáspontú színtelen kristályok alakjában. 2. példa N,N’-Bisz-[(1,5-imino-l ,5-didezoxi-D-glucitil)-metilj-3,3 ’-szulfonil-bisz-benzolszulifonsav-amid - (X) képletű vegyület 1,92 g 1-aminometil-l-dezoxinojirimicint és 2,76 g kálium-karbonátot 200 ml abszolút dimetil-formamidban szuszpendálunk, a szuszpenziót -10 °C hőmérsékletre hűtjük és ezen a hőmérsékleten 1,85 g 3,3-szulfonil-bisz-benzolszulfonil-kloridot adunk hozzá. Az elegyet éjjelen át keveijük, majd a kivált sót leszívatással kiszűrjük és a szürletet bepároljuk. A bepárlási maradékot kevés vízben oldjuk és egy 120 cm hosszú, 4 cm átmérőjű, stacioner fázisként cellulózt, mobil fázisként pedig acetont tartalmazó oszlopra visszük. Az oszlopot növekvő víztartalmú aceton-víz elegyekkel eluáljuk. Az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizzük és a kívánt terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és bepároljuk. ílymódon 0,9 g terméket kapunk színtelen hab alakjában; Rf (Merck 60 F 254 kész szilika gél vékonyrétegkromatográfiai lemezen; futtatószer: metanol, kloroform és 25%-os ammónium-hidroxid-oldat 90:60:60 térfogatarányú elegye): 0,57. Az 1-aminometil- 1-dezoxinojirimicin Rf-értéke = 0,26. 3. példa N1 ,N4 -Bisz-[5-( 1,5-imino-1,5-didezoxi-D-glucitil)-metil]-hexametilén-bisz-karbamid - (XI) képletű vegyület 5,3 g 2-aminometil-2-hidroximetil-3,4,5-trihidroxi-piperidin-dihidrokloridot 40 ml n nátrium-hidroxid-oldatban oldunk és az oldatot 80 ml metanollal hígítjuk. Ezt az oldatot azután 0 °C-ra hűtjük és cseppenként hozzáadjuk 1,59 ml hexametilén-diizocianát 20 ml etil-acetáttal készített oldatát. Az elegyet 18 óra hosszat keverjük, majd bepároljuk, a bepárlási maradékot abszolút metanollal felvesszük és a nem oldódó szervetlen sót kiszűrjük. A szürletet betöményítjük és egy stacioner fázisként cellulózt és mobil fázisként acetont tartalmazó 120 cm hosszú és 4 cm átmérőjű oszlopra visszük. Az oszlopot fokozatosan növekvő víztartalmú aceton-víz elegyekkel eluáljuk; az egyes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
