182143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására

1 182.143 2 szerinti inhibitoroknak valamely ismert orális antidia­­betikus szerrel (0-citotrop szulfonil-karbamid-szárma­­/.ékkal és/vagy a vér cukortartalmára ható biguanid­­dal) való kombinálása is, kombinálhatók továbbá a találmány szerinti inhibitorok a vér lipoidtartalmát csökkentő hatású szerekkel, például klofibráttal, nikotinsawal, kolesztiraminnal vagy hasonlókkal is. A találmány szerinti eljárással előállítható új ve­­gyületek a gyógyászatban önmagukban, hígítás nél­kül, például poralakban vagy zselatin-kapszulában is alkalmazhatók, alkalmazhatók továbbá valamely gyógyszerészeti vivőanyaggal való összekeverés útján előállított gyógyszerkészítmények alakjában is. Az ilyen gyógyszerkészítmények az inhibitort kisebb vagy nagyobb mennyiségekben, például 0,1% és 99,5% közötti mennyiségi arányban tartalmazhat­ják, gyógyszerészeti szempontból alkalmazható, nem toxikus, a hatóanyaggal szemben közömbös vivő­anyag kíséretében; vivőanyagként egy vagy többféle szilárd, félszilárd vagy folyékony higítószer, töltő­anyag és/vagy nem toxikus, a hatóanyaggal szemben közömbös és gyógyszerészeti szempontból elfogad­ható segédanyag alkalmazható. A gyógyszerkészít­ményeket általában adagolási egységekben, vagyis meghatározott mennyiségű inhibitort tartalmazó, fizikailag különálló egységekben készítjük el, ame­lyek a kívánt gátló hatás előidézésére szükséges ható­anyag adagot, vagy annak tört részét vagy többszörö­sét tartalmazhatják. Az ilyen adagolási egységek 1, 2, 3, 4 vagy több egyszeri adagot, vagy pedig az egyszeri adag 1/2, 1/3 vagy 1/4 részét tartalmazhatják. Az egy­szeri adag előnyösen olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, amely valamely előzetesen meghatározott adagolási rend szerint alkalmazva elegendő a kívánt hatás eléréséhez, mimellett a napi adag teljes egészét, felét, harmadát vagy negyedét adagolhatjuk, általá­ban valamennyi fő- és mellékétkezéshez. A találmány szerinti inhibitorokkal együtt más gyógyszerek is adagolhatók. Bár az adagolás és annak időbeli elosztási rendje minden esetben alapos orvosi vizsgálat alapján, a kezelendő személy korának, test­súlyának és egészségi állapotának a figyelembevéte­lével állapítandó meg, a megbetegedés fajtájának és súlyosságának szem előtt tartása mellett, általában azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti inhibitorok napi adagja 1 kg testsúlyra számítva körülbelül 1 SIE és MO4 SIE között lehet. (SIE=szacharáz-inhibitor egység) Egyes esetekben azonban ennél kisebb adag­gal kielégíthető gyógyászati hatás érhető el, míg bizo­nyos más esetekben szükséges lehet a fent megadott­nál nagyobb adagok alkalmazása is. Orális alkalmazás céljaira szilárd vagy folyékony adagolási egységeket állítunk elő, például porok, tabletták, drazsék, kapszulák, granulátumok, szusz­penziók, oldatok és hasonlók alakjában. A porokat olymódon állítjuk elő, hogy a hatóanya­got megfelelő szemcseméretűre aprítjuk és ugyancsak hasonlóan aprított gyógyszerészeti vivőanyaggal ke­verjük össze. Bár vivőanyagként általában emészthető szénhidrátok, mint keményítő, tejcukor, szacharóz vagy glükóz is alkalmazható, a találmány szerinti hatóanyagok esetében célszerűbb vivőanyagként vala­mely nem metabolizálható szénhidrátot, például vala­mely cellulóz-származékot alkalmazni. Adhatunk a fenti módon előállított készítmények­hez édesítőszereket, ízjavító adalékokat, tartósítósze­reket, diszpergálószereket és/vagy színezékeket is. Kapszulázott készítmények előállítása céljából a fenti módon elkészített porkeveréket zselatin-tokok­ba töltjük. A porkeverékhez a betöltés előtt simító­szereket, például szilikagélt, talkumot, magnézium­­-sztearátot, kalcium-sztearátot vagy szilárd polieti­­lénglikolt is adhatunk. A keveréket valamely dezin­­tegrátorral vagy oldásközvetítő szerrel is elegyíthet­jük, hogy a kapszulázott készítmény beadásakor az inhibitor felszívódását elősegítsük; ilyen célra példá­ul agar-agar, kalcium-karbonát vagy nátrium-karbonát alkalmazható. Tabletták előállítása során például olymódon jár­hatunk el, hogy a leírt módon porkeveréket készí­tünk durva vagy ftnom szemcséjű alakban és ehhez si­mítószert és a tabletták szétesését elősegítő dezinteg­­rátort adunk. Az így készített keveréket alakítjuk az­után tablettákká. A porkeverék elkészítése során a hatóanyagot megfelelő módon történő felaprítás után valamely higítószerrel vagy más vivőanyaggal ke­verhetjük a fentebb leírt módon. Adhatunk a keve­rékhez kötőanyagot, például karboximetil-cellulózt, alginátokat, zselatint vagy poliviníl-pirrolidont, to­vábbá az oldódást késleltető anyagot, például paraf­fint, vagy a felszívódást elősegítő adalékot, például valamely kvatemer sót és/vagy valamely adszorbenst, például bentonitot, kaolint vagy dikalcium-foszfátot is. A porkeveréket azután valamely kötőanyag, pél­dául szirup, keményítőpép, akácia-nyák vagy pedig cellulóz-oldat vagy valamely polimer-oldat hozzáadá­sával granulálhatjuk. Ezután a terméket egy durva szitán átnyomjuk. Eljárhatunk azonban olymódon is, hogy a porkeveréket egy tablettázógépbe vezetjük és az így kapott egyenlőtlen alakú darabokat a kívánt szemcsenagyságra aprítjuk. Annak érdekében, hogy a kapott szemcsék ne tömjék el a tablettázógép kisaj­­toló-nyüását, a keverékhez valamely simítószert, pél­dául sztearinsavat, valamely sztearát-sót, talkumot vagy ásványi olajat adhatunk. Az így sikamlóssá tett keveréket sajtoljuk azután tablettákká. Eljárhatunk továbbá olymódon is, hogy a hatóanyagot valamely szabadon ömleszthető inert vivőanyaggal keverjük össze és ezt a keveréket a granuláló vagy aprító mű­veletek mellőzésével közvetlenül tablettákká alakít­juk. A tablettázott készítményt átlátszó vagy átlát­szatlan védőbevonattal is elláthatjuk; ilyen célra pél­dául sellak-bevonatot, cukorból vagy polimer anya­gokból készített bevonatot, vagy pedig viaszból álló polírozott bevonatot alkalmazhatunk. A bevonó­anyaghoz színezékek is adhatók, hogy így a külön­böző adagolási egységeket különböző színük alapján is meg lehessen különböztetni. Az orális beadásra előállított folyékony készít­mények, például oldatok, szirupok vagy elixírek kü­lönböző adagolási egységekben állíthatók elő olymó­don, hogy a készítmény meghatározott mennyisége meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz­zon. Szirupokat olymódon állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot valamely alkalmas ízesítőanyagokat is tartalmazó vizes oldatban oldjuk; az elixírek előál­lítására valamely nem toxikus, alkoholos vivőanya­got alkalmazunk. Szuszpenziók előállítása céljából a hatóanyagot valamely nem toxikus vivőanyagban diszpergáljuk. A folyékony készítmények!,ez oldás­­közvetítők és/vagy emulgeálószerek, például etoxile­­zett izosztearil-alkoholok és polioxietilén-szorbit-ész­­terek, továbbá tartósítószerek, ízjavító adalékok, mint mentaolaj vagy szacharin és hasonlók is ad­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom