182122. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokristályos ezüst-réteg felületű elektród előállítására, valamint eljárás 2,3,5 triklórpiridin előállítására az elektród segítségével
182.122 akkor, ha a katódot egyszerűen bemeritve tartónk egy megfelelő lúgban, vizes közegben. Az utóbbi közeg előnyösen egvazerüen az, amelyben aktiválásakor bemeritettükj vagy az a vizes fázisú katolit, amelyet a tervezett redukcióhoz alkalmazunk. Az aktiválási folyamatot a redukálandó anyagot /pl. pentaklór-piridint/ és annak szerves oldószerét tartalmazó szerves fázis - az alkalmazott lúgos vizes közeggel - jelenléte nem fordítja viszszájára. Ennek megfelelően, az aktiválást legcélszerűbben a redukcióban - amely redukcióhoz a katódot alkalmazzuk - első lépésként hajtjuk végre. Ez vonatkozik mindkét, fent említett általános aktiválási eljárásra, amelyeket az alábbiakban részletesen tárgyalunk. Az aktiválás során - amely magába foglalja az ezüst-oxid szemcsék kialakulását a katolitban - nem szükséges, hogy magas ezüsttartalmat biztosítsunk a katolitban / a katolit vizes fázisában/: körülbelül 100 ppm ezüsttartalom általában kielégítő, és az 500 ppm-et lényegesen meghaladó ezüsttartalom nem szolgáltat további előnyöket, sőt alkalomadtán káros lehet. Az ezüstsó oldatát hozzáadhatjuk az előre elkészített katolitkeverékhez, vagy a katolitkeverék vizes lugkomponenséhez mielőtt a lúgkomponenst diszpergálnánk a szerves fázisban. Az oxidlevál ::ztási lépés során a megfelelő mértékű keverést kényelmesen mágneses keverővei valósítjuk meg. Az aktiv ezüst boritóréteg kialakításakor a redukálandó ezüst-oxid részecskéket elkészíthetjük egy különálló tartályban, majd onnan vezetjük be a katolitba a kialakításukkor használt vizes közeggel együtt vagy attól elkülönítve. Ha boritórétegként az ezüstöt por formájában akahjuk felhasználni,akkor célszerű az oxidszemcsék kiszűrése, és azok átvitele /vizes lúggal nedvesítve/ a tasakba, amelyben redukáljuk azokat. A tasak készülhet vékony fátyolszövetből vagy más megfelelő anyagból, amelyen az oxid részecskék elhelyezkednek, vagy lehet meg egy előre kialakított, porózus konténer /például eçy pórózusszén fluor-tartalmu elastomer tasak/, amelyben a részecskéket lazán összetömöritjük. Az elektród anódos oxidációját magába foglaló aktiválási eljárás során az áramsürüséget általában úgy szabályozzuk,hogy az elektród felületén a feszültség néhány perces időszak alatt egy kezdeti értékről - például 0 voltról - egy végső értékre - legalább +0,3 voltra, előnyösen körülbelül +0,6 voltra - emelkedjék. Ezen eljárásban nem szükséges a katolithoz /vagy vized lúghoz/ ezüstöt hozzáadunk. Ismeretes ][/Elektrochemical Reactions, Chariot és munkatársai; 298-299 old.; Elsevier Pub.Co-, Amsterdam, N.Y. /1962/3, hogy progressziven magasabb potenciálokon - hidroxilionok jelenlétében - az ezüst elektrolitikus oxidációjakor nemcsak Ag20 képződik, hanem magasabb rendű oxidok is, amelyekben az ezüst névleges vegyértéke nagyobb 1-nél. 13 n KDH oldatban az Ag2°2 Ag2°3 képződésének megfelelő, számított pozitív anód* potenciál rendre +0,6 és +0,8 volt. Az ezüst-oxid részecskék - amelyekből később az aktiv ezüstréteget állítjuk elő - in sL- tu előállításához jelenleg a +0,6 volt potenciált tekintik optimálisnak; jóllehet még magasabb, +0,8 volt potenciálérték sem kizárt. Mindkét aktiválási eljárásban■az oxid redukálása a katód negativ polarizálását követeli meg* A fent ismertetett első módszerben negativ katódpotenciállal kell indítanunk, amely 6
