182108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém alkaloidok redukálására
182.108 A találmány fém-alkoxidok redukálására alkalmas eljárásra vonatkozik. A találmány tárgya pontosabban meghatározva eljárás fémek. Így Ti A+/. V /4+/» V /y/, Zr /4+/ átmeneti fémek alkoxldjainak a redukálására. Az eljárás abban áll, hogy az említett alkoxidokat az alkáliföldfémek, a periódusos rendszer III és IV csoportjába tartozó fémek valamelyikének vagy mangánnak a gőzével redukáljuk. Oldószeres közeg használata az alkoxidokhoz nem feltétlenül szükséges. Az eljáráshoz hasonló módszert ismertettünk a 175 166 számú magyar szabadalmi leírásban, amely szerint titán- és vanádium-triklór időt állítunk elő a megfelelő tetrakloridokból úgy» hogy azokat Al; Mg, Cr, Mn, Ee, V vagy Ti fémek gőzeivél redukáljuk, célszerűen vákuumban, 10~1 - 10“á torr nyomáson, 500-1200 C° hőmérsékleten. A fémgőzöknek az említett alkoxidok redukálására való alkalmazása nem tekinthető azonban a hivatkozott szabadalmi leírásban közölt módszer ismeretében előre látható vagy várható megoldásnak, mivel a redukciónál számításba jövő kötések stabilitása egészen eltérő a két esetben. így például a titán-klorid esetében, a redukció hatására felbomlanak a fém-klorid kötések és a reakció hajtóereje az ionos TiCl^ képződése lehet, mig a találmány szerinti eljárás esetében ^fém-oxigén kötés van, amely kovalensebb, mint az Me-Cl kötés és a termékek nem sójellegüek. Az alkoxidok esetében nem volt előre látható, hogy bizonyos fémek gőzállapotban képesek nagy mennyiségű átmenetifémoxigén kötés megbontására olyan enyhe reakciókörülmények között, mint a klór idők esetében. Mig az említett magyar szabadalmi leírásban ismertetett módszernél gyakorlatilag az átmenet ifém-klorid kötések felbonthatók minden fémgőz segítségével, addig a fém-alkoxid kötések megbontása csak az alkaliföldférnek, periódusos rendszer III és IV csoportjába tartozó fémek vagy a mangán gőzeivel lehetséges. Ezzel szembén, a fém-oxigén kötés stabilitása kizárja annak a lehetőségét, hogy például cinket, antimont, tellurt vagy vasat használjunk, amelyek'a TiCl^ redukálására alkalmasak. Megjegyezzük továbbá, hogy á titán /3+/ alkoxidok előállítására szolgáló, irodalomból ismert módszerek is különböznek a találmány szerinti módszertől. Ezzel kapcsolatban megemlítjük Ti/0R/*-nak TiCl,-ból és alkálifém-alkoholátokból való előállítását. 7Á.W. Adfims és mtsai., Austral. J. Chem. 19 /1966/ 207-7, továbbá a £i/III/-amidókból alkoholizissel történő előállítást flappert és Singer, J. Chem* Soc. /1971/ 1314J, a titán-tétraalkŐxidóknak titán-trialkoxidpolimerekké való redukálását, amelyet lítiummal, káliummal vagy más alkálifémekkel végeznek, alkoholban vagy éterekben /A.Ni Nermeyanov és mtsai., Doki. Akad. Nauk. SSH, 95 A95V 8137* Az említett módszerek fő hátránya abban van, hogy azok alkálifémeknek hidroxilcsoportot vagy poláros csoportokat tartalmazó oldószerekben való használatára korlátozódnak. Ezzel szemben titán-tetraalkoxidoknak titán-trialkoxidokká való redukciója vagy más átmeneti fémek alkoxidjainak a redukálása a találmány szerinti eljárással oldószerek nélkül, vágy apoláros oldószerekben - igy például petróleumban - végezhető, 2
