182079. lajstromszámú szabadalom • Kétkörös szabályozóberenezés üzemanyag csökkentésére szolgáló takarékszelephez
162.079 many tárgya kétkörös szabályozóberendezés üzemanyag oso-.k ro szolgáló takarékszelephez. Az O'ooo-motorok porlasztóinak gazdaságos üzemvitele és a folyékony tüzolöanyaggal történő takarékosság érdekében e beje* lent és feltalálói már korábban javasoltak egy olyan módosított leállitószelejpet, amely a porlasztó üresjárati f uvókatartójának csatlakozására, a leállitószelep helyére, az üresjárati tü? zelőanyagcsatornának a tpzelőanyagszint feletti aknájába, az üresjárati keverőtér csatlakozásába építhető. Segítségével megszüntethető az Otto-motor leállításakor az üresjárati tüzelőanyagadagolás, megakadályozható tolóüzem esetén az üresjárati tüzelőanyag!uvókán történő üzemanyagátáramiás, és a gépjármű egyenletes haladása esetén a főfuvóka számára járulékos féklevegőt adagol anélkül, hogy ezáltal a gépjármű üzemében teljesitményveszteség keletkeznék. Más szavakkal ez a takarékszelep mind tolóüzemben, mind ’’normál-üzemben" egyaránt alkalmas az üzem- s anyagfogyasztás csökkentésére. Ugyancsak ezen bejelentés feltalálói javasoltak korábban egy olyan szabályozóberendezést, amely üzemanyagnak tolóüzemiadagoláscsökkentését hajtja végre Otto-motorok porlasztóinak üzemanyagfelhasználásánál. Ezzel a szabályozóberendezéssel vezérelhető a takarékszelep akár tolóüzemben, akár egyenletes haladás u un. ’’normál üzemben". Azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a gépjárműi motorjába egy szabályozóberendezés van beépítve, a takarékszelep vezérlését ’ vagy csak tolóüzemben, vagy csak egyenletes járású normálüzemben biztosíthatjuk. Ennek oka a kétféle üzemállapot egymástól eltérő voltában rejlik. Az egyes üzemállapotokban végzett kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy két szabályozóberendez és párhuzamos bekötésével mindkét üzemállapotnak megfelelő, tökéletes vezérlés biztosítható anélkül, hogy a motor teljesitr ménye csökkenne. További kísérletek azonban arról győztek meg, ho^y a kétféle üzemállapot közötti átmeneti szakaszokban a szabalyozóberendezések összhangját nem lehet biztosítani - márpedig a gépjármű üzemvitelében a kétféle üzemállapot egymást állandóan váltja. A két szabályozóberendezés tehát csak beállt, vagy állandósult üzemállapotban vezérel tökéletesen^ az átmeneti szakaszokban nem: felesleges tehát két különálló egységből felépített rendszert konstruálni, mert ez költségnövelő tényező, működésűk szempontjából pedig a terhelés időbeni változásait mindkét szabályozóegység külön-külön érzékeli, de nem fejtenek ki - felépítésüknél fogva - egymásrasegitő hatást. Ezt úgy lehet elérni, hogy a két szabályozóberéndezés rugóinak munkáját össze lehetne hangolni: ellenkező esetben a tolóüzem és normállüzem közötti átmeneti terhelési szakaszon a takarékos üzemvitelben^ kihagyás jelentkezik. À korábban konstruált - 1 é nyegfébefTegy~”specIálís^membránszelepes - szabályozóberendezés eredeti rendeltetésének megfelelően arra készült, hogy a gyári leàllitôszeleçek vezérlését oldja meg. Ezt a feladatot e szerkezet segítségével meg is lehet oldani, de a takarékszelep vezérlésére - egy határeset kivételével - nem alkalmas. /Ez a határeset akkor következik be, ha a jármű lejtőn lefelé, gázzal halad, de a tolóüzemü állapot még nem állt be./ Ennek a hibának a kiküszöbölésére, illetve a 2
