182044. lajstromszámú szabadalom • Berendezés belsőégésű motorok terhelésarányos üzemóráinak számlálására
182.044 A találmány tárgya berendezés belsőégésű motorok terhelésarányos üzemóráinak számlálására,, A belsőégésű motorok által ténylegesen elvégzett gépi munka általában nem áll arányban a notor tengelye által vegrehaj-' tott fordulatok számával, ezért megtévesztő az üzemórák számlálásának az a módja, hogy fordulatszámadó, erősítő, frekvenciaosztó és impulzusszámláló segítségével megszámlálják, hogy a motor tengelye pl. hányszor 1000 fordulatot tett meg, és a kapott számot a névleges fordulatszámmal osztva határozzák meg, hogy hány üzemórát teljesített a gép. Az Így kapott üzemóraszám nem felel meg a valóságnak sem abból a szempontból, hogy a géppel dolgozó személy milyen teljesítményt nyújtott, sem abból a szempontból, hegy a gép menynyire használódott el. Az ilyen számlálásnál ugyanis az üresen járó motor egy fordulata ’’ugyanannyit ér”, mint a teljes terheléssel járó motoré, tehát ha pl. a motor egész műszak alatt alapjáraton, terhelés nélkül üzemel, a számláló /géptől függően/ 1-2 óra hasznos terhelésnek megfelelő üzemórát regisztrál /az alapjárat fordulatszáma általában kb. 1/4-e a névlegesnek/, viszont ha a motor pl. egész műszak alatt a névleges fordulat-' szám felével üzemel, a számláló csak 3-4 üzemórát regisztrál akkor is, ha a fordulátszám éppen az erős terhelés miatt marad viszonylag alacsony. A találmány célja ezen ismert üzemóraszámláló berendezés olyan értelmű tökéletesitése, hogy a számláit üzemórák terhelés szempontjából egyenértékűek legyenek, vagyis a kapott üzem-r óraszám megfeleljen a ténylegesen elvégzett munkának, illetve az elhasználódás mértékének, valamint az indokolt üzemanyagigénynek. Ismeretes, hogy a belsőégésű motorok kipufogógázainak hőmérséklete a szóba jöhető üzemi tartományon belül gyakorlatilag egyenesen arányos a motor által leadott teljesítménnyel. A 170 589 az. magyar szabadalmi leírásban és a ’’Mezőgazdasági Technika” c. folyóirat 1977/6. sz. 19-20. oldalain javaslatot tesznek ezen összefüggésnek a terhelésarányos üzemórák számának meghatározására történő felhasználására. Ezen ismert megoldás lényege az, hogy az idő függvényében mérik a kipufogógáz hőmérsékletet, és a mért értéket a járási időszakra integrálják. Hiányossága ennek a megoldásnak, hogy nem veszi figyelembe a motor által megtett fordulatok számát, holott ez a motor elhasználódása szempontjából döntő jelentőségű paraméter. Nyilvánvalóan nem közömbös, hogy a járási időszak alatt a motor hány fordulatot tesz meg. A kipufogógázok hőmérséklete a névlegesnél alacsonyabb fordulatszám mellett is elérheti, sőt meg is haladhatja a maximális értéket. Az ismert megoldás ezt nem képes figyelembe venni. A hőmérsékletérték alapján akkor is teljes'üzemórát jelez, ha a névlegesnél alacsonyabb fordulatszám miatt ez nem lenne indokolt. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a fordulatszámlálással párhuzamosan mérjük a kipufogógázok hőmérsékletét, és a kapott értékkel olyan értelemben módosítjuk a fordulatszámlálást, hogy csak a névleges teljesítménynek megfelelő hőmérséklet mellett megtett fordulatokat tekintjük teljes értéküeknek, mig alacsonyabb hőmérsékleteknél arányosan kevesebb fordulatot veszünk figyelembe a számlálásnál, akkor a kapott üzemóraszám és a névleges teljesítmény szorzata a ténylegesen elvégzett munkát adja. Ez az üzemóraszám kisebb a motor látszólagos üzemóraszámánál /annál 2
