182043. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lágy protein rostok vagy szálak előállítására
182.043 nére rendszerint van egy maradék proteintartalom, amely 30 suly% is lehet, szárazanyagra vonatkoztatva. Ez a visszamaradó protein nem vesz részt a rostos protein képzésben; igy a ezénhidráttartalmú anyag proteinszázalékát nem kell számításba venni a protein és szénhidrát arányának kiszámításában, amelynél szempont, hogy a keverék vagy iszap aktiv proteintartalma legalább körülbelül 4-0 suly% legyen. Előnyös, ha az iszaphoz adagolt szénhidráttartalmu anyag szárított, szemcsés formájú, bár alkalmazhatunk hidratált anyagokat is vagy nagy proteintartalmu növényi anyagok feldolgozásából származó melléktermékeket, illetve proteint nem tartalmazó, vagy alacsony proteintartalmu anyagokból, például gabonákból származó termékeket is. Folyamatos eljárásban a száraz, szemcsés szénhidráttartalmu anyagot sokkal könnyebb kezelni, szállítani és könnyebb belekeverni a proteintartalmu anyag s z us zpenz i ó j ába. A szénhidráttartalmu anyag pontos kiszáritási foka a gyakorlatban nem kritikus; teljesen kielégítő, ha a nedvességtartalom a száritás folyamán 6-10 suly%-ra csökken anélkül, hogy az anyag szerkezete módosulna. Előnyös továbbá, ha a szénhidráttartalmu anvagot megőröljük és megszáritjuk, mielőtt a vizes szuszpenzióban összekevernénk a proteinkoncentrátummal. Az őrlés foka sem kritikus, mivel az csak a szálas rostok egyformaságát befolyásolja és megakadályozza, hogy szemcsés szerkezet jöjjön létre, ami előfordulhat nagy részecskeméretü szénhidráttartalmu anyag jelenlétében. Előnyös, ha a szénhidráttartalmu anyagot olyan részecskeméretüre őröljük, hogy a termék ICO suly%-a átmenjen egy 0,25 mm lyukbősegü szitán. A találmány szerinti eljárásban a proteintartalmu anyagnak reakcióképes formában kell lennie. Ezt hidratálással•érhetjük el akkor, ha az anyag száraz, vagy már nem hidratált. A proteintartalmu és szénhidráttartalmu anyag vizes szuszpenziójának képzésekor elérjük ezt a célt. Ha szükség van rá, akkor megváltoztathatjuk a szuszpenzió pH-ját is. A pH változás és hatása nagymértékben függ az alkalmazott proteintartalmu anyag típusától. A szuszpenzió pH-ja általában körülbelül 4,5 felett van; a pontos pH érték természetesen az alkalmazott proteintól függ. A szuszpenzió beállítható úgy is? hogy a pH értéket jóval a protein izoelektromos pontja föle emeljük, 8 és 12 pH érték közé, bár vigyázni kell a magas pH értékek alkalmazásával, mert nem szabad, hogy a protein teljesen hidrolizáljon. A magas pH érték alkalmazásának előnye, hogy a proteint oldhatóbbá es igy még reakcióképesebbé tesszük a szálas rostok képződésé^ ben; mindez szintén a proteintől és annak előkezelésétől függ. Miután a pH-t felemeltük, újra beállítjuk a protein izoelektromos pontjának közelébe, általában 4,5 pH fölé. Például, ha szójaproteint alkalmazunk^ a pH-t körülbelül 4 és 6 közé állítjuk be, a pH érték felemelését követően» Megfelelő, önmagában ismert adalékanyagok alkalmazásával további előnyös tulajdonságokat érhetünk el a rostos proteinnél. Például, meghatározott többértékü fémek különféle sói és hidroxidjai - mint kötőanyagok - elősegítik a szálas protein reakcióját és képződését; igy kötőanyagként permit alkalmazása - a proteintől függően - a rostok képződését sokkal szélesebb pH tartományban teszi lehetővé. Például szójaprotein esetében kötőanyagként kalciumklorid, kalciumhidroxid, aluminiumazulfát és kétértékű, valamint háromértékü fémek, igy magnézi-6
