181996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomásra érzékeny másolóanyag előállítására
5 181996 6 stein cég Glanzol CDF vagy Glanzol 100 elnevezésű termékei). A Glanzol CDF-t elsősorban lakk-lágyítóként ajánlják, de felületaktív anyagként is használható. Szulfát- vagy szulfonátcsoportokat nem tartalmazó, védőanyagként használható anionos felületaktív anyag például az etiléndiamin-tetraecetsav (EDTA). A Glanzol CFD-től eltérő, védőanyagként is alkalmas anionos felületaktív anyagok például a dibutilftalát, di-2-etilhexiladipát, dibutilmaleát és trisz(Livenol 7—9)-trimetiIitát. Ezeknek azonban az a hátránya, hogy a bevont lapon olajos foltokat képeznek, ezért használatuk nem ajánlatos. Egyéb, védőanyagként használható anyagok a papíriparban használt fluortartalmú, hidrofobicitást biztosító szerek. Ilyenek például a DuPont cég Zonyl RP vagy Zonyl NF termékei, valamint a 3M cég Scotchban FC 807 gyártmánya. Kívánt esetben különféle védőanyagok keveréke is használható. Egyes esetekben ilyen keverékek használata bizonyos előnyöket biztosít az egyes komponensekhez képest. A fluortartalmú papíripari segédanyagok és az említett Kymene gyanták együttes használata jobb védőhatást biztosít, mint e komponensek külön-külön. A védőanyag mennyisége a használt kapszulák és színelőhívó anyag minőségétől függ, általában 5—10%. Az optimális mennyiséget szakember nehézség nélkül meg tudja állapítani. E tekintetben tájékoztatást nyújtanak a leírás alábbiakban következő kiviteli példái. Az „önhordó” nyomásra érzékeny másolórendszerek kapszuláinak fala általában vastagabb, vagyis erősebb kell legyen, mint a fentiekben leírt, szélesebb körűen használt transzfer-rendszer kapszuláinak fala. így van ez a jelen eljárással előállított „önhordó” másolórendszerek esetében is, ha megfelelő tulajdonságú terméket kívánunk előállítani. Az „önhordó”, nyomásra érzékeny másolópapír céljára szükséges erős falú kapszulák gyártása jól ismert a szakemberek előtt, de arra kiviteli példáinkban is kitérünk. Noha előnyös erősebb falú kapszulákat használni, mint a transzfer-rendszerű nyomásra érzékeny másolórendszereknél általánosan használt kapszuláknál, a transzfer-típusú kapszuláknál valamivel kisebb az idő előtti (túl korai) színezékképződés abban az esetben, ha a színelőhívó anyagot az öntérhálósítható polimerrel még azelőtt kezeljük, mielőtt azt a mikrokapszula-szuszpenzióval összekevernénk. A kapott termék azonban így is túl színes lehet ahhoz, hogy a gyakorlatban használni lehessen. A találmány szerinti mikrokapszulák falanyaga például melamin-formaldehid gyantából, karbamid-formaldehid gyantából és valamely akrilamid-akrilsav kopolimerből készülhet, mint azt a 48 616/75. számú brit szabadalmi leírás javasolja, vagy készülhet karbamid-formaldehid polimerből, mint ezt a 2 529 427. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat leírja. Egyéb, e célra használható szintetikus anyagok például a poliakrilátok, poliuretánok és a fentiektől eltérő polikarbamid vagy aminoplasztok. A kapszulák fala ezen kívül koacervált hidrofil kolloidokból, mint zselatin, gumiarábikum vagy karboximetilcellulóz (CMC) és polivinil-metilétor-maleinsavanhidrid kopolimer (PVM/MA) keverékéből is készülhet, mint ezt a 870 476. számú brit szabadalmi leírás leírja. Ahhoz, hogy az „önhordó” másolópapírok kapszulái elég erősek legyenek, ahhoz készítésüknél a fázisaránynak kisebbnek kell lennie, mint a transzfer-típusú, nyomásra érzékeny másolórendszerek készítésénél alkalmazott fázisarány (a fázisarány a színképző oldatnak a vizes oldat kapszula falanyagához viszonyított súlyaránya). Kisebb fázisaránynál vastagabb falú kapszulákat kapunk, mint nagyobbnál. Transzfer-típusú kapszulák esetén a találmány szerinti eljárással kisebb kék színeződés lép fel, mint ha nem használunk védőanyagot, de a kék színeződés még így is túl nagy lehet ahhoz, hogy a gyakorlatban elfogadható legyen. Az aminoplaszt szintetikus falanyagú kapszulák fala általában erősebb és kevésbé permeábilis, mint a zselatin-koacervátum tipusúaké. Ezért a Szintetikus falanyagú kapszulák kevésbé hajlamosak a túl korai kékre színeződésre, mint a zselatin-koacervátum típusú kapszulák. Az eddigi vizsgálatok során azonban azt találtuk, hogy a szintetikus falanyagú kapszulákat előnyös védeni, még akkor is, ha a védett és nem védett másolópapírok fehérségi fokában csak kicsiny a különbség. A szem ugyanis a fehérségi fokok közötti kis különbségeket is képes érzékelni, ez pedig nagy mértékben befolyásolhatja a papiros piaci esélyeit. A fentiekben felsorolt védőanyagok nem mindegyike használható valamennyi kapszula típusnál. Az anionos felületaktív anyagok például kiszivárogtatják a zselatin koacervátum falanyagú kapszulák tartalmát, de jól használhatók aminoplaszt szintetikus falanyagú kapszulák esetében. Szakértő számára az adott falanyagú kapszulákkal kompatíbilis védőanyag kiválasztása nem jelent nehézséget. Egyes védőanyagok nem alkalmasak erre a célra. Az eddigi vizsgálatok során azt találtuk például, hogy az anionos felületaktív anyagokkal azonos hatásúnak vélt kationos- vagy nem-ionos felületaktív anyagok a gyakorlatban „mérgezik” a színelőhívó anyagot, és megakadályozzák, hogy az megfelelő módon fejtse ki előhívó hatását. A papíriparban használatos retenciós segédanyagokról — amelyek kémiailag a nedvesszilárdság növelő szerekhez hasonlóak — a gyakorlatban kiderült, hogy a bevonó-diszperziók flokkuiálását idézik elő. Valószínű, hogy a fenti nehézségek elkerülésére megvannak a lehetőségek. A találmány szerinti eljárás nem korlátozódik bizonyos minőségű színképző anyagokra, vagy ezek bizonyos oldószereire. Alkalmas színképző anyagok például a ftalid-származékok, mint a kristályibolya-lakton, fluorán-származékok, difenilamin-származékok, spiropirán-származékok, ftálimidin-származékok és különféle színezékek benzoil leuko-származékai. Mint ez a szakmában jól ismert, különféle színképző anyagok keverékei is használhatók. Alkalmas oldószerek például a részlegesen hidrogénezett terfenilek, klórozott paraffinok, bifenil-származékok, diarilmetán-származékok, alkilnaftalinok, dibenzil-benzolok elegyei, 10—14 szénatomos lineáris alkilbenzolok ftalát- vagy foszfátészterei. Az oldószerek hígítószerekkel, mint kerozinnal képezett elegyei is alkalmazhatók. Ha a kapszulákat és a színelőhívó anyagot is védőanyaggal kívánjuk kezelni, akkor a kapszula kezelés körülményeit az alkalmazott anyagok minősége szabja meg. A körülményeket szakember meg tudja választani. Erre vonatkozóan a kiviteli példák adnak útbaigazítást. A bevonóanyag reológiai tulajdonságainak és a bevonattal ellátott lap fehérségi fokának javítása céljából a bevonóanyag töltőanyagokat is tartalmazhat. Alkalmas * 13 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
