181957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogszuvasodást gátló fehérje jellegű antigén preparátumok előállítására

7 181957 8 tográfiás oszlopon engedjük át a glükoziltranszferáz enzi­mek eltávolítása céljából, melyek hajlamosak a tisztítás so­rán is együtt maradni az antigén B-vel. Az oszlopot McCabe és Smith szerint készíthetjük el (Infect. Immun., 16,760—765, [1977]). Az oldathoz lassan szilárd ammónium-szulfátot adunk a 45%-os telítettség eléréséig, majd egy éjszakán át 4 °C-on állni hagyjuk és a képződött csapatot centrifugá­­lással elkülönítjük. Az előzetes kísérletek fît mutatták, hogy az antigén B legjobban a 45%-ra telített áhímónium-szulfát oldatban csapódik ki, míg az antigén A kicsapódásához legelőnyösebb a 65%-ra telített ammónium-szulfát oldat. Az oldathoz ezért további ammónium-szulfátot adunk a 65%-os telítettség eléréséig, és újra összegyűjtjük a csapadékot. Mindkét frakciót 7,5 pH-jú 50 mM trisz sósav pufferrel szemben dializáljuk a következő lépés, a DEAE térhálósított dextránon való kromatografálás előtt (DEAE Sephadex A25). Végig a tisztítás során ugyanezt a puffert használjuk. A mintákat előzetesen trisz pufferrel ekvilibrált külön oszlo­pokra visszük fel. Az eluálást úgy hajtjuk végre, hogy az oszlopon keresztül engedünk egy térfogatnyi trisz puffert, majd fokozatosan 0-tól 0,3 M-os trisz pufferes nátrium­­klorid oldatot. A frakciókat összegyűjtjük és NDS-poliakri­­lamid lemez gélelektroforézissel és kombinált immunoelekt­­roforézissel analizáljuk NDS-sel extrahált sejtekkel előállí­tott antiszérummal szemben. A 45%-ig telített ammónium-szulfátos oldatból származó antigén B körülbelül 0,8 M nátrium-kloriddal eluálódik, míg az antigén A körülbelül 0,13 M nátrium-kloriddal eluálódik. Mindkét esetben 90%-ra becsültük az antigén fehérjék tiszta­ságát. Az antigént tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, trisz pufferrel szemben dializáljuk és ultraszűréssel töményítjük. A részlegesen tisztított antigéneket ezután agaróz gél oszlop­ra visszük (Sepharose CL—6B) és trisz pufferrel eluáljuk. A frakciókat összegyűjtjük és elemezzük az antigének és a fehérje összetétel szempontjából. A fenti eljárással olyan antigén A és B fehérje preparátu­mokat kapunk, melyek NDS-poliakrilamid gélelektroforé­zissel és poliakrilamid gélen végrehajtott izoelektromos elvá­lasztással tisztának bizonyultak. Ha ezeket a preparátumokat adjuvánsokkal együtt nyu­­lakba fecskendezzük, az NDS-sel extrahált sejtekkel fentebb leírt immunizálási módszert követve, monospecifikus anti­­szérum termelődik, melynek hatását gélen való lecsapásos módszerekkel nyers antigén készítményeken vizsgálva csak a homológ antigén csapódik ki. Az antigén A-val és B-vel szemben termelődött monospe­cifikus antiszérumokat felhasználhatjuk az antigének immu­­noszorbciós affinkromatográfiás tisztítására. Egy tipikus el­járás szerint a szérum immunoglobulin G frakcióját térháló­sított agaróz gyöngyökhöz kapcsoljuk (bróm-cianiddal akti­vált Sepharose, Pharmacia) a gyártó által javasolt módon. Az oszlopon az Ingbritt-féle Streptococcus mutáns törzs tenyészetének töményített szűrletét engedjük át, 0,05 M-os 7,5 pH-jú trisz sósav pufferben, mely 1% Triton X—100-at tartalmaz. Ezután az oszlopot néhány térfogat trisz pufferrel mossuk, majd 3M nátrium-tiocianátot tartalmazó trisz puf­ferrel vagy 2,8 pH-jú 0,1 M glicint tartalmazó sósav pufferrel eluáljuk (más eluálószerek is megfelelőek lehetnek). így a kívánt antigének tiszta készítményeit kapjuk. Ha az oszlop­ról az IgG egy része is eluálódna, ez könnyen elválasztható az antigéntől a már leírt ioncserélő kromatográfiás módszer­rel. Az affin módszerrel tisztított antigént 48 óráig 105 °C hőmérsékleten 6N sósavban hidrolizáltuk és meghatároztuk aminosav-összetételét. Az eredményeket az 1. táblázatban tüntettük fel. 1. táblázat Fehérjehidrolizátumok aminosav összetétele Az egyes aminosavgyökök száma (%) antigén A antigén B Aszparaginsav 101 103 Treonin 56 60 Szerin 91 61 Glutaminsav 106 111 Prolin 65 44 Glicin 190 212 Alanin 89 117 Císztin — — Valin 53 58 Metionin — — Izoleucin 38 38 Leucin 61 53 Fenilalanin 28 25 Tirozin — 10 Hisztidin 50 18 Lizin 46 64 Arginin 27 26 Aminocukor 4 4. példa Az antigén- és védőhatás vizsgálata Az antigén A és B kijutnak a baktériumok felszínére és immunogénekként hatnak. Az olyan kísérletek, melyeket néhány tucat nyúl és majom immunizálásával hajtottak vég­re, megmutatták, hogy az antigén A és B által kiváltott antitest válaszok sokkal erősebbek, mint a más antigének által kiváltottak. Az a hatás még erősebb akkor, ha az állatokat sejtfalban gazdag készítménnyel immunizálják. Mint fentebb leírtuk, az NDS-sel extrahált sejtfalak hatására csak az antigén A és B antitestjei képződnek, míg a kevésbé szelektív extrakciónak alávetett sejtfalak hatására szintén az antigén A és B antitestjeinek képződése a legintenzívebb, de két másik jelenlevő antigén is kivált — gyengébb — immun­választ. Az antitestek a szokásos módszerekkel, például térhálósí­tott anyagon végrehajtott immunoelektroforézissel vagy „re­­versed-rocket line” elektroforézissel mutathatók ki. Az antitest válasz erőssége meghatározható enzimes im­­munoszorbens vizsgálattal (ELISA), Voller, Bidwell és Bart­lett mikrolemezes módszere szerint (Flowline Publications, 1977). Műanyagból készült Microtiter tálcákat az immuno­­affin módszerrel tisztított antigén A-t és B-t körülbelül 1 ug/ml koncentrációban tartalmazó anyaggal vontunk be. Az antigénen megkötődött majom antitest mennyiségét úgy határoztuk meg, hogy alkáli-foszfatázhoz kapcsolt em­beri anti-IgG-vel (Don Whitle Ltd.) inkubáltuk. Az eredmé­nyeket vagy úgy fejeztük ki, mint egy titrálás végpontjának értékét (azaz egy hígítási sorozatnak az a tagja, mely egy bizonyos színt mutat), vagy pedig egy bizonyos hígítású szérum minta 405 nm-nél mutatott abszorbanciájának meg­mérésével. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom