181944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a (+)-(3alfa,16alfa)-14-imino-(15h)-eburnamenin előállítására
5 181944 6 val meglúgosítjuk. Ezután egyszer 500 ml és négyszer 200 ml metilén-kloriddal extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük, megszárítjuk és szárazra bepároljuk. A maradékot összekeverjük 100 ml metanollal, ismét szárazra pároljuk, majd ismét összekeverjük 200 ml metanollal. Ezután 15 percig melegítjük visszafolyató hűtő alatt, majd 20 °C-ra hűtjük le és 30 percig melegítjük e hőmérsékleten. Ezután vákuumszűrőn kiszűrjük és háromszor 50 ml metanollal mossuk a szilárd terméket. A terméket 60°C-on megszáritjuk. 138,4 gramm cím szerinti vegyületet kapunk, amely 175°C-on olvad. [a]p = — 92° ±2° (c= 1, kloroform). Ez a termék szerkezeti szempontból azonos a második példa termékével. A kristályosítás anyalúgjából ugyanennek a vegyületnek további 4,8 grammját nyerjük ki. 4. példa (+)—(3a, 16a)-Ebumamenin-14-( 15H)-on Egy autoklávba betöltünk 45 gramm ( + )—(3a, 16a)-14,15-dihidro-l 5-hidroxiimino-D-homo-ebumamenin-14- -on-hidrokloridot, 246,7 ml n nátrium-hidroxidot és 1103 ml ionmentesített vizet. A reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, azután felmelegítjük 130— 135°C-ra. Eközben az autokláv nyomása stabilizálódik 2,5kg±0,l kg értéken. Ezeket a reakciókörülményeket 24 órán át tartjuk fenn, azután 25 °C-ra hűtjük le az anyagot. Ekkor háromszor 150 ml metilénkloriddal extraháljuk, az extraktumot megszárítjuk és szárazra bepároljuk. A maradékot összekeverjük 45 ml metanollal, ismét szárazra pároljuk, majd újból 45 ml metanollal keverjük össze, 20—25 °C- on 30 percig keverjük, azután a szilárd anyagot vákuumszűrőn kiszűrjük és háromszor 15 ml metanollal átöblítjük. 29,15 gramm cim szerinti terméket kapunk, amely 175 °C-on olvad. [a]2D°= -93° ±2° (c=0,5, kloroform). A termék szerkezeti szempontból azonos a 2. és 3. példa szerinti termékkel. 5. példa 0+ )—(3a, 16a)-ebumamenin-14-( 15H)-on Egy autoklávba betöltünk 1,5 gramm ( + )-(3a,16a)-14- -inüno-(15H)-ebumamenint, 10,48 ml n nátrium-hidroxidot és 26,2 ml ionmentes vizet. A reakcióelegyet 150 ° C-on melegítjük olajfürdővel 24 órán át, keverés közben. Az autokláv belsejében 135 °C hőmérséklet és 2,5 kg nyomás alakul ki. A 24 óra elteltével a készüléket 20 °C-ra hűtjük le és kinyitjuk. A terméket metilénkloriddal extraháljuk, az extraktumot vízzel mossuk, megszáritjuk, szűrjük és szárazra bepároljuk. A maradékot összekeverjük 1,5 ml metanollal, majd egy órán át hűtjük 18—20 °C-on, azután a szilárd terméket vákuumszűrőn kiszűrjük, átöblítjük és megszárítjuk. 1,31 g cím szerinti terméket kapunk, amely 175 °C-on olvad. [a]2D°= —91,5°±2' (c=l, kloroform). Ez a termék szerkezeti szempontból azonos a 2, 3. és 4. példa szerinti termékkel. a) Tablettát készítünk az alábbi összetételben: (+)—(3a, 16a)-14-imino-( 15H)-ebumamenin 30 mg egy tablettához szükséges segédanyag. Segédanyagként laktózt, búzakeményitőt, feldolgozott keményítőt, rizskeményítőt, magnéziumsztearátot és talkumot használunk. b) Zselatinkapszulát készítünk az alábbi összetétellel: (+)—(3a, 16a)-14-imino-( 15H)-ebumamenin 30 mg egy zselatinkapszulához szükséges segédanyag q. s. 150 mg. Segédanyagként talkumot, magnéziumsztearátot és aeroszilt használunk. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyűletek biológiai hatását az alábbi kísérletekben vizsgáltuk. 1. Az akut toxicitás meghatározása Az akut toxicitást 5 vagy 10 darab 20—22 gramm súlyú hím egérből álló kísérleti csoportokon vizsgáltuk. Az egereket öt órán át éheztettük. Ezután a vizsgálandó vegyületet orálisan, szonda segítségével adtuk be 0,5%-os metilcellulózzal készített szuszpenzióban. A pusztulási arányt naponta feljegyeztük egy héten keresztül. Az 1. példa szerinti termék LD50 értékét 1000 mg/kg-pál nagyobbnak találtuk. 2. Hipobarometrikus anoxia vizsgálat 20—22 gramm súlyú hím egereket öt órás éheztetés után tizes csoportokba osztottuk. A vizsgálandó vegyületet orálisan adtuk be az állatoknak 0,5%-os rtretiléncellulóz oldattal készített szuszpenzió alakjában. A hatóanyag beadása után 15 perccel az állatokat két literes exszikkátorba helyeztük, amelyben egy szivattyú segítségével 90 mmHg értékre csökkentettük hirtelen a nyomást. Az állatok életben maradásának idejét másodpercekben mértük. Az életben maradás idejének a kontrolihoz viszonyított növekedését %-ban fejeztük ki. Azt tapasztaltuk, hogy az első példa szerinti termék 100 mg/kg dózisban 50%-kal hoszszabbítja meg az állatok életbenmaradásának idejét a kontrolihoz képest. 3. Kutya vertebrális és femorális keringésére kifejtett hatás vizsgálata Ezt a vizsgálatot mindkét nemhez tartozó 10—13 kg-os kopókutyák nyitott mellkasán végeztük, amelyeket klóralózzal anesztetizáltunk. A ml/perc egységben kifejezett vertebrális keringést Statham típusú elektromágneses keringésmérővel mértük. A mérőeszközt a jobboldali vertebrális artéria elágazásába helyeztük. A femorális keringést hasonló körülmények között mértük a jobboldali femorális artérián. Rögzítettük továbbá az artériás nyomást és a szív-frekvencia értékét. A különféle paramétereket a vizsgálandó vegyület injekciója előtt és az után határoztuk meg, és a maximális változásokat %-ban fejeztük ki. Eredményeinket a következő táblázatban közöljük, ahol n jelzi aï egyes dózisokkal folytatott kísérleteink számát. 6. példa 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
