181920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-(tre-3-amino-2-hidroxi-butanoil)-amino-ecetsavak előállítására
7 181920 8 kötés kialakításánál szokásosan alkalmazott módszerrel végezzük miközben a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportokat szükség szerint megvédjük. Az N-(3-amino-2-hidroxi-butanoil)-amino-ecetsavszármazékokat, amelyek a találmány szerinti eljárás célvegyületei, úgy állíthatjuk elő, ha a funkciós csoportokból a kondenzációs reakció befejezése után a védőcsoportokat eltávolítjuk. A reakcióban részt nem vevő funkciós csoportokat, például az V általános képletü vegyületben az R2 helyén az aminocsoportot és a VI általános képletü vegyületben a karboxilcsoportot a szokásos módon védhetjük meg. Az aminocsoportot például benzil-oxi-karbonilcsoporttal védjük oly módon, hogy az V általános képletü vegyületet — ahol R'2 jelentése aminocsoport Schotten—Baumann eljárás szerint benzil-oxi-karbonil-kloriddal vagy benzil-oxi-karbonilezőszerrel, például p-nitrofenil-benzil-oxi-karbonáttal, benzil-oxi-karbonil-aziddal, benzil-oxi-karbonil-N-hidroxi-szukcinimidészterrel, benzil-S-(4,6-dimetil-pirimid-2-il)tiokarbonáttal (előállítását 1. az 1 393 570 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás 12. példájában) reagáltatjuk tercier szerves bázis, például trietil-amin vagy N-metil-morfolin jelenlétében vizes szerves oldószerben, például dioxánban, tetrahidrofuránban, acetonitrilben, vagy dimetil-formamidban. Az V általános képletü sav és a VI általános képletü aminoecetsav kondenzációját végezhetjük például karbodiimides eljárással, melynek során diciklohexil-karbodiimidet és l-etil-3-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimidet használunk, továbbá azidos eljárással, vegyes savanhidrides eljárással, melynek során klórhangyasav-etilésztert és klórhangyasav-izobutilésztert használunk, valamint aktív észteres eljárással, melynek során ciánometilésztert, vinilésztert, szubsztituált és nem szubsztituált fenilésztert, tiofenilésztert és hidroxiszukdnimidésztert használunk, továbbá O-adlhidroxilaminszármazékos eljárást, melynek során acetoximot és ciklohexanonoximot alkalmazunk, végül N-acilvegyületes eljárást, amikor karbodiimidazolt alkalmazunk. A találmány szerinti kondenzálási reakciónál ugyanolyan oldószerek alkalmazhatók, mint amilyeneket a szokásos peptidkötések kialakításánál használunk, például a következő oldószereket alkalmazhatjuk: étereket, például dietil-étert, tetrahidrofuránt és dioxánt, észtereket, például etil-acetátot, metil-acetátot, ketonokat, például acetont vagy metil-etilketont, halogénezett szénhidrogéneket, például metilénkloridot és kloroformot, amidokat, például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot, továbbá nitrileket, például acetonitrilt. A kondenzálási reakció befejezése után a védőcsoportokat peptid-kémiában szokásos védőcsoporteltávolítási reakciókkal távolítjuk el. Ilyen módszerek például: katalitikus reakció, melynek során katalizátorként palládiumot használunk, acidolízis, melyet ecetsavas hidrogén-bromiddal, trifluorecetsawal, hidrogén-fluoriddal, hidrogén-kloriddal végzünk szerves oldószerben, továbbá lúggal történő elszappanosítás és folyékony ammóniában fémnátriummal történő redukció. A VII általános képletü vegyületek szükebb körét képező IX általános képletü vegyületek — ahol Rí jelentése naftil vagy ( 1 ') általános képletü csoport—ahol Ré és R, jelentése hidrogén- vagy fluoratom, hidroxilvagy acetoxicsoport, 1—4 szénatomos alkoxi-, vagy 1—2 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport, azzal a feltétellel, hogy ha Ró vagy Ró hidrogénatom vagy hidroxilcsoport, akkor a másik hidrogéntől eltérő és R4 jelentése — 3—4 szénatomos alkil-, előnyösen izobutil- vagy 3- -guanidino-propilcsoport — előállítása úgy történik, hogy valamely V' általános képletü treo-3-amino-2-hidroxi-butánsavat — ahol R', jelentése a fenti, az 1. igénypont szerint ismert módon VI általános képletü savval kondenzálunk az V' és VI képletben, RJ és R4 jelentése a fenti, és a karbonilcsoport kívánt esetben 1—4 szénatomos alkil- vagy benzilcsoporttal védett—majd a védőcsoportokat katalitikusán hidrogénezéssel eltávolítjuk. A fenti vegyületek között a sok ismert vegyület mellett sok az új vegyület. Mivel az új vegyületek gátló hatást fejtenek ki az aminopeptidáz B-re, gátolják a bradikinin képződését és az ismert vegyületekhez hasonlóan gyulladásgátló hatást mutatnak, ezért az új vegyületek is feltehetőleg különböző betegségek gyógyítására alkalmas gyógyhatású anyagok. A találmány szerint előállított VII általános képletü vegyületek között azok a vegyületek újak, amelyekben R, jelentése naftilcsoport vagy (1) általános képletü csoport — ahol R7 jelentése hidrogénatom, R8 jelentése fluoratom, rövidszénláncú alkilcsoport (kivéve a metilcsoportot), rövidszénláncú alkoxicsoport, fenilcsoport, m- vagy o-hidroxicsoport vagy R# és R, is hidrogéntől eltérő jelentésű. A vegyületek aminopeptidáz B gátló hatása az alábbiakból tűnik ki. Aminopeptidáz B gátló hatás Tesztmódszer: Az aminopeptidáz B gátló hatásának mérését a Hopsu és társai által kidolgozott módszerrel végeztük és a módszert némileg módosítottuk, (lásd: V. K. Hopsu, K. K. Makinen, G. G. Glenner; Archives of Biochemistry and Biophysics, 114, 557 [1966]). 1 ml 0,1 M-trisz-sósav puffer oldatot és 0,7 ml tesztvegyületet tartalmazó oldatot hozzáadunk 0,3 ml 0,1 mmól arginin-ß-naftilamidhoz és a kapott pH=7 értékű oldatelegyet 37 °C-on 4 percig melegítjük. Ezután a Hopsu és társai által leírt módszerhez hasonló enzimes tisztítási módszerrel (Sephadex G—100) tisztított 0,2 ml aminopeptidáz B oldatot adunk hozzá és 37 °C-on 30 percig reagáltatjuk. Ezután 0,6 ml 1 M pH=4,2 értékű ecetsavas puffer oldatot adunk hozzá, amely 1 mg/ml koncentrációban o-aminoazotoluol-diazoniumsót (Garnet GBQ és 1% koncentrációban Tween 20-at tartalmaz és az elegyet 15 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk és ezután 530 nm-nél mérjük az abszorpciós arányt (a). Mérjük a tesztvegyületet nem tartalmazó, csak puffer oldatból álló vak oldat abszorpciós arányát is (b) és a gátló hatást aminopeptidáz B-re a kontrolihoz viszonyítva számítjuk ki a következő képlet alapján: (b-a)/bx 100. Eredmény: A fenti tesztmódszerrel kiszámítottuk néhány tesztvegyület gátló hatását különböző koncentrációk mellett és ebből kiszámoltuk az 50%-os gátló hatást (IC!0) értékeket. Az eredményeket az 1. Táblázat mutatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
