181913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vázizomelernyesztő hatású szinergetikus gyógyászati készítmények előállítására
5 181913 6 rium-karboximetil-cellulózzal együtt, tragantgyanta és a gumiarábikum; diszpergáló vagy nedvesítő szerek, így a természetben előforduló foszfatidok, például a lecitin, vagy alkilén-oxidok zsírsavakkal alkotott kondenzációs termékei, például polioxietilén-sztearát vagy nátrium-lauril-szulfát, vagy etilén-oxid hosszú szénláncú alifás alkoholokkal alkotott kondenzációs termékei, például heptadeka-etilénoxi-cetanol, vagy etilén-oxid zsírsavak hexilalkoholokkal képzett parciális észtereivel alkotott kondenzációs termékei, például polioxietilén-szorbitol-monooleát, vagy etilén-oxid zsírsavak hexilalkohol-anhidridekkel képzett parciális észtereivel alkotott kondenzációs termékei, például polioxietilénszorbitán-monooleát. A vizes szuszpenziók tartalmazhatnak továbbá egy vagy több konzerváló szert, például 4-hidroxi-benzoesav-etilésztert, -propilésztert, nátrium-benzoátot vagy szorbinsavat; egy vagy több színezéket; egy vagy több ízesítő szert és egy vagy több édesítő szert, például szacharózt, szorbitot vagy glicerint. Az olajos szuszpenziókat úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagokat egy növényi olajban, például földimogyoróolajban, olívaolajban, szézámolajban vagy kókuszdióolajban, vagy pedig egy ásványi olajban, például folyékony paraffinban szuszpendáljuk. Az olajos szuszpenziók tartalmazhatnak egy sürítőt, például méhviaszt, kemény paraffint vagy cetilalkoholt. A készítmény orális beadáshoz szükséges jóízűségének biztosítása céljából édesítő és ízesítő szereket, például a korábbiakban emlitettek valamelyikét adagolhatunk. A készítmények konzerválása céljából ugyanakkor aszkorbinsavat, benzoesavat vagy szorbinsavat is adagolhatunk. Víz hozzáadása útján vizes szuszpenzió előállítására alkalmas diszpergálható porokat vagy szemcsés készítményeket úgy állítunk elő, hogy a hatóanyagokat összekeverjük egy diszpergáló vagy nedvesítő szerrel, szuszpendáló szerrel és egy vagy több konzerváló szerrel. Az e célra alkalmazható diszpergáló, nedvesítő és szuszpendáló szerek közé a korábbiakban már említettek tartoznak. A készítmények adott esetben tartalmazhatnak egyéb segédanyagokat, például édesítő és ízesítő szereket, valamint színezékeket. A találmány szerinti gyógyászati készítmények elkészíthetők olaj-a-vízben típusú emulziók formájában is. E célra az olajos fázis állhat egy növényi olajból, például olívaolajból vagy földimogyoróolajból, vagy egy ásványi olajból, például egy vagy több folyékony paraffinból. Az ilyen készítményekhez alkalmazható emulgeálószerek közé tartoznak a természetben előforduló gyanták, például gumiarábikum vagy tragantgyanta; a természetben előforduló foszfatidok, például a szójabab-lecitin; zsírsavakból és hexilalkohol-anhidridekből leszármaztatható észterek és parciális észterek, például szorbitán-monooleát; valamint az utóbb említett észterek és parciális észterek etilén-oxiddal alkotott kondenzációs termékei, például polioxietilén-szorbitán-monooleát. Az emulziók tartalmazhatnak továbbá adott esetben édesítő és ízesítő szereket is. A szirupokat és az elixíreket édesítő szerekkel, például glicerinnel, szorbittal vagy szacharózzal formulázzuk. Az ilyen készítmények tartalmazhatnak egy lágyítót, konzerváló, ízesítő és szolubilizáló szert, továbbá színezéket. A gyógyászati készítmények lehetnek továbbá steril injektálható készítmények, például egy steril injektálható vizes vagy olajos szuszpenzió firmájában. Ezt a szuszpenziót is önmagában ismert módon állíthatjuk elő, a korábban említett alkalmas diszpergáló vagy nedvesítő szereket, illetve szuszpendáló szereket használva. A steril injektálható készítmény lehet továbbá egy nem-mérgező, parenterálisan elfogadható hígítóval vagy oldószerrel készült steril injektálható oldat vagy szuszpenzió, például vízzel, etanollal vagy polietílér.glikollal készült oldat. Az e célra alkalmazható hordozóanyagokra és oldószerekre példaképpen a vizet, nagy molekulasúlyú cukrok oldatait és az izotóniás nátrium-kloridoldatokat említhetjük. Oldószerként vagy szuszpendáló szerként hagyományosan használhatók továbbá steril állandó olajok is. E célra bármely könnyű állandó olaj felhasználható, beleértve szintetikus mono- vagy diglicerideket is. Injektálható készítményekhez felhasználásra kerülhetnek továbbá zsírsavak, például az oleinsav is. Parenterális beadás céljából folyékony egységdózisok készíthetők a legkülönbözőbb formában, amelyekre példaképpen a következőket említhetjük: ciklobenzaprin vizes oldatának és diflunizál vizes szuszpenziójának a kombinációja; ciklobenzaprin bármilyen vizes oldatának és a diflunizál egyik sója, például kolinsója vizes oldatának a kombinációja; ciklobenzaprin olajos szuszpenziójának és diflunizál olajos szuszpenziójának a kombinációja; ciklobenzaprin és diflunizál-kolinsó fagyasztva szárított keveréke; továbbá diflunizál vizes szuszpenziója és külön a ciklobenzaprin vizes oldata felhasználáskor való kombináláshoz. Állatgyógyászati orális beadás céljából a hatóanyagokat célszerűen takarmánypremix formájában készítjük ki. Az utóbbi a hatóanyagokon túlmenően olyan emészthető hordozóanyagokat tartalmazhat, mint például a keményítő, zabliszt, búzaliszt, kalcium-karbonát, talkum vagy a szárított halliszt. Az előregyártott premixet egyszerűen és kényelmesen hozzáadhatjuk a szokásos takarmánytáphoz, így biztosítva az állat gyógyszerelését a takarmányozás során. A találmány szerinti eljárással előállítható gyógyászati készítmények kikészíthetők rektális beadásra alkalmas kúpok formájában is. Ezeket úgy készítjük, hogy a hatóanyagokat összekeverjük egy olyan alkalmas, nem irritáló hordozóanyaggal, amely normál hőmérsékleteken szilárd, rektális hőmérsékleten viszont folyékony és így felolvad a végbélben hatóanyagtartalmát leadva. Az e célra alkalmazható hordozóanyagok közé tartoznak a polietilénglikolok, a szintetikus zsírsav-származékok és a kakaóvaj. Alternatív módon használhatók olyan hordozóanyagok (például polietilénglikolok) is, amelyek ugyan nem olvadnak meg testhőmérsékleten, viszont oldhatók rektális folyékony kompozíciókban. A „dózisegység” kifejezés alatt a leírásban és az igénypontokban olyan fizikailag diszkrét egységeket értünk, amelyek alkalmasak egyszeri dózis bejuttatására az állati és az emberi szervezetbe. Mindegyik egység a hatóanyagokból előre meghatározott mennyiséget tartalmaz az elérni kívánt gyógyászati hatás biztosítása céljából az alkalmazott gyógyszergyártási segédanyagokkal alkotott kombinációban. A találmány szerint előállítható új dózisegységek jellege szorosan függ (a) a találmány értelmében alkalmazott hatóanyagok egyedülálló jellemzőitől és az elérhető terápiás hatástól, illetve (b) az ilyen gyógyászati hatóanyagok ember- és állatgyógyászatban való felhasználásával kapcsolatos megkötésektől, illetve korlátozó tényezőktől. A találmány értelmében tehát felhasználásra kerülhetnek tabletták, pilulák, porcsomagok, szemcsézett készítmények, az említett készítmények tö bbszörös csomagolásai és más itt ismertetésre kerülő készítmények. Szakember számára ugyanakkor érthető, hogy a konkrét esetben alkalmazandó dózisszint igen nagy számú tényezőtől, így például a konkrét esetben alkalmazott hatóanyagok aktivitásától; a kezelendő egyed korától, testsúlyától, általános egészségi állapotától, nemétől, és táplálkozásától; a beadás időpontjától és módjától; a kiválasztás sebességétől; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
