181899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisomega-diN-propil-alkánkarbonsav- származékok előállítására

3 181699 4 Ha n jelentése 0 vagy 1, egy (III) általános kép­­letű savamidot - amely képletben n jelentése 0 vagy 1 - 80%-os kénsavval hidrolizálunk nátrium­­-nitrit jelenlétében 50 °C és 60 °C közötti hőmér­sékleten. A (III) általános képletű savamidokat úgy állít­hatjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű nitrilt- amely képletben n jelentése 0 vagy 1 — 80%-os kénsavval hidrolizálunk 80 °C és 85 °C közötti hőmérsékleten. A (IV) általános képletű nitrileket (V) általános képletű savakból — amely képletben m jelentése 0 vagy 1 — kiindulva állíthatjuk elő. E savakat tionil­­-kloriddal reagáltatva N,N-dimetil-formamidban szo­bahőfok és 70 °C közötti hőmérsékleten először sav­­kloriddá alakítjuk, majd a kapott savkloridot meta­nollal észteresítjük a közeg visszafolyatási hő­mérsékletén. Az így kapott metilésztert azután kálium-bór-hidrid és lítium-klorid elegyével tetrahid­­ro-furánban redukáljuk (IV) általános képletű alko­hollá — amely képletben m jelentése a fenti —, majd az alkoholt szobahőmérsékleten benzol-szul­­fonil-kloriddal reagáltatjuk savakceptorban, előnyö­sen piridinben. Az így kapott (VII) általános képletű benzol-szulfonát-származékot - amely képletben m jelentése a fenti — nátrium-cianiddal vagy kálium­­-cianiddal reagáltatjuk megfelelő oldószerben, elő­nyösen dimetil-szulfoxidban 70 °C és 90 °C közötti hőmérsékleten, és így a (IV) általános képletű nitri­­lekhez jutunk. A (II) általános képletű savakat abban az esetben, amikor n jelentése 2, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VII) általános képletű benzol-szulfonát-származékot — amely képletben m értéke 1 vagy 2 — nátrium­­-hidrid jelenlétében dietil-malonáttal reagáltatunk poláris oldószerben, előnyösen N,N-dimetil-form­­amidban. Az így kapott észtert nátrium- vagy káli­­um-hidroxid jelenlétében elszappanosítjuk a megfe­lelő sóvá, amelyet erős savval, pl. 36%-os sósavval reagáltatunk a (VIII) általános képletű kívánt malon­­sav-származékká — amely képletben m jelentése 1 vagy 2 —, majd ezt a savszármazékot 150 °C és 190 °C közötti hőmérsékleten a kívánt savvá dekar­­boxilezzük. Azokat a (VII) általános képletű benzol-szulfo­­nát-származékokat, amelyek képletében m jelentése 2, ugyanazzal a fentebb leírt eljárással lehet előállí­tani, mint azokat a (VII) általános képletű egyéb benzol-szulfonát-származékokat, amelyek képletében m jelentése 0 vagy 1. A központi idegrendszeri rendellenességek leg­nagyobb része (például az epilepszia) krónikus be­tegség, ennek megfelelően gyógyításuk rendszeres és hosszantartó kezelést igényel. Hosszantartó kezelés esetén a kezeléssel járó, kez­detben jelentéktelennek tűnő kellemetlenségek idő­vel annyira súlyossá válhatnak, hogy az adott gyógyszeres kezelést le kell állítani, és a beteg keze­lését más gyógyszerrel kell folytatni. A 174 772 sz. magyar szabadalmi leírás kiemel­kedően értékes neurotróp hatással rendelkező vegyü­­leteket ismertet. E vegyületek közül a dialkil-pro­­pionsavak, dialkil-vajsavak, dialkil-valeriánsavak és al­kálifémsóik görcsoldó és anoxia-ellenes hatást fejte­nek ki, és a y-amino-vajsav/a-keto-glutársav transz­­amináz enzimre kompetitiv gátló hatást gyako­rolnak. Noha ezek a vegyületek gyógyászatiig rendkívül értékesek, alkalmazásukkor komoly hátrányt jelent, hogy szükséges napi dózisuk viszonylag nagy (1000 mg vagy annál nagyobb) érték. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy mennyiségű ható­anyag adagolásakor nem kívánt mellékhatások lép­hetnek fel, amelyekre figyelmet kell fordítani. Ezek a vegyületek hosszantartó kezelés esetén olyan súlyos zavarokat (például máj működési rendellenes­ségeket) válthatnak ki a szervezetben, amelyek teljes mértékben megakadályozhatják a vegyületek további alkalmazását. Ha az idézett magyar szabadalmi le­írásban ismertetett hatóanyagokat orális úton adják be, a sók a gyomor- és bélrendszerben szabad sa­vakká alakulnak, és a szabad savak jelenléte irritá­­ciók fellépéséhez vezethet. Ezek a gyomor- és bél­­rendszeri irritációk ismert módon úgy küszöböl­­hetők ki, hogy a hatóanyagokat enteroszolvens be­vonatot hordozó készítmények (például enteroszol­vens filmmel bevont tablettát) formájában adják be. A vizsgált esetben azonban az enteroszolvens be­vonat felvitele kritikus határig növeli a tabletta méretét. Tekintettel arra, hogy a kezeléshez nagy hatóanyagmennyiségekre van szükség, a bevonatlan tabletták mérete már eleve igen nagy. Ha a tabletták méretét enteroszolvens bevonat felvitelével tovább növelik, a gyógyszer bevétele - elsősorban gyerme­kek és idősek számára - igen nehézzé válik. Ezek a nehézségek kiküszöbölhetők vagy lega­lábbis jelentősen csökkenthetők akkor, ha a szük­ségesnél kisebb hatóanyagtartalmú dózisegysége­ket állítanak elő, vagy a hatóanyag napi dózisát a 174 772 számú magyar szabadalmi leírásban közöl­­teknél kisebb értékben állapítják meg. Igen nagy szükség van tehát olyan gyógyhatású anyagokra, amelyek a 174 772 számú magyar szaba­dalmi leírásban közölteknél kisebb dózisban is meg­felelő mértékű neurotróp hatást fejtenek ki. Ebben az esetben ugyanis csökkenthető lenne a dózisegysé­gek mérete, illetve az egyszerre beadagolandó dózis­egységek száma, és jelentős mértékben visszaszorulna a nem kívánt mellékhatások fellépésének veszélye. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha a 174 772 számú magyar szabadalmi leírásban ismerte­tett alkánkarbonsav-sók alkálifém-atomját alkáliföld­­fém-atomra, például magnézium- vagy kalcium­­■atomra cseréljük, igen nagy mértékben felerősödik a vegyületek görcsoldó hatása. Farmakológiai kísérle­teink során megállapítottuk, hogy az alkáliföldfém­­•sók görcsoldó hatása 20—45%-kal is meghaladhatja a megfelelő alkálifémsók aktivitását. A technika állásának ismeretében szakember egyáltalán nem következtethetett erre a meglepő mértékű hatás­fokozódásra. A jól ismert, epilepszia-ellenes hatással rendelkező ii-n-propil-ecetsav-nátriumsóval (más néven: 2-n­­propil-pentánkarbonsav-nátriumsóval) végzett részle­ges összehasonlító kísérleteink során megállapítottuk, hogy ha e vegyület nátriumatomját kalcium- vagy magnézium-atomra cseréljük, a görcsoldó hatás erős­sége nem változik lényegesen, sőt a kalcium- és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom