181861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 19-es helyzetben oxigént tartalmazó csoportot viselő pregnán-származékok előállítására
181861 10 hidrogénekben, különösen aromás szénhidrogénekben, mint például benzolban vagy toluolban, vagy halogénezett alifás szénhidrogénekben, mint például különösen kloroformban vagy diklór-metánban, mégpedig körülbelül 0°C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten. Ha olyan V általános képletű vegyületből indulunk ki, amelyben R4 jelentése hidrogénatom, akkor a reakció során ez a hidrogénatom szintén az acilezőszernek megfelelő acilcsoportra cserélődik ki. Az V általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert, analóg eljárásokkal előállíthatok. Az I általános képletű vegyületeket a találmány a) eljárása értelmében úgy is előállíthatjuk, hogy valamely, a 3-as és/vagy 20-as helyzetű oxocsoport védett, különösen ketálozott vagy tioketálozott formában tartalmazó származékról hidrolízissel eltávolítjuk a védőcsoporto(ka)t. A 3-as helyzetben levő oxocsoportot védett formában tartalmazó származékokként a ketálok, és különösen a tioketálok jöhetnek számításba. A ketálok közül előnyösek azok, amelyeket rövidszénláncú alkoholokból, mint például metanolból vagy etanolból és különösen azok, amelyeket a- vagy ß-glikolokból, mint például 1,2- vagy 1,3-propilén-glikolból, 1,2- vagy 2,3-bután-diolból, és elsősorban etilén-glik ólból vezethetünk le. A 3-tioketálok közül különösen azok alkalmasak, amelyek a fentiekben említett glikolok kéntartalmú analógonjaiból vezethetők le; különösen előnyösek a 3,3-etilén-ditio-származékok. A 20-as helyzetben levő oxocsoport védésére alkalmasak a tioketálok és különösen a fentiekben leírt típusú ketálok. Ezeket a védőcsoportokat önmagában ismert módon, hidrolitikus úton hasíthatjuk le, előnyösen a savval katalizált reakcióknál szokásos körülmények között. Tioketálok lehasítása esetében előnyösen valamely kénmegkötő vegyület, például valamely fémsó és különösen nehézfém-só, például kadmium-karbonát és/vagy higany(II)-klorid jelenlétében végezzük a reakciót. Mivel a higany(II)-klorid víz jelenlétében már eleve erősen savas kémhatású, alkalmazása esetén nem szükséges katalizátorként savat használni. Kívánt esetben a találmány szerinti eljárással nyert vegyületeket átalakíthatjuk más, ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozó vegyületekké. Azon I általános képletű 6,7-dehidro-szánnazékokat, ahol R1 és R2 együtt egy szén-szén-kötést jelent, valamely rövidszénláncú alkán-tiosawal reagáltatva olyan megfelelő I általános képletű végtermékekké alakíthatjuk, az f) eljárás értelmében, ahol R1 jelentése hidrogénatom és R2 jelentése valamely a-térhelyzetű rövidszénláncú alkanoil-merkapto-csoport. A reakciót önmagában ismert módon végezzük, előnyösen a megfelelő 6,7-dehidro-származékot fölöslegben vett tiokarbonsawal (rövidszénláncú alkán-tio-sawal) melegítjük, adott esetben ultraibolya fénnyel besugározva. A reakció általában a szobahőmérsékletet kismértékben meghaladó hőmérséklet-értékek mellett, például körülbelül 50°C-on már kielégítő sebességgel lejátszódik. Ezért előnyös, ha alacsony forráspontú tiokarbonsavak, például különösen tioecetsav esetében ezen sav forráspontján végezzük a reakciót; magasabb forrás9 pontú tiokarbonsavak esetében viszont körülbelül 90-100°C hőmérsékleten végezzük a reakciót. A reakció lejátszódásához szükséges idő néhány órát is kitehet, de még így is viszonylag enyhe körülmények között, megfelelő mértékű átalakulást érhetünk el. A termék általában kikristályosodik az elegyből a lehűlés során, adott esetben a fölös reagens ledesztillálása után. Kívánt esetben a terméket a szokásos módon, például kromatográfiás úton különíthetjük el, illetve tisztíthatjuk meg. A reakció során túlnyomórészt egyetlen vegyület keletkezik, amelynek a tudomány mai állása szerint más, ismert analóg vegyületekkel szerzett tapasztalatok alapján a fent megadott szerkezetet tulajdonítjuk (R1 jelentése hidrogénatom, R2 jelentése a-térhelyzetű rövidszénláncú alkanoil-merkapto-csoport). A találmány szerinti 1,2-telített vegyületeket önmagában ismert módon a megfelelő 1,2-dehidro-származékokká dehidrogénezhetjük. Erre a célra alkalmazhatunk például szelén-dioxidot valamely szerves oldószerben, például tercier-butil-alkoholban végzett kezelés útján. Előnyösen azonban 2,3-diklór-5,6-dicián-l,4-benzokinonnal reagáltatunk, például úgy, ahogyan ezt a fentiekben az 1,2- és 6,7-dehidrogénezés egyidejű végrehajtására leírtuk. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek lO|0-térhelyzetű, oxigéntartalmú R3 csoportját, valamint a 21-es helyzetben levő -OR4 csoportját kívánt esetben az R3-ra és R4-re a fentiekben megadott jelentés-tartományon belül más csoportokká is átalakíthatjuk, és pedig egy hidroxilcsoportot észterezhetünk, vagy egy észteresített hidroxilcsoportot szabad hidroxilcsoporttá alakíthatunk. Ezeket az átalakításokat önmagában ismert módon végezzük, és célszerű módon kombinálhatjuk is őket, mégpedig adott esetben a molekulában jelenlevő más reakcióképes csoportok, mint például a 21-es helyzetben levő hidroxilcsoport átmeneti megvédése mellett. Ezen átalakítások során az oxigén tartalmú reakcióképes csoportok szokásos megvédésén azt értjük, hogy a hidroxilcsoportokat észterezzük, és az oxocsoportokat acetállá, illetve ketállá, vagy tioacetállá vagy tioketállá alakítjuk, amikor is mind a védőcsoportok bevitelét, mind pedig ezek lehasítását az általánosan ismert módszerekkel végezzük. A 20-as és a 3-as helyzetben levő oxocsoportok védésére célszerűen ketálozást vagy tioketálozást alkalmazunk. A reakciókat önmagában ismert módon végezzük, különösen savas katalizátorok jelenlétében, és adott esetben valamely vízelvonószert is adunk az elegyhez, vagy pedig azeotrop desztillálóval távolítjuk el a reakció során keletkező vizet. Ketálozás céljára például rövidszénláncú alkanolokat, mint például metanolt vagy etanolt és különösen a- és 0-glikolokat, mint például 1,2- vagy 1,3-propán-diolt vagy 1,2- vagy 2,3-bután-diolt és mindenekelőtt etilén-glikolt használunk, vagy ezen alkoholok reakcióképes származékait, például acetáljait vagy ketáljait és különösen olyanokat, amelyekben szereplő karbonil-komponens erősen illékony, például 2.2- dimetil-l,3-dioxolánt. Analóg módon, a fenti alkoholok kéntartalmú analógonjaiból és elsősorban 1.2- etán-ditiolból, vagy ennek valamely reakcióképes származékából kiindulva jutunk az analóg tioke iátokhoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
