181835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás síkvidéki talajos melioratív nedvesség-szabályozására
3 181835 4 L=25 VK (m) d=0,5 m L=30 VíC (m) d=l,0 m A meghatározás szerint a különböző talajon alkalmazandó szívótávolság a következő: d = 0,5 m d = 1,0 nehéz agyag 0,7 m 0,9 m agyag 2,3 m 2,8 m iszapos agyag 7,5 m 9,0 m agyagos vályog 16,0 m 20,0 m vályog 23,0 m 28,0 m Ernst a drének felé szivárgó víz szivárgási ellenállása alapján állítja fel elméletét (Calculation of the steady flow of groundwater in vertical cross sections, Neth. J. Agric. Sei., 1956). Az Ernst-féle dréntávolság-osszefüggés végső alakja: ahol a jelölések megegyeznek a fenti összefüggésben alkalmazott jelölésekkel és D — a vizet vezető réteg vastagsága (m) u — a drénbe való belépés fajlagos felülete (m) (jó közelítéssel a dréncső kerülete) Ezt az összefüggést is át lehet alakítani a rögzített paraméterek figyelembevételével L-K összefüggéssé: L= x/2,24 + 800K - 1,4 (m) A különböző talajokon alkalmazandó szívótávolság ezek szerint a következő: nehéz agyag 0,3 m agyag 1,6 m iszapos agyag 7,2 m agyagos vályog 17,0 m vályog 25,0 m A kötött talajok talajcsövezésével Hollandiában is kiemelten foglalkoznak. Az erre vonatkozó irodalmat van Hoorn anyaga alapján tekinthetjük át (Drainage of heavy clay soils, Drainage principles and applicatons, ILRI Publications, No.16, Wageningen, 1974.) J. W. van Hoorn szerint abban az esetben, ha a fajlagos elvezetendő vízhozam 0,007 m/nap (a hazainál 0,002 m/nap értékkel nagyobb) a nyomómagasság 0,65 m (a hazainál 0,15 m-rel nagyobb) és a drénmélység 1,0 m, a maximális dréntávolság 25 m lehet. A nyomómagasság (h) csökkenése a dréntávolság csökkenésével jár (pl. h = 0,55m, L = 21m, h = 0,45 m, L = 17 m). Az USA-szakirodalom jó összefoglalóját adja a van Schilfgaarde által szerkesztett „Mezőgazdasági lecsapolás” című könyv (Drainage for Agriculture, Am. Soc. of Agronomy, Inc. Pub., Madison, Wisconsin USA, 1974.). A könyv a klasszikus drénezési elméletek közül a Hooghoudt-féle és az Ernst-féle elméletet mutatja be. A dréntávolság számítását részletesen az ismert Dupuit-Forchheimer elmélet alapján tárgyalja, amelynek gyakorlati alkalmazására Kirkham tett javaslatot. (Explanation of paradoxes in Dupuit-Forchheimer seepage theory, Water Resour, Res., 1967). Az egyenlet a következő S= [(KIR) • (Hm-hw)] 1/2 ahol S - a fél dréntávolság (L/2) (m) R — a fajlagos elvezetendő vízhozam (q) (m/nap) Hm - a nyomómagasság (h) (m) hw — a drénárok mélysége (m) Az összefüggésből kétféle kerületi feltétellel lehet a hazai viszonyokra érvényes I__K összefüggést levezetni. A hw = 0,4 m és a Hm = 0,5 m akkor érvényes, ha az átlagos drénmélységig (1,0 m) vezeti a vizet a talaj. Ezt a vályog-iszapos agyag talaj tartományban lehet feltételezni. Az összefüggés ebben az esetben: L=3,5 \/K~ (m) a dréntávolság pedig iszapos agyag esetén 2,5 m agyagos vályog esetén - 5,6 m vályog esetén 7,9 m Abban az esetben, ha a drén mélységéig a talaj gyakorlatilag vízzáró (agyag, nehéz agyag), csak a felső, lazább talajréteg vízvezetőképessége alapján lehet a dréntávolságot számítani. Ebben az esetben azonban meg kell engedni, hogy a kétfázisú zóna 0,25 m^e megközelítse a felszínt. Ekkor Hm =0,35 m é$ hw = 0. Az összefüggés tehát: L=10VK (m) és a dréntávolság maximuma 10,0 m. A csehszlovák és a magyar szakirodalom átvette a Dupuit-Forchheimer elméletet és ugyanezeket az összefüggéseket adja meg (L.K. Juva: Vízrendezés, Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.) A hazai talajcsövezés hidraulikai alapjait Salamin P. összefoglalása alapján (Mezőgazdasági Vízgazdálkodás III/A, Tankönyvkiadó, Budapest, 1969) átvette részben a Darcy-Dupuit-féle elméletet, részben a Hooghoudt-féle összefüggéseket, de alkalmazza Kosztjakov összefüggéseit is. Kosztjakov összefüggése abban az esetben, ha a dréncső a vízzáró rétegen van (a = 0) alakú, ahol L — a dréntávolság (m) K - a vízáteresztőképesség (m/nap) M - a drénmélység (d) (m) 5 10 15 20 25 .30 35 40 45" 50 55 60 65 2
