181783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati vér tartósítására, különösen a vágóhidakon keletkező vér tartósítására és takarmányozási célokra való felhasználására
3 181783 4 Vágáskor az állatból kifolyó vér 2-8 percen belül megalvad. Az alvadt vér kezelése minden eddig ismert vérfeldolgozó módszernél gondokat okoz. A képződő fibrinszálak a hő és vegyi hatásoknak ellenállnak, az alvadt vér csíramentesítése csak túlnyomáson, 121 °C hőmérséklet feletti hővel lehetséges. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével megőrizhető a natúr állapotú vér eredeti tápértéke és lehetővé válik a képződést követő azonnali feldolgozás, amely egyszerű, olcsó és könnyen kezelhető berendezéssel valósítható meg és amely maradéktalanul kielégíti az élelmiszerhigiéniai, környezetvédelmi, köz- és állategészségügyi előírásokat. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az állatokból kifolyó vérhez valamilyen ismert alvadásgátlót és valamilyen jól disszociáló savat adunk, ezek együttes alkalmazásával nemcsak a vér fizikai-kémiai bomlását akadályozzuk meg, hanem a jelenlevő mikroorganizmusokat is elbontjuk. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az állatokból kifolyó vérhez ismert alvadásgátlót, előnyösen valamilyen citromsav- vagy oxálsavsót vagy azok keverékét, majd valamilyen jól disszociáló szerves vagy szervetlen savat és kívánt esetben konyhasót és/vagy valamilyen ismert konzerválószert adunk, végül az elkülönülő vizes fázist kívánt esetben elválasztjuk. Alvadásgátlóként bármilyen ismert alvadásgátlószert alkalmazhatunk, előnyösen valamilyen citromsav- vagy oxálsavsót használunk. Különösen előnyösnek bizonyult a kalciumcitrát és nátriumoxalát 1 :4 arányú, az ammóniumoxalát és káliumoxalát 3 : 2 arányú keveréke és a nátriumcitrát. Ezekből vizes oldatot készítünk, így például a kalciumcitrát és nátriumoxalát fenti keverékéből és a nátriumcitrátból 3-6%-os és az ammonium- és káliumoxalát keverékéből 1,5—3%-os vizes oldatot, és a vért ezzel a vizes oldattal keverjük össze előnyösen 8 : 1 arányban. Az alvadásgátlót tartalmazó vért valamilyen jól disszociáló szerves vagy szervetlen savval konzerváljuk és csíramentesítjük. Erre a célra előnyösen alkalmazható a hangyasav, ecetsav, propionsav, kénsav vagy sósav. Ezeknek a mennyiségét az határozza meg, hogy milyen hosszú időre kívánjuk a vért tartósítani. így például legalább 20 napig konzervált állapot érhető el a nyers vér súlyára számított 1-3% hangyasav, ecetsav vagy propionsav vagy 0,5—1,5% kénsav vagy sósav beadagolásával. 20 nap feletti tartósítás érhető el, ha növeljük a sav mennyiségét és kiegészítjük konyhasóval és valamilyen ismert konzerválószerrel, például nátriumbenzoáttal. 90 napig konzerválható például a vér, ha a nyers vér mennyiségére vonatkoztatva 3,5-5% hangyasavat, ecetsavat vagy propionsavat, valamint körülbelül 1,5% konyhasót és körülbelül 0,1% nátriumbenzoátot vagy pedig 1,6-2,5% kénsavat vagy sósavat, valamint körülbelül 1,5% konyhasót és körülbelül 0,1% nátriumbenzoátot adagolunk. A gyakorlatban 20 napos vagy 20 nap feletti tárolásra ritkán van szükség, a vért általában 3-5 napon belül feletetik. A stabilizált és savval csíramentesített, konzervált vér az adagolt vegyszerek hatására besűrűsödik; színezőanyagmentes vízkiválasztódás tapasztalható. A kiválasztódó víz, amely a tartály alján gyűlik össze, leengedhető, amennyiben sűrűbb anyagot kívánunk takarmányozásra használni. Ha erre nincs igény, az anyag ismét homogénné tehető. A találmány szerinti eljárás előnyei az alábbiak. 1. A savas kezelés eredeti tápértékét csökkentő fehérjedenaturálódást nem okoz. 2. A termék mikrobiológiai állapota megfelel a takarmányozási szabványokban rögzített állategészségügyi követelményeknek. 3. Lehetőséget nyújt a vér keletkezését követő azonnali, veszteségmentes helyi feldolgozásra. 4. Az alkalmazott technológia egyszerű, a műveletek különösebb szakértelmet nem igényelnek. 5. Az eszközigény alacsony, a szükséges berendezések olcsóak, nagy részükkel minden vágóüzem eleve rendelkezik. A feldolgozó vonal felépítése rövid idő alatt helyi erőkkel elvégezhető. 6. A rendszer zárt, kielégíti az élelmiszeripari üzemekkel szemben támasztott higiéniai követelményeket. A találmány szerinti eljárással előállított, tartósított vér takarmányadalékként abraktakarmányokhoz keverhető. Az így előállított takarmány, amely tehát állati eredetű fehérjét tartalmaz, az állatok szervezetében nem szintetizálódó úgynevezett nélkülözhetetlen aminosavak biztosítására alkalmas. A nélkülözhetetlen aminosavakon kívül az állatoknak megfelelő emészthető fehéijeszintet is kell biztosítani. Erre a célra a növényi fehérjék is alkalmasak, de a legmagasabb fehéijeigény kielégítésének határt szab az, hogy a növényi eredetű takarmányok fehérjetartalma általában alacsony, ezért az emészthető fehérjeszint növelésére is állati fehérjéket használnak. 1000 g vérben átlagosan 200 g szárazanyag, ebben pedig 80%, azaz 160 g fehérje van. A gazdasági abraktakarmányokkal biztosítható fehérjetartalom 1000 g abraktakarmányban átlagosan 90 g, ezzel szemben sertések és baromfiak esetén az átlagos fehétjeigény takarmánykilogrammonként 100-150 g. Az állatok fehétjeigénye fajonként, fajtánként, korcsoportokként és hasznosítási irányonként más és más A tartósított vér hányadának csökkentésével vagy növelésével a fehérjetartalom a kívánalomnak megfelelően állítható be. Általában a takarmány vérhányada 15—40%. Ha például az állat fehérjeigénye 110 g, ez kielégíthető 0,7 kg gazdasági abrak és 0,3 kg tartósított vér keverékével. A találmány tárgyát képezi tehát egy olyan eljárás is, amellyel magas fehérjeszintű, nélkülözhetetlen aminosavakat is tartalmazó takarmány állítható elő. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a szokásos abraktakarmányhoz a találmány szerinti eljárással tartósított vért adunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
