181759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidroergotamin- vagy dihidroergotxin-metán- vagy -etánszulfonát stabil vizes-alkoholos adatainak az előállítására
5 181759 6 nak a hidrogénezett anyarozs-alkaloidok esetében, amit az is bizonyít, hogy ha például szervetlen vagy szerves savakat vagy bázisokat alkalmazunk az ilyen oldatok pH-értékének beállítására, akkor ezzel az oldat stabilitása egyáltalán nem javul, sőt ellenkező- 5 leg romlik. A találmány értelmében alkalmazandó másik adalék, az oldat súlyára számítva 0,05—0,2% koncentrációban alkalmazott tiokarbamid, glutation vagy S-karbamoil-cisztein az alkaloid-oldat oxidativ úton 10 történő elszíneződését gátolja; különösen előnyösnek bizonyult erre a célra a tiokarbamid 0,1% körüli mennyiségben való alkalmazása. A hidrogénezett anyarozs-alkaloidoknak a talál- 15 mány szerinti eljárással előállított oldatai a levegő oxidativ hatásával szemben is olyan nagyfokú stabilitást mutatnak, hogy az ilyen oldatok elkészítése során feleslegessé válik az inert gázlégkörben való dolgozás és az oldatok kiszerelésénél sem szükséges 20 a levegő teljes kizárása. Ez gyártástechnológiai szempontból is igen jelentős előnyökkel jár. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott stabilizáló adalékok hatásosságának szemléltetésére összehasonlító kísérleteket végeztünk a már idézett 25 171 514 számú magyar szabadalmi leírásban „C/” illetőleg „E/készítmény” megjelöléssel ismertetett (és csak a „C” készítmény esetében kielégítő stabilitásúnak mondott) oldatokkal, oly módon, hogy előállítottuk a megadott összetételű oldatokat és vizsgál- 30 tűk ezek stabilitását egyrészt önmagukban, másrészt a találmány szerinti stabilizátorok (0,05% nikotinsav-amid és 0,1% tiokarbamid) hozzáadásával. Retencíos idők: dihidroergokrisztin-metánszulfonát 18,8 perc dihidroergokornin-metánszulfonát 13,5 perc dihidroergokriptin-metánszulfonát 17,0 perc dihidroergotamin-metánszulfonát 11,4 perc A kapott analitikai eredményekből a c0—ct képlet (ahol t az oldat készítésétől a stabilitási vizsgálatig eltelt időt hónapokban, c0 a kezdeti alkaloid-koncentrációt, ct pedig a t vizsgálati időpontban talált alkaloid-koncentrációt jelenti) alapján kiszámítottuk az adott tárolási időtartamra vonatkozó k (hónap-1) stabilitási állandót; az 50 °C, 60 °C és 75 cC hőmérsékletre vonatkozó k-értéket, amelyből egyszerű számítással, 100 a 2,303 log-^-=-k25 ■ t összefüggésből adódó 0,1054 t=------------képlet alapján állapítható meg az illető k25 oldat t tárolhatósági ideje (tárolhatósági időnek a nemzetközileg elfogadott előírás - vö.: Kari Thoma, Arzneimittelstabilität, Frankfurt a.M., 1978 — szerint azt az időt tekintjük, amely alatt az oldat hatóanyagtartalma legfeljebb 10%-kal csökken). Az összehasonlító kísérletek során az alábbi eredményeket kaptuk: A stabilitás vizsgálata céljából az egyes oldatokat 50 °C, 60 °C, illetőleg 75 °C hőmérsékleten 10 napig tároltuk, majd nagynyomású folyadék-kromatográfiás módszerrel meghatároztuk az oldatban jelenlevő bomlatlan alkaloid-mennyiséget. A vizsgálatokat a Szepesy L. és munkatársai [J. Chromatogr. 149, 271-280 (1978)] által leírt módszerrel, „Liquopump 312” pulzálásmentes szivattyúból, „Liquodet 308” váloztatható hullámhosszú detektorból (Labor MIM), „Rheodyne 7120” injektorból (Rheodyne) és „HP 3380 S” elektronikus integrátorból (Hewlett Packard) álló berendezésben, „Nucleosil 10 C18” (Chrompack) oszloppal végeztük; eluensként acetonitril és 0,01 mólos vizes ammónium-karbonát-oldat 1 : 1 arányú elegyét alkalmaztuk, 1 ml/perc áramlási -sebességgel. A detektálás 280 nm hullámhosszon történt. A mérési hibahatár e módszernél ±1%. A vizsgálandó oldatokból (amelyek alkaloid-koncentrációja dihidroergotoxin savaddíciós sói esetében általában 0,1%, dihidroergotamin savaddíciós sói esetében pedig általában 0,2% volt) 20 ßl mennyiséget injektáltunk az egyes vizsgálatokhoz; az ugyancsak 20 iá mennyiségben injektált standard oldatokat oly módon készítettük, hogy 10 mg dihidroergotoxin-metánszulfonátot, illetőleg 20 mg dihidroergotamin-metánszulfonátot 0,1 mg pontossággal bemértünk egy-egy 10 ml-es mérőlombikba, a bemért anyagot acetonitril és víz 1 :1 arányú elegyében oldjuk és ugyanezzel az oldószereleggyel 10 ml térfogatra feltöltjük. 35 C) készítmény: (a 171 514 számú magyar szabadalmi leírás szerint) Dihidroergotamin-metánszulfonát 40 Glicerin, vízmentes Etanol (94 súly%-os) Propilénglikol Desztillált víz 2,0 g 156.0 g 212.5 g 254.5 g 375.0 g~37,5 súly%. 45 A fenti oldat 25 °C hőmérsékletre extrapolált sebességi állandója: K=4,8 • 10-5. \z ugyanilyen összetételű, de 0,05% nikotinsav- 50 am:dot és 0,1% tiokarbamidot is tartalmazó oldat 25 °C-ra extrapolált k-állandója: 2,17 • 10-5; dielektromos állandó: 52,5. D) készítmény: 55 (a 171 514 számú magyar szabadalmi leírás szerint) Dih idroergotamin-metán-szulfonát Etanol (94 súly%-os) 60 Glicerin, vízmentes Desztillált víz Metánszulfonsav 2,0 g 49,0 g 146.0 g 800.0 g ~ 80 súly%. 0,0068 g A fenti oldat 25 DC hőmérsékletre extrapolált 65 sebességi állandója: 3
