181746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin- és leurozidin-szjármazékok előállítására

9 181746 10 R” 1—10 szénatomos egyenes, vagy 3—10 szénatomos olyan elágazó láncú alkilcso­­portot jelent, melyben az OH-csoporthoz kapcso­lódó szénatom terciertől eltérő konfigurációjú, vagy melyben R” az alkil-részben 1—3 szénatomot tartalmazó fenil-alkil-csoportot jelent - nagy fölöslegével krómtrioxid, alkalmas szerves oldó­szer, valamint ecetsavanhidrid, és sav jelenlétében -60 °C és . —30 °C közötti, előnyösen —50 °C és —60 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk, majd a reakcióelegy pH értékét 8-10-re állítjuk be, és a kapott, a (II) általános képletű vegyületek szűkebb körébe eső terméket adott esetben tisztítjuk, majd kinyerj ük. Az oxidációs módszert közelebbről az 1-9. példákban ismertetjük. Oxidációs úton legjobb kiter­meléssel az N-dezmetil-N-(metoxi-metil)-származékok állíthatók elő, tehát ezek tekinthetők az „átétere­­zési” eljárás legelőnyösebb kiindulási anyagának. Megjegyezzük azonban, hogy az „átéterezés” telje­sen reverzibilis, tehát bármely (II) általános képletű vegyületből bármely (I) általános képletű vegyület előállítható és viszont. Ennek bizonyítására a követ­kező típus-kísérleteket végeztük: metoxi-metil ^ ^lliloxi-metil-»- heptoxi-metil ^ etoxi-metil metoxi-metil ^heptoxi-metil metoxi-metil=^etoxi-metil metoxi-metil^benzi-oxi-metil-* -►heptoxi-metil metoxi-metil^iklohexil-oxi-metiH­-Hieptoxi-metil metoxi-metil^izopropoxi-metiH­-►heptoxi-metil metoxi-metil ^izobutoxi-metil. A kiindulási (II) általános képletű vegyületet egy (III) általános képletű alkohol nagy fölöslegével rea­­gáltatjuk. A (II) általános képletű vegyületekben R’ és a (III) általános képletű vegyületekben R” definí­ciója azzal a megszorítással azonos, hogy egy adott reagens-pár esetében R’ és R” mindig különböző. A (III) általános képletű alkoholt célszerűen a (II) álta­lános képletű vegyületre számolt 30—50 mólekviva­lens mennyiségben alkalmazzuk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reak­cióját szerves oldószerben végezzük. Oldószerként pl. éter-típusú oldószereket, mint amilyen a dietil­­-éter, tetrahidrofurán, vagy dioxán, vagy klórozott szénhidrogéneket, mint amilyen pl. a diklór-metán, kloroform, széntetraklorid, vagy benzolt, vagy ben­zol-homológot (toluol, xilol), vagy egyéb oldószere­ket, mint például etil-acetátot, acetont vagy dimetil­­-formamidot, vagy magát a reagensként alkalmazott (III) általános képletű alkoholt alkalmazhatunk. A felsorolt oldószerek legelőnyösebb képviselői a klóro­zott szénhidrogének, melyeket vízmentes formában alkalmazunk. A reakciót sav jelenlétében pH 3-5 közötti értéken végezzük. A pH beállításhoz elsősorban ásványi savakat, mint pl. sósavat, kénsavat, vagy valamely Lewis-savat, mint pl. bórtrifluorid-dietiléte­­rátot alkalmazhatunk. A reakcióhőmérsékletet a választott oldószer fagy- és forráspontját figyelembe véve választjuk meg, általában -60 °C és +25 °C közötti hőmér­sékleten dolgozunk. A reakció lezajlása után a reakcióelegy pH értékét 7—8-ra állítjuk be pl. ammóniumhidroxid­­-oldattal, vagy előnyösen szilárd káliumkarbonáttal. A reakcióelegyből a terméket extrakciós és/vagy bepárlásos módszerrel nyerjük ki és kívánt esetben kromatográfiás és/vagy kristályosítási módszenei tisztítjuk. A kromatografálást részlegesen dezaktivált alumínium-oxid, vagy finomszemcsés szilikagél ad­­szorbensen végezzük. A találmány szerinti eljárást közelebbről a 10—19 példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy igényünket a példákra korlátoznánk. Az oxidációs úton is előállítható kiindulási anya­gok előállításmódját az 1-9. példákban ismertetjük. 1. példa N-dezmetil-N-(metoxi-metil)-vinblasztin 1,0 g (1,1 mmól) vinblasztin-szulfátot 240 ml al­kohol-mentes abszolút diklór-metán, 8,0 ml metanol és 25 ml jégecet elegyében oldunk, majd az oldatot -55 °C-ra hűtjük. 0,5 g (5,0 mmól) krómtrioxid 40 ml ecetsav-anhidriddel készült —55 °C-ra hűtött oldatát erőteljes keverés közben, száraz nitrogén áramban 5 perc alatt a vinblasztin-oldathoz csepeg­tetjük. Eközben a reakcióelegy hőfoka nem emel­kedhet -50 °C fölé. Az oxidációs reakció lefutását vékonyrétegkromatográfiás módszerrel ellenőrizzük (adszorbens: DC-Alufolien Kieselgel 60 F2S4, Art 5554; futtatóelegy: dietiléter-etanol-benzol-dietil­­amin 10 :0,5 :0,5 :0,5 arányú elegye). Az oxidáció általában 20—30 perc alatt lejátszódik. Ezután a reakcióelegyhez 190 ml tömény vizes ammónium­­hidroxid-oldat és 200 g jég keverékét adjuk, miköz­ben a hűtést fenntartjuk. A hőmérséklet -55 °C-ról 0°Cés +10°C közé emelkedik. Ekkor a külső hűtést megszüntetjük, és az oldatot, melynek pH értéke 8,5—9, 10 percig erőteljesen keveijük. A fázi­sokat elválasztjuk, a vizes fázist háromszor 30 ml diklór-metánnal extraháljuk, majd az extraktumot először négyszer 25 ml 1 :1 hígítású vizes ammóni­­um-hidroxid-oldattal, majd kétszer 30 ml vízzel mos­suk, és végül a szerves fázist magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szüljük, majd a szűrletet vákuumban bepároljuk; 0,85 g nyers terméket kapunk, melyből 0,3 g-ot II—III aktivitású alumíniumoxiddal töltött oszlopon diklór-metános oldatban kromatografálunk. 6 m!-es diklór-metános eluátum-frakciókat szedünk, melyeket vékonyrétegkromatográfiás módszerrel (ad­szorbens: DC-Alufolien Kieselgel 60 Fj f4, Art 5554; oldószer: diklór-metán és metanol 5 :0,4 ará­nyú elegye, detektálás: jódgőzzel, vagy 254 nm ult­raibolyafénnyel) vizsgáljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom