181724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet tengely körűl forgó információhordozó lemezzel csatolt jelátalakítók előnyösen lemezjátszó hangszedők követési szöghibájának csökkentésére elforduló kanál

3 181724 4 Egyenes kiképzésű 1 elforduló kar 13 jelátalakí­tójának „t” hossztengelye a barázdának a tű érintési pontjában húzott „e” érintkezőjéhez képest a „k” karhossztól és az „r” barázdasugártól függő ÿ szöget zár be. (1. ábra). Ennek a szögnek a csökkentése érdekében az 1 elforduló karokat meghajlítják, így a 13 jelátalakító „t” hossztengelye és az „e” érintő közötti átlagos szög csökkenthető (2. ábra). A mara­dék szögeltérést elsődleges követési szöghibának (a továbbiakban, ha nincs feltüntetve, hogy hanyad­­rendű a követési szöghiba, az általános szóhasználat­tal egyezően mindig az elsődleges követési szöghiba értendő; a leírásban csak a vízszintes követési szöghi­bával foglalkozunk) nevezzük, amit az ábrán \p szöggel jelölünk. (Az általánosan használt elforduló karoknál az ilyen szöghiba legnagyobb értéke 2-3°.) Az 1 elforduló karra, mely egyik végén csuklós megfogással ellátott rúdnak tekinthető, csak a 13 jelátalakító tűjének „A” hegye és a karcsapágy „C” forgáspontja által meghatározott egyenes irányában hathat (statikus) erő (3. ábra). Az Fstc súrlódóerő és a 13 jelátalakító „t” hossz­­tengelye szöget zár be, így ez az erő a 13 jelátala­kító „t” hossztengelyével párhuzamos Ftt és arra merőleges Ftn összetevőre bontható. A 13 jelátala­kító „t” hossztengelyére merőleges Ftn erő kitéríti a tűt a jelátalakító „t” hossztengelyéből (a barázdában levő jeltől függetlenül), így másodlagos követési szöghiba keletkezik. Korszerű jelátalakító nagy enge­­dékenységű tűjénél az így keletkezett hiba nagyobb lehet az elsődleges követési szöghibánál. A tűre me­rőleges Ftn erő következtében a tűnek a 12 lemez közepe felé eső oldala erősebben kopik, mint a 12 lemez közepétől távolabb eső oldal. A 12 lemez közepétől távolabb eső barázdaoldalra ható erő csökken, így az optimális (a tűnek és a tűkarnak a tű hegyére redukált tömege és a tű rugalmas felfüg­gesztése által meghatározott) tűerőnél nagyobbat kell alkalmazni. A 12 lemezre ható Fsb = —FSk súrlódó erőt a ba­rázda érintőjével párhuzamos Fbt és arra merőleges Fbn összetevőre lehet felbontani (4. ábra). A baráz­dára merőleges irányú Fbn erő a barázdának a 12 lemez közepe felé eső oldalát jobban koptatja, így az hamarabb elhasználódik, zajos lesz. A tűre és a barázdára merőleges erők a követési szöghiba miatt nagyság és irány szerint különböznek, nagyságuk a barázdasugártól függő szöghibával együtt változik. Az Fbn erőt skating erőnek nevezik. Az elforduló kar csapágyazásánál az elforduló kart és a lemezjátszó alaplemezt összekötő vezeté­kek nyomatékot keltenek. Az elforduló kar helyze­tétől függő rugalmas visszatérítő nyomatékot (mely az elforduló karok egyedi tulajdonsága) a tű hegyén ébredő, a tűt kitérítő, harmadlagos követési szöghi­bát okozó erő egyenlíti ki. Ez az erő a legjobb mi­nőségű elforduló karoknál is a skating erő nagyság­rendjébe esik. (Kivétel a Keith Monks kar, melynél higannyal feltöltött vájatokba nyúló fémcsapok se­gítségével viszik át a hangszedő villamos jelét.) Az elforduló karok csapágyaiban keletkező súrlódásból származó nyomaték elsősorban a nyugalmi és moz gási súrlódás különbsége miatt hátrányos. Hatása - igényes kivitelű elforduló karoknál - lényegesen 2 kisebb, mint az elforduló karok eddig ismertetett fo­gyatékosságaiból eredő hibák. összefoglalva az ismert elforduló karok főbb hi­báit és azok következményeit: — geometriai hiba — elsődleges követési szöghiba — másodlagos követési szöghiba — egyenlőtlen tűkopás — nagy tűerő — skating erő — egyenlőtlen lemezkopás — elektromos kive­zetések és a csap- — harmadlagos követési ágyazás hibái szöghiba — egyenlőtlen tű- és lemezkopás — nagy tűerő — nagy tehetetlenségi nyomaték - nagy tűerő — nagy tű- és lemezkopás — alacsony karrezonancia A fentiek alapján belátható, hogy a hagyományos elforduló karoknál a kis tehetetlenségi nyomaték és kis követési szöghiba követelményét nem lehet egy­idejűleg kielégíteni. A másod- és harmadrendű köve­tési szöghibák a lemezsugártól, az elektromos vezeté­kek rugalmas nyomatékától, a karcsapágy súrlódási nyomatékától, valamint a hanganyag spektrális összetételétől függenek, így azok kiegyenlítésére egyetlen szabályozó (a skating kiegyenlítő) nem al­kalmas. A hivatásos felhasználásra készülő berendezések­nél a hagyományos elforduló karok fenti hibáit hosszú elforduló karral és kis engedékenységű jelát­alakítók alkalmazásával szokták csökkenteni. A me­rev tűágyazás ugyan kedvezően növeli a karrezonan­cia frekvenciáját és csökkenti a másod- illetve a har­madrendű követési szöghibából eredő torzításokat, a lemezt azonban erősen koptatja a szükséges (nagy engedékenységű hangszedő esetén alkalmazhatónál két- háromszor nagyobb) tűerő. A hatvanas évek végén már megkísérelték egyesí­teni a hagyományos elforduló karok és a párhuza­mosan vezetett tangenciális karok előnyeit. A Gar­rard által kifejlesztett megoldás azonban — amelynél az elsődleges követési szöghibát az elforduló ka­ron csapágyazott hangszedő megfelelő forgatásával egyenlítették ki - olyan hátrányos tulajdonságokkal is rendelkezett, amelyek nagymértékben lerontották az ilyen kialakítású tangenciális elforduló karok elvi előnyeit. A Garrard „Zero” sorozatú karok a többszörös vízszintes karsúrlódás és a nagy tehetet­lenségi nyomaték következtében nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A lemez barázdaérintőjével párhuzamosan veze­tett, egyenes mentén vezérelt felfüggesztésű tangen­ciális karok (például Bang and Olufsen, Raboco, Pio­neer) előállítása költséges a bonyolult felépítés és az előállítás igényes technológiája következtében. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 (

Next

/
Oldalképek
Tartalom