181719. lajstromszámú szabadalom • Készülék együtt szerelendő- vállban végződő csapos, illetve furatos tárcsajellegű- alkatrészek (pl.fejescsavar-alátét) szerelési kölcsönös helyzetbe való összevezetésére
5 181719 6 azon szakaszába, melyben a két 3 és 5 terelőpálya tengelye - vízszintes síkba vetítve - fedi egymást. Ebben a szakaszban kezdődik a második 5 terelőpályában kialakított és a 13 zárószakaszban is végig folytatódó horony, melynek méretei az első 3 terelőpályában kialakított horonyéval gyakorlatilag megegyezők, vagyis áteresztik a csapot, de nem eresztik át az alátétet. Ahogy a csavar közeledik az első 3 terelőpálya végéhez, a két 3 és 5 terelőpálya összetartása folytán a csap alsó vége mind közelebb kerül a második 5 terelőpályához és minthogy a végnél a két 3 és 5 terelőpálya felszínei közötti távolság kisebb, mint a csaphossz, ott már a csap vége a második 5 terelőpályában kialakított horonyba is belóg. A második 5 terelőpálya azonban e példa szerint úgy van kialakítva, hogy az alátétek a 8 hely környezetében lefékeződnek és pusztán saját rezgőmozgásuk nem szolgáltat elegendő energiát a továbbhaladáshoz. így az odaérkező csavar a besüllyedés pillanatában bekap a várakozó alátét furatába, s minthogy az első 3 terelőpálya mindenképpen süllyedő csigavonalú a 8 helyen, annak a rezgőmozgatás és a gravitációs tér folytán keletkező mozgási energiája magával tudja ragadni az alátétet is, miközben a mindinkább süllyedő csavar csapja az alátét furatán át végül besüllyed a második 5 terelőpályában kialakított horonyba is, majd az első 3 terelőpálya végén arról leesve teljesen ráfekszik a csavar feje (a csap válla) az alátétre és így halad tovább a már összevezetett két alkatrész a második S terelőpálya 12 végéhez. Célszerűen ez a 12 vég a további szerelési művelet céljára kialakított adagolószerv, pl. további 16 terelőpálya etetőnyílásába torkollik, ahogyan azt a 2. ábra mutatja. Természetesen a sztohasztikus folyamatok törvényszerűségei végig érvényesülnek. Ezért célszerűen a második 5 terelőpályában kialakított hornyot úgy alakítjuk ki, hogy az a 13 zárószakasz elején, az első 3 terelőpálya végét követő pályaszakaszban 9 nyílássá bővüljön, melynek szélessége meghaladja a vállas-csapos alkatrész vállának átmérőjét, illetve legnagyobb átlóját, de kisebb, mint a tárcsajellegű alkatrész átmérője, illetve legkisebb átlója, hossza pedig meghaladja a tárcsajellegű alkatrész átmérőjét, illetve legnagyobb átlóját. Ezekből a geometriai összefüggésekből belátható, hogy a helyesen összevezetett alkatrészpár nem tud átesni a 9 nyíláson, az alátétbe be nem fűzött csavar viszont átesik ezen a nyíláson és ha a 9 nyílás alatt a 2 rezgőtartály belsejébe torkolló további 11 terelőszervet rendezünk el, akkor a 9 nyíláson áteső csavar is visszajut a 2 rezgőtartályba és újra megindulhat felfelé az első 3 terelőpályán. Hasonló okból alakítunk ki a második S terelőpálya 12 vége környezetében a 2 rezgőtartály belseje felé közlekedést olyan - e példánk szerint az oldalfalon átmenő — 10 nyíláson át, mely meghaladja a tárcsajellegű alkatrész befoglaló méretét, de kisebb, mint a vállas-csapos alkatrész bármely irányból vett legkisebb befoglaló mérete. Nyilvánvaló, hogy a második 5 terelőpálya 10 nyílással közlekedő szakaszának alkalmas kialakítása mellett az odáig eljutó alátét átcsúszik a 10 nyíláson a 2 rezgőtartály belseje felé (ahonnan újra bekerülhet a folyamatba), míg a horony által kényszerpályán tartott és a 10 nyílás méretét meg is haladó összevezetett alkatrészpár nem tud már eltérni a rendeltetésszerű útjától, mely e példánknál az adagolószervhez vezet. Természetesen a terelőfolyamat alapvető sajátosságait biztosító fő jellemzőkön túlmenően a készülék kialakítása sokféle lehet, a mindenkori alkalmazási helytől függően. Néhány ilyen kiviteli részletre még kitérünk azzal, hogy ezek csak példák, a kialakítás sokrétű lehet. Az alátétek fékezését a 8 helyen pl. rugalmas gátakkal végezhetjük, melyeknél a rugónyomást úgy választjuk meg, hogy az ebben az esetben a 8 hely környezetében emelkedő csigavonalas pályaszakaszon az alátét rezgőenergiája a gravitáció és a rugóerő ellenében ne tudjon haladó mozgást kiváltani, azonban a süllyedő csigavonal mentén érkező csavar csapja a rezgőenergia haladó irányú komponensének és a gravitációnak együttes hatása révén le tudja győzni a rugalmas gát ellenállását és tovább tudja magával vinni az alátétet, melynek haladását a 8 helyen való túlhaladás után már csak a kismértékű súrlódás és a gravitáció gátolja. Az első 3 terelőpályának a tengelyre merőleges síkban vett keresztmetszete is sokrétű lehet. Az öblösséget félkör alakú vagy egyéb olyan alakú idommal biztosítjuk, melynek mélypontja a 3 terelőpálya felezőtengelye, melyben a 7 zárószakasz mentén kialakítjuk a hornyot. Természetesen elképzelhető az is, hogy a fékezést a 8 helyen nem az alátét, hanem a csavar tekintetében alkalmazzuk, az erőhatások kialakításának feltételei szerint azonban a példánál mutatott szereposztás általában kedvezőbb. Az is elképzelhető, hogy az automatizálást nem terjesztjük ki további műveletekre, mikor is az adagolószerv tulajdonképpen csak egy fogadótár, ahonnan a szerelő kiveszi az összerendezett alkatrészt. Az első 3 terelőpályára az alkatrészek akkor csúsznak fel legkönnyebben, ha az a 2 rezgőtartály fenekéhez érintőlegesen simul. A készülék kialakítható úgy is, hogy mindkét 3 és 5 terelőpálya a 2 rezgőtartály belső palástja mentén halad. Ha a tárcsajellegű alkatrész átmérője és a csapván átmérője összemérhető, a fentiekben leírt nyílások általában nem teszik lehetővé, a szelektálást. Ebben az esetben alapvetően hasonló terelőmechanizmus alkalmazása mellett a szelektálást a megfelelő pályapontoknál a magassági különbségre érzékeny nyüásokkal, reteszelő, terelőszervekkel biztosítjuk. Ha pedig a tárcsajellegű alkatrész, mely lehet pl. persely, felfűzése a csapra csak meghatározott oldalról történhet, mert pl. az alátét két lapfelülete vagy a persely két homlokéle eltérő kiképzésű, akkor a reteszelő, átbocsátó, stb. szelektáló elemeknél a megkülönböztető jellemzőre érzékeny választószervet kell kialakítani. Előfordulhat, hogy a tárcsajellegű alkatrész terelésénél biztosítani kell a helyes irányítást két eltérő oldat lap szerint. A 3. ábrán látható, hogy a 3.a ábrán mutatott 19 alátét a 3.b ábrán mutatott, süllyesztettfejű 17 csavar befogadása céljából kúpos 18 furattal van kialakítva és az alátét trapéz alakú, a 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
