181680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítetlen vegyületek fotopolimerizálására
181680 tokkal mint kötőanyagokkal kombinálva alkalmazzák UV-fényben keményedő lakkokhoz. Az I általános képletü vegyületekkel fotopolimerizálható telítetlen vegyületek továbbá az úgynevezett telítetlen poliésztergyanták. Ezek többnyire egy telítetlen poliészterből és egy telítetlen monomerből állanak. Az utóbbi egyidejűleg térhálósító és oldószer is. Telítetlen poliésztergyanták esetén többnyire maleinsav-kopoliészterek sztirolos oldatairól van szó. A fotopolimerizálható elegyek, amelyeket különböző célokra használnak, a fotopolimerizálható vegyületeken és a fotoiniciátoron kívül többnyire egész sor különböző adalékot tartalmaznak. így sokszor használnak termikus inhibitor-adalékokat, amelyeknek a rendszereknek a komponensek összekeverése útján végzett előállítása során az idő előtti polimerizációt kell meggátolniuk. E célra például hidrokinont, hidrokinon-származékokat, p-metoxi-fenolt, /3-naftilamint vagy 0-naftolt használnak. Kis mennyiségű ultraibolya abszorberek, mint például benztriazol vagy benzofenon típusú ultraibolya abszorberek is használhatók adalékként. A sötétben tárolás alatti stabilitás növelésére a rendszerek rézvegyületeket, mint réznaftenátot, -sztearátot, vagy -oktoátot, foszforvegyületeket, mint trifenilfoszfint, tributilfoszfmt, trietilfoszfitot, trifenilfoszfitot vagy tribenzilfoszfátot, kvaterner ammóniumvegyületeket, mint tetrametilamjnóniumkloridot, trimetil-benzilammóniumkloridot vagy hidroxilamin-származékokat, így például N-dietil-hidroxilamint, továbbá láncátvivő szereket, így N-metildietanolamint, trietanolamint vagy ciklohexént tartalmazhatnak. A levegő oxigénje inhibiáló hatásának kizárása céljából a foto-térhálósítható rendszerekhez gyakran adnak paraffint vagy hasonló viasszerű anyagokat. Ezek a polimerizáció elején kiúsznak a felületre, mert a polimerben nem oldódnak, s ily módon átlátszó felületi réteget alkotnak, amely a levegő hozzájutását meggátolja. A levegő oxigénjének dezaktiválására a térhálósítandó gyantába autooxidációra hajlamos csoportok, például allilcsoportok is bevezethetők. A fotoiniciátorok gyökös iniciátorokkal, például peroxidokkal, hidroperoxidokkal, ketonperoxidokkal vagy perkarbonsavészterekkel kombinálva is alkal mázhatok. A fotopolimerizálható elegyek — a felhasználási céltól függően — töltőanyagokat, mint kovasavat, talkumot vagy gipszet, pigmenseket, színezékeket, rostokat, tixotropizálható szereket vagy futtatószereket is tartalmazhatnak. Ezen túlmenően ismert fotoiniciátorokkal, mint benzoinéterekkel, dialkoxiacetofenonokkal vagy benzilketálokkal képzett kombinációik alakjában is használhatók. Különösen vékony rétegek és nyomdafestékek fotopolimerizációjára a találmány szerinti fotoiniciátorok aminokkal és/vagy aromás ketonokkal képzett kombinációi is használhatók. Ilyen aminok például a trietilamin, N-metil-dietanolamin, N-dimetiletanolamin vagy p-dimetilaminobenzoesavészter. Dyen ketonok például a benzofenon, szubsztituált benzofenon-származékok, Michler-keton, ant-5 rakinon és antrakinon-származékok, valamint a tioxanton és ennek származékai. Nagy jelentősége van a nyomdafestékek fototérhálósításának, mert a kötőanyag száradási ideje a grafikai termékek termelési sebességének meghatározó tényezője, és másodpercek törtrészének nagyságrendjében kell lennie. Az ultraibolya-besugárzással végzett térhálósítás egy további hasznosítási módja a fémbevonatok készítése, például tubusok, dobozok vagy üvegkupakok lakkozása, valamint műanyagbevonatok, például PVC alapú padló- és falbevonatok ultraibolya térhálósítása. Papírbevonatok ultraibolya-térhálósítására példa a címkék, hanglemez-borítók vagy könyvfedőlapok készítése. Az említett alkalmazási területeken a fotoiniciátorokat célszerűen a telítetlen vegyületekre számított 0,1-20 súly%, előnyösen 0,5—5 súly% mennyiségben használjuk. A fotoinidátoroknak a foto-polimerizálható rendszerhez való hozzáadása általában egyszerű bekeveréssel történik, minthogy a rendszerek legtöbbje folyékony vagy jól oldódik. Többnyire a találmány szerinti iniciátorok oldatáról van szó, és ezáltal azok egyenletes eloszlása, valamint a polimerizátumok átlátszósága biztosítva van. A polimerizáció az ismert fotopolimerizációs módszerrel, nevezetesen rövid hullámhosszú sugárzásban dús fénnyel való besugárzással történik. Fényforrásként például közép-, nagy- vagy alacsonynyomású higanygőzlámpák, valamint szuperaktinikus fénycsövek alkalmasak, melyeknek emissziós maximuma 250 és 400 nm között van. A találmány szerinti fotoiniciátorok előállítási eljárását és felhasználását az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. Az ezekben említett „rész” kifejezés alatt súlyrész értendő, és a hőfok-értékeket Celsius fokokban adjuk meg. \z 1—6. kiviteli példákban használt vegyületek előállítása és tulajdonságai t Az 1. táblázatban felsorolt vegyületek előállítása az A—L. módszerek egyikével vagy többjével történik. A módszer Aromás-alifás ketonok klórozása (3. egyenlet) Úgy járunk el, hogy a ketont valamely iners oldószerben, előnyösen tetraklórmetánban oldjuk, és 40—80 °C közötti hőmérsékleten számított mennyiségű klórt vezetünk az oldatba. Ezután az oldott HCL eltávolítása céljából nitrogént vezetünk az oldatba. Végül az oldószert ledesztilláljuk. A nyert klórketon tisztítására többnyire nincs szükség, a termék ezután a D, F vagy H módszerrel alakítható át. B módszer Aromás-alifás ketonok brómozása (4. egyenlet) Úgy járunk el, hogy a számított mennyiségű brómot a keton valamely oldatába, például CCl4-al 6 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
