181659. lajstromszámú szabadalom • Fémszol-részecskével jelzett immuno-vizsgálati módszer

3 181659 4 utóbb megnevezett meghatározás elvben analóg az is­mert radio-immunológiai meghatározásokkal, azzal a különbséggel, hogy radioaktív jelzés helyett enzimet használnak jelzőkén t. A széles körben használt radio-immunológiai meg­határozások vitathatatlanul nagy előnnyel rendelkeznek, de sok alapvető hátrány is megtalálható ennél a módszer­nél, mint a veszélyeztetettség a radioaktív anyaggal tör­ténő munka során, a reagensek és készülék magas árai, a radioaktív jelzett reagensek kis stabilitása és az a köve­telmény, hogy csak szakképzett személyzet végezhet ilyen meghatározásokat. Az enzim-immunológiai meghatározási módszer nem rendelkezik ezekkel a hátrányokkal, de mindazonáltal kívánatos egy új meghatározási módszert kifejleszteni, amely érzékenyebb, gyorsabban kivitelezhető, könnyen automatizálható és/vagy lehetővé teszi egyidejűleg több immunokomponens meghatározását. Továbbá, igen komoly igény van egy megbízható és praktikus módszer receptor proteinekre történő kidol­gozására. A jelen találmány vizes vizsgálati mintákban levő va­lamely specifikus kötő protein és megfelelő kötőképes partnere közötti reakció egy vagy több komponensének a kimutatási és/vagy meghatározási módszerére vonat­kozik, amikoris ezeknek a komponenseknek a másikhoz való ismert kötődési affinitását használjuk fel. A talál­mány szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy egy vagy több olyan jelzett komponenst használunk, amelye(ke)t az említett reakció egyik komponensének valamely fém, fém-vegyület vagy fémmel, illetve fém-vegyülettel borí­tott polimermag vizes diszperziójának a részecskéihez (amelyek mérete legalább 5 nm) történő direkt vagy in­direkt kapcsolásával nyerünk, amikoris a reakció alatt vagy megfelelő reakcióidő után — kívánt esetben a kö­tött és szabad jelzett-komponensek elkülönítése után — a fém és/vagy a képződött, fémtartalmú agglomerátum fizikai tulajdonságait és/vagy mennyiségét meghatároz­zuk a kísérleti mintában vagy a keletkező frakció egyi­kében önmagukban ismert módszerek segítségével. A meghatározás a kimutatni és/vagy meghatározni kí­vánt komponens vagy komponensek kvalitatív és/vagy kvantitatív indikációjára alkalmas. A találmány szerinti eljárás különösen alkalmas olyan immunokémiai komponensek meghatározására, mint a heptének, antigének és antitestek. A fém, fém-vegyületek és fémmel vagy fém-vegyülettel borított polimer magok vizes diszperziójának a részecs­kéi legalább 5 nm, de lehetőleg 10 és 100 nm közötti szemcseméretűek. A diszpergált fázis 10 és 100 nm kö­zötti szemcsemérctű diszperziói általában szolok, de a diszperziók más típusai sincsenek kizárva. A jelzendő komponenst direkt vagy indirekt módon kapcsoljuk a diszpergált részecskékhez. Kapcsolás alatt értünk bármilyen kémiai vagy fizikai kötést, mint kova­lens kötést, hidrogén hidat, poláros vonzást és adszorp­ciót. Bármikor is „fém-szol részecskék” megjelölést hasz­nálunk a következőkben a szövegben, mindig azokat a szol részecskéket értjük, amelyek fémet, fém-vegyületet vagy fémmel vagy fém-vegyülettel borított polimer ma­got tartalmaznak. A fém-szol részecskék, különösen az arany-szolok használatát — melyek felületét antitestekkel borították a sejt felületen történő antigén megoszlás demonstráció­jához végzett scanning elektronmikroszkópos vizsgálat­nál, mely során a fém-szol részecskéket jelzést kiemelő kontrasztként alkalmazták — némely évvel ezelőtt már leírták (Id. M. Horisberger : Experimentia 1147—1149. oldalain irt cikkét, 1975. okt. 15.), de a diszpergált ré­szecskék alkalmazását, előnyösen fém-szol részecskék jelzőként történő alkalmazását az immunológiai kom­ponensek, mint haptének, antigének és antitestek vizes közegben végzett in vitro kvalitatív és kvantitatív meg­határozására mind ez ideig irodalomban nem említik, mi mégis meglepő módon lehetséges megoldásnak talál­tuk. Az általunk kifejlesztett találmány szerinti fém-szol részecskéi alkalmazó immunokémiai technika nemcsak érzékenyebb eljárás, mint a már ismert radio- és enzim­­-immuno nódszcrek, hanem további lehetőséget nyújt egynél több immunológiai komponens ugyanabból a vizsgálati közegből történő egyidejű kimutatására és meghatározására különböző kémiai összetételű szol ré­szecskék jelzőként történő felhasználásával. A fém szolok lehetnek fémek vagy fém-vegyületek, mint fém oxidok, fém-hidroxidok és fém-sók vagy fém­mel, illetve fém-vegyülettel borított polimer magok. Példaképpen fémként megemlíthetőek a platina, arany, ezüst és réz, valamint fémvegyületként az ezüst-jodid, ezüst-bro nid, réz-oxid-hidroxid, vas-oxid, vas-hidroxid vagy vas-oxid-hidroxid, alumínium-hidroxid vagy alumí­­nium-oxid-hidroxíd, króm-hidroxid vagy króm-oxid­­-hidroxid, vanádium-oxid, arzén-szulfid, mangán-hid­­roxid, óbm-szulfid, higany-szulfid, bárium-szulfát és titán-dio>id- Általában valamennyi fém vagy fém-vegyü­let ismert eljárások alapján könnyen felhasználható. Sokszor mutatkozik előnyösnek az, ha a fentebb em­lített fémekkel vagy fém-vegyületekkel borított polimer magot alkalmazzuk, mint a szolok diszpergált részecs­kéit. Ezek a részecskék hasonló tulajdonságokkal ren­delkeznek , mint a tiszta fémek vagy fémvegyületek disz­pergált fázisa, de ezek mérete, sűrűsége és fém-tartalma optimálisan változtatható. Előnyösen alkalmazhatók azok a fémek vagy fém­­vegyületek, amelyek vagy nincsenek vagy csak nagyon kis mennyiségben vannak jelen a vizsgálati közegben, különösen azok a fémek vagy fém-vegyületek, amelyek­nek alacsony a detektálhatósági küszöbe a megfelelő analitikai eljárásokban. A jelzőként használható fém-szol részecskéket igen sok módszerrel állíthatjuk elő, amelyek önmagukban vé­ve már ismertek. Például az arany-szol készítését G. Frens cikke alapján [Nature Physical Science 241, 20 (1973)] végzik. A fém-szol részecskék további szerepe megnyilvánul­hat abban, hogy a kölcsönös taszítóerő következtében bizonyos stabilizáló hatást is kifejtenek. Főleg erős elekt­­rolitek hozzáadásával a helyzet megváltozik, annak ered­ményeképpen aggregáció és flokkuláció figyelhető meg. Mindez k;védhető, ha a részecskéket poláros csoporto­kat hordozó olyan makromolekulákkal vonják be, mint a proteinek, polietilén-glikolok, polimer szénhidrá­tok, polivinilalkoholok és hasonlóak. Védő proteinekként lehet alkalmazni antigéneket, antitesteke t és anti-antitesteket vagy azok immunoké­­miailag aktív fragmenseit vagy hapténeket, amelyeket immunokómiailag inert, védő makromolekulákhoz kap­csolnak és így közvetlenül fém-szol részecskékkel jelzett immuno-komponenseket kapnak. Nem szükséges, hogy kizárólag immuno-komponense­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom