181652. lajstromszámú szabadalom • Bőrök aviválására és hidrofóbizlására alkalmas készítmény
7 181652 A likkerek között megkülönböztetünk klasszikus likker-rendszereket, melyek emulgeátorokból, semleges olajokból, semleges zsírokból és pufferrendszerekből állnak, valamint szintetikus és félszintetikus likkerrendszereket. A klasszikus likkerek között megemlítjük a növényi és állati alapú zsírosító anyagokat, mint például faggyú, balolaj, spermacet olaj, marhapataolaj, ricinusolaj, olívaolaj, lenolaj, sztearin, gyapjúolaj ; viaszokat, mint méhviasz, karnaubaviasz, montánviasz ; valamint ásványi olajokat, 18—30 szénatomos, a láncban 10—50 súly% klórt tartalmazó klórparaffinokat. Ezeknek a klasszikus zsírosító anyagoknak likkerként történő alkalmazására két lehetőség van. A zsírosító anyagokat monohidráttal vagy kénsavval szulfonált félszintetikus, könnyen ernulgeálható rendszerekké alakítjuk, vagy nem-ionos vagy előnyösen anionos emulgeátorokkal vagy emulgeátorrendszerekkel emulgeált állapotba hozzuk azokat. Ma bőrök zsírosítására egyre növekvő mennyiségben alkalmaznak szintetikus termékeket, melyek emulgeátor-tulajdonságokkal rendelkeznek és ugyanakkor zsírosítóan is hatnak. A találmány szerinti aviváló és hidrofobizálószerekben likkerként az alábbi vegyületek alkalmazhatók, részben a fent megnevezett vízben oldhatatlan természetes és szintetikus zsírosító anyagokkal kombinálva, részben önmagukban. /?-hidroxietánszulfonsav zsírsavésztere: például az (V) és (VI) képletű vegyületek. Aminoecetsav zsírsavszármazéka : például a (VII) képletű vegyület. Zsírsavtauridok és zsírsav-N-metiltauridok : például a (VIII) képletű vegyület. Szintetikus szulfoklórozott termékek: például a (IX) képletű vegyület. Szekunder szulfonátok alkálifémsói : például (X) képletű vegyület. Hosszúszénláncú szulfamidok: például (XI) képletű vegyület. Túlnyomórészt telített egyenes szénláncú paraffinok szulfoxidációs termékei: például a (XII), (XIII) és (XIV) képletű vegyületek. Alkil-aril-szulfonátok és olefinszulfonátok. A találmány szerinti segédanyagkészítmények alkalmazásának, kezelhetőségének és adagolásának megkönnyítése céljából a találmány szerinti (I) általános képletű hatóanyagból — ahol R, m és n jelentése a tárgyi körben megadott —, emulgeátorból és adott esetben a (II) általános képletű epoxid-származékból — ahol R1 jelentése a tárgyi körben megadott — álló keverékhez annyi vizet vagy vízzel keveredő szerves oldószert adunk, hogy az így kapott termékben az (I) általános képletű hatóanyag — ahol R, m és n jelentése a tárgyi körben megadott — 10—75 súly%-ban legyen jelen. A találmány szerinti segédanyagkészítményekben alkalmazható vízzel keveredő szerves oldószerek példáiként a következőket soroljuk fel: rövidszénláncú alkanolok, mint például metanol, etanol, propanol, i-propanol; ketonok, mint aceton, dietilketon, metiletilketon ; ciklusos éterek, mint tetrahidrofurán vagy dioxán; rövidszénláncú savamidok, mint például acetamid vagy dimetilformamid, dimetilacetamid, dimetilszulfoxid, glíkolmono- vagy dimetiléter vagy diglikolmono- vagy dimetiléter. A fenti cél szempontjából különösen előnyös víz alkalmazása. A szerves oldószerek közül előnyösek a rövidszénláncú alkanolok, különösen az etanol és a propanol. A találmány szerinti aviváló- és hidrofobizálószereket úgy állítjuk elő, hogy a készítmény fő hatóanyagául szolgáló (I) általános képletű N-metilol-N'-alkilkarbamid-származékokat — ahol R, m és n jelentése a tárgyi körben megadott — a fentiekben megadott nem-ionos és/vagy anionos emulgeátorokkal, valamint amennyiben a szereket speciálisan bőrök kezelésének céljából állítjuk elő, úgy a (II) általános képletű epoxid-származékokkal — ahol R1 jelentése a tárgyi körben megadott — illetve ismert likkerrel homogenizáljuk. Az (I) általános képletű N-metilol-N'-alkilkarbamidszármazékokat — ahol R, m és n jelentése a tárgyi körben megadott — célszerűen közvetlenül a találmány szerinti készítmények elkészítése előtt állítjuk elő a megfelelő (IV) általános képletű N-alkilkarbamid — ahol R jelentése a tárgyi körben megadott — metilol-származékká történő átalakításával. Ametilol-származékká történő átalakítás bármely ismert módszerrel elvégezhető, amikoris a karbamid-származékot szobahőmérséklet és mintegy 150 °C közötti hőmérsékleten formaldehiddel vagy valamely olyan vegyülettel reagáltatjuk, melyből formaldehid hasad le. Különösen előnyösen állíthatók elő a (IV) általános képletű karbamid-származékok — ahol R jelentése a tárgyi körben megadott — metilolszármazékaiparaformaldehiddelolvadékállapotban vagy vizes formaldehid-oldattal valamely vízzel nem-keveredő szerves oldószerben. A reakció hőmérséklete ezekben az esetekben 60 és 150 °C közötti. Amennyiben a metilolszármazékot olvadékállapotban állítjuk elő, úgy 100 és 130 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Ha a metilolszármazékot inert, vízzel nem-keveredő szerves oldószerben állítjuk elő, úgy tekintettel a lehetőség szerint nagy reakciósebességre az oldószer forráspontja közelében levő hőmérsékleten, különösen a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén dolgozunk. Vizes formaldehidoldatként célszerűen a kereskedelmi vizes formaldehidoldatot alkalmazzuk, mely formaldehidtartalma mintegy 39%. A reakcióhoz alkalmas inert vízzel nem-keveredő oldószerek például a 60—150 °C hőmérséklet közötti forráspontú ásványolajfrakciók, előnyösen a 80—■ 110 °C hőmérséklet közötti forráspontú halogénezett szénhidrogének, mint például széntetraklorid, triklóretilén, perklóretilén, diklóretán vagy tetraklóretán, különösen előnyösek az aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol és a xilolok, valamint halogénezett aromás szénhidrogének, mint például monoklórbenzol. Ha szerves oldószerként alacsony forráspontú, különösen 60 °C hőmérséklet alatti forráspontú vegyületet, mint például kloroform vagy metilénklorid, alkalmazunk, úgy a metilén-származék előállításának reakcióideje lényegesen megnő. Ismert, hogy a metilozási reakciót savak vagy bázisok katalizálják. Az (I) általános képletű vegyületek—ahol R, m és n jelentése a tárgyi körben megadott — előállításánál célszerűen az 1 374 705 számú francia szabadalmi leírásban megadott 5—9, előnyösen 7—8,5 pH-érték mellett dolgozunk. Az 5—9 közötti pH-értéket valamely gyenge szerves szervetlen savnak vagy bázisnak a reakcióelegyhez történő adagolásával állíthatjuk be. Megfelelő szervetlen bázis például a nátriumhidrogénkarbonát vagy a nátriumkarbonát tömény vizes oldata. Különösen előnyös szerves, metilol-származékká nem alakítható bázisok alkalmazása. Ilyenek kevéssé szagos és 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
