181608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-tieno-pirimidin-származékok előállítására

3 181608 4 képletü észterrel reagáltatunk (mely képletben R2 és R3 jelentése a fent megadott). A reakciót célszerűen valamely bázis (pl. valamely trialkilamin, mint pl. trietilamin, stb.) jelenlétében, aprotikus oldószerben (pl. tetrahidrofurán, benzol vagy piridin) és kb. 100 °C-íg terjedő hőmérsékleten 5 — előnyösen szobahőmérsékleten — végezhetjük el. A (IV) általános képletű vegyületeket oly módon állíthat­juk elő, hogy valamely (V) általános képletű vegyületet (mely képletben R1 és R5 jelentése a fent megadott) tio-foszgénnel reagáltatunk, célszerűen valamely bázis (pl. alkálifém- 10 karbonátok, mint pl. nátrium-karbonát; vagy trialkilami­­nok, pl. trietilamin) jelenlétében, apoláros oldószerben (pl. kloroform vagy széntetraklorid). A reakciót kb. -20 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A (II), (III), (IV) és (V) általános képletű vegyületekben 15 R3, R4 és R5 előnyösen metilcsoportot jelent. A (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagok új vegyületek és előállításuk ugyancsak találmányunk tárgyát képezi. Az (I) általános képletű új vegyületek a gyógyászatban 20 különösen allergiás reakciók megelőzésére (pl. hörgúti aszt­ma megelőzéses kezelésére) alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek antiallergiás hatását az alábbi teszttel igazoljuk: Himpatkányokat antiovalbumin-antitestet tartalmazó 25 plazma (1 ml állatonként) i. v. befecskendezésével szenzibili­­zálunk. Az öntudatnál levő állatoknál 18 óra múlva ovalbu­min i. v. befecskendezésével (5 mg/kg) hörgasztma-reakciót váltunk ki. E reakció mértéke gyanánt pneumograf segítsé­gével meghatározzuk a légzési frekvenciát, valamint a kilég- 30 zési és belégzési idő arányát. A teszt-vegyületet orálisan, imidazo[l,2-a]tieno[3,2-d]pirimidin-6,9(5H, 7H)-dion eseté­ben félórával az ovalbumin befecskendezése előtt adjuk be. A hatás mértékeként a teszt-vegyületnek a légzési frekvenci­át és a kilégzési idő/belégzési idő arányt csökkentő hatását 35 tekintjük. A fenti (I) általános képletű vegyület ED50 értéke 32 mg/kg. A teszt-eredményeket az I. táblázatban foglaljuk össze: Dózis mg/kg Légzési frekvencia Csökkenés % Kilégzési idő és belégzési idő aránya Csökkenés % 12,5 97,4 ±13,7 32,1 403,9 ±94,9 37,6 25 88,5 ±20,7 38,0 357,5 ±86,1 40,1 50 71,3 ±53,9 53,9 210,7 ± 68,1 64,7 Az (I) általános képletü vegyületeket a gyógyászatban enterá- Iisan — különösen orálisan — vagy parenterálisan adagolható 50 antiallergiás szerek formájában alkalmazhatjuk pl. hörgúti aszt­ma megelőzéses kezelésére. A hatóanyagot az adott eset köve­telményeinek megfelelő dózisban juttatjuk a beteg szervezetébe. A hatóanyagot — mint már említettük — enterális (előnyösen orális) vagy parenterális adagolásra alkalmas formában (pl. 55 tabletta, kapszula, elixir, szuszpenzió vagy oldat) alakjában készíthetjük ki. A gyógyászati készítmények szokásos gyógyá­szati hordozó- vagy kötő-anyagokat (pl. kukoricakeményítő, kalcium-sztearát, magnézium-karbonát, kalcium-szilikát, di­­kalcium-foszfát, talkum vagy laktóz, stb.), továbbá puffereket, 60 az ozmózisnyomás változtatására szolgáló sókat, stb. tartal­mazhatnak. A készítményeket — szükség esetén — szokásos gyógyszeripari műveleteknek (pl. sterilezés) vethetjük alá. A ké­szítmények ezenkívül további gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. 65 A gyógyászati készítmények adagolási egységenként változó mennyiségű hatóanyagot tartalmazhatnak. A kapszulák vagy tabletták hatóanyagtartalma pl. mintegy 10 mg és 20 mg közötti érték lehet. A fenti adagolási egységek beadá­sának gyakorisága változik és több tényezőtől (pl. az adago­lási egység hatóanyagtartalma, a beteg állapota, a betegség súlyossága, stb.) függ. Általában naponta kb. 20 mg/kg érté­kig te -jedő (I) általános képletű hatóanyagot juttathatunk — több dózisban — a beteg szervezetébe. A fenti dózisokat természetesen csak tájékoztató jelleggel adtuk meg és ezeknél kisebb vagy nagyobb dózisokat is alkalmazhatunk, az adott eset összes körülményeinek figyelembevételével. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismer­tetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoz­nánk. 1. példa 15 g 2-(metil-tio)-4-oxo-tieno-[3,2-d]pirimidin-3(4H)­­ecetsav-metilészter és 300 ml, ammóniával -10 'C-on telí­tett metanol elegyét 120 °C-on és 28 att. nyomáson 90 órán át keverjük. A reakcióelegyet lehűtjük, az oldhatatlan része­ket leszűrjük és a szűrletet sósavval megsavanyítjuk. A kivá­ló terméket szűrjük és jégecetből átkristályosítjuk. 7 g imida­­zo[l,2-a]tieno[3,2-d]pirimidin-6,9(5H, 7H)-diont kapunk. Op.: 250 °C felett. IR (kálium-bromidban): 3094 (s), 2746 (s), 1 "85 (s), 1764 (s), 1700 (s), 1644 (s), 1517 (s), 1315 (m), 1219 », 1145 (m), 1049 (m), 790 (m), 732 (m). A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 32C ml kloroform, 120 ml víz és 55,4 g nátrium-karbonát 0 °C- a hűtött elegyéhez keverés közben 20 ml tiofoszgént csepegtetünk, majd 15 perc alatt 38,7 g 3-amino-tiofén-2- karbcnsav-metilészter-hidrokloridot adunk. A reakcióele­gyet szobahőmérsékleten 90 percen át keverjük. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kloroform-pentán-elegyből átkristályosítjuk. 42,5 g 3-izoti­­ocianito-tiofén-2-karbonsav-metilésztert kapunk. Op.: 60 —61 ’C. 38 g glicin-metilészter, 380 ml tetrahidrofurán és 40 ml trietilamin elegyét szobahőmérsékleten 42,5 g 3-izotiociana­­to-2-tiofén-karbonsav-metilészter oldatával elegyitjük. A re­akcióelegyet szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük, majd vízbe öntjük és a kiváló terméket szűrjük. 46,5 g 1,4-dihidro- 4-o>o-2-tioxo-tieno-[3,2-d]pirimidin-3(2H)-ecetsav-metil­­észteit kapunk. Op.: 240 °C (bomlás). 46,5 g l,4-dihidro-4-oxo-2-tioxo-tiofén[3,2-d]pirimidin- 3(2Hj-ecetsav-metilészter, 875 ml aceton és 110 g kálium­karbonát elegyét 45 ml dimetil-szulfáttal elegyítjük, majd a reakcióelegyet 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mel­lett forraljuk, vízbe öntjük és a terméket szűrjük. Etilacetá­­tos átkristályosítás után 36 g 2-(metíl-tío)-4-oxo-tieno[3,2- d]pirimidin-3(4H)-ecetsav-metilésztert kapunk. Op.: 167— 169 °C. 2. példa Az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon 30 g 2-(metil-tio)-7-metil-4-oxo-tieno[3,2-d]pirimidin-3(4H)-ecet­­sav-metilészterből kiindulva 15 g 3-metil-imidazo[l,2-a]tie­­no[3,2-d]pirimidin-6,9(5H, 7H)-diont állítunk elő. Op.: 212 °C (bomlás). A kiindulási anyagot az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon 3-amino-4-metil-tipfén-2-karbonsav-metil­­észter-hidrokloridból kiindulva az alábbi közbenső terméke­ken keresztül állítjuk elő: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom