181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására
13 181566 14 törékeny állapot folyamán végezhető el. A találmányunk szerinti eljárás előzőekben ismertetett, előnyös foganatosítási módjánál a szétbomlasztás teljesen és nagyon könnyen végrehajtható lényeges törés vagy újbóli agglomerálódás nélkül 1,5 percen belül attól az időponttól kezdve, amelyben a bevonat keverék lágy kikeményített állapotba kerül. A magvaknak arra való alkalmassága, hogy a maghalnlaz szétbomlása után azonnal felhalmozódjon vagy újra halmazzá álljon össze anélkül, hogy lényegében agglomerálódás jönne létre, a találmánynak egy nagyon kívánatos tulajdonsága, és ez egyben egy határoló, korlátozó jellemző is. Az azonnali felhalmozódás lényegében azt jelenti, hogy a magvak újra kapcsolódása szándékos késleltetés nélkül megy végbe. Erre a meghatározásra azért van szükség, mert vannak, illetve előfordulhatnak olyan eljárások is, amelyeknél a magvaknak újbóli összekapcsolódása szándékosan késleltetve van egy jelentős ideig, vagy egyáltalán nem is történik meg. Találmányunknál csak az fontos, hogy a magvak a szétbomlás után azonnal, illetve gyorsan újra összeállnak halmazzá. Például egy dobban vagy hasonlóban végzett keverési műveletnél a magvak tényleges újrakapcsolódása közvetlenül a magvak széttöréséhez használt eszközök eltávolítása, illetve leállítása után, vagy lényegében ezzel egyidejűleg jön létre. A találmány szerinti eljárás más foganatosítási módjainál, főként a folyamatos eljárásoknál — amilyet az előzőekben ismertettünk — rendszerint a magvak azonnali újrakapcsolódása jön létre abban az értelemben, hogy egy rövid távon, késlekedés nélkül egy gyűjtőtartályba hullnak. A behullás ideje körülbelül 1 másodperc, amely nagymértékben függ a gyűjtőtartály mélységétől és teltségi fokától. A magvak szétbomlasztását lényegében bármilyen olyan erővel el lehet végezni, amely vagy amelyek az agglomerálódott maghalmazt vagy magtömböket lényegében teljesen föl tudják tömi különálló magvakká. Általában hatásos és előnyös nyíróerők alkalmazása, amelyeket keverő, ejtő, rázó, görgető, dörzsölő, verő vagy hasonló szerkezetekben keltünk. Használható ultrahangos és más bonyolult szerkezet is. Természetesen előnyös csak enyhe és mérsékelt erőhatások alkalmazása annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsük a magvak kezelésénél normál körülmények között várhatóan előforduló törési vagy más hasonló típusú károsodásokat. A találmány szerinti eljárás előnyös tulajdonsága az is, hogy az agglomerálódott halmaz szétbomlasztására általában elegendő aránylag kis erők alkalmazása a maghalmaz törékeny állapotában. A törékeny állapot ezt létrehozó, megfelelő keverékek alkalmazásával érhető el. Az előzőkből következik, hogy a találmány szerinti eljárásnál az az időköz, amelyben a törési károsodást lényegében el lehet kerülni az agglomerálódott maghalmaz szétbom-. lasztása révén, a ragadósság elvesztése és a végső kikeményedés között van. A polimer bevonó anyag lehet vízben oldhatatlan vagy vízzel oldható, azonban a találmány szerinti eljárásnál gyakorlati okokból célszerűbb a vízben oldhatatlan polimer bevonó anyagok alkalmazása, mert a vízben oldható anyagoknál általában nagyon hosszú kikeményedési időre van szükség. A vízben oldható anyagokat gyakran alkalmazzák olyan típusú bevont magvak kezelésére, amelyek találmányunkkal nem kezelhetők olyan hatásosan, illetve gazdaságosan, mint más eljárásokkal. A bevonat keverékben a polimer anyag képezheti lényegében az egyetlen szilárd anyagot, vagy ez kombinálható más anyagokkal is. A más anyag nem csak más polimer vagy kopolimerizációs bevonatot képező anyag lehet, hanem hasonló vagy más célokra, például töltésre, lágyításra vagy hasonlókra szolgáló anyag is, amelyek befolyásolják a bevonat alaptulajdonságait és/vagy más nagyobb célokat elégítenek ki. A találmány egy olyan bevonó keverékből levő bevonó réteg kiformálására használható, amely a magvak bevonásához alkalmazható. A lehetséges telített és heterogén keverékek között vannak olyanok is, amelyek végső kikeményített állapotukban nem hoznak létre erősebb kötést az agglomerálódott magvak között, mint a bevonat és a mag között. Ezek a találmánynál nem használhatók, mivel ezek segítségével a kitűzött feladatot megoldani nem lehet. A találmány a legszélesebb területen fölhasználható a csírázás késleltetése céljából bevont magvak előállitására vagy más célokra. Az ilyen bevonatok vízben oldhatatlan (vizet átbocsátó) polimer anyagokból készülnek, amelyek a bevonatban lényegében az egyetlen szilárd anyagot képezik. Az ilyen bevonatok kialakításához használt záró keverékekben kisebb mennyiségben adalékanyagok is lehetnek, amelyek a termékben, illetve ennek tárolása vagy használata során különleges feladatokat látnak el. Ilyen adalékanyagok lehetnek például kolloid és diszpergáló vegyszerek, katalizátorok, tartósítószerek, festékek és hasonlók, azonban ezeket lényegében a bevonatot képező polimer anyag részeként tekintjük, mivel az ilyen adalékanyagoknak általában nincs jelentős befolyása a végleges bevonat hatására, működésére. Az ilyen záró keverékek egyfázisú rendszereknek tekinthetők abban az értelemben, hogy csak egy polimer anyagot, vagy két vagy több összeegyeztethető polimer anyagot, vagy kopolimerizációs vegyszereket tartalmaznak, amelyek olyan bevonatokat hoznak létre, amelyekben a külön kémiai természetű valamennyi polimer bensőségesen keverhető vagy a többiben oldható. Homogén rendszerek azok a bevont keverékek, amelyekben lényegében egy vagy több polimer vagy kopolimer anyag van és ezek olyan bevonatot alakítanak ki, amelyben kémiai természete szempontjából megítélve csak egy polimer anyag van, bár a polimer lehet változó molekulasúlyú vagy változó térhálóképződési fokú. A csírázáskésleltető bevonatokhoz legtöbbször a homogén rendszereket alkalmazzák. A záró keverékek valamennyien egy folyadékos hordozót tartalmaznak, amelyben a polimer anyag föloldva vagy diszpergálva van, és a hordozó lehet víz vagy egy semleges szerves oldószer, ahogyan az adott rendszerhez megfelel. A polimer bevonatképező anyagot föloldó szerves oldószer rendszereket előnyösen alkalmazzuk annak ellenére, hogy ezek kezelése nyilvánvaló hátrányokkal jár. Egy általában előnyös típusú polimer bevonat anyaga lehet például víz, kikeményíthető olyan polikarbamidok, amelyek izocianát előpolimerekből, pontosabban egy izocianát-zárású poliuretán előpolimerből vannak formálva, és egy amin vagy amin-származék, például egy amin, imin, poliamin vagy piliimin, előnyösen poliketimin. A találmány szerinti eljárásban való fölhasználásra a kívánt kikeményedési tulajdonságokkal rendelkező keverékek előállítására képes legelőnyösebb rendszerek egy izocianát-zárású poliuretán előpolimert és egy poliketimint tartalmaznak, amelyeknél az előpolimemek poliketiminhez való súlyaránya 3:1 és 1,5:1 között van, még előnyösebben 2,5:1 és 1,7:1 között, és külön kívánság esetén a súlyarány 2:1. Ilyen rendszereket ismertet a 4 009 307 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leirás, amelynek egyes részleteire e leírásban hivatkozunk. A következőkben ismertetésre kerülő 1 példának megfelelő kereskedelmi alakban levő anyagok előnyösen acetonnal vannak hígítva, amely az eljárás lefolytatásához a nagyobb mennyiségű folyékony közeg. Főként nagy molekulasúlyú, például 300000 és 1 200 000 közötti molekulasúlyú polivinilacetát homopolimerek egy megfelelő és jó kikeményedési tulajdonságokkal rendelkező anyagot képviselnek vizes közegből való alkalmazáshoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
