181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására
15 181566 16 A találmány szerinti eljárás révén a magvakra bevonatként rávitt polimer szilárd anyagok mennyisége széles határok között, különböző tényezőktől függően változhat. Ilyen tényezők lehetnek például a bevonni kívánt mag típusa, a kívánt bevonatvastagság és a használt berendezésben rejlő korlátozó tényezők. A bevonatban a szilárdanyag mennyiség rendszerint a magvak minden 100 grammjának felületén 0,05 és 5,0 gramm között, szokásosan 0,1 és 3 gramm között lehet. A záró keverék szilárdanyag tartalma rendszerint úgy van meghatározva, hogy megfelelő egyensúly legyen a kívánt viszkozitású tulajdonságok és a kikeményedési tulajdonságok között. A találmány szerinti eljárás használható a magvak természetes felületén egyetlen bevonat réteg előállítására, vagy használható a magra előzőleg fölvitt hasonló vagy különböző rétegnek újabb réteggel való bevonására is. Nem ritka, hogy ugyanabból a polimerből több bevonatot alakítunk ki, ami gyakran előnyös a csírázás késleltetése szempontjából. A találmány szerinti eljárás a legkülönbözőbb bevonat keverékek fölvitelére és az előzőkben ismertetett berendezés különböző kiviteli alakjaiban használható. Ez azok előtt a szakemberek előtt, akik bevont magvak előállításával foglalkoznak nyilvánvaló, valamint az is természetes, hogy a legkülönfélébb magvak bevonásához alkalmazható. Bár az eljárás műveleteiben biztosítva van a nyújtott kikeményedési idő, a találmány a kitűzött feladatot akkor oldja meg különösen eredményesen, ha a bevonat keverék és a műveleti körülmények úgy vannak megválasztva, hogy a maghalmaz föltörése a bevonat keveréknek magvakra való első fölvitele után nem több mint egy órán belül elvégezhető legyen, előnyösen nem több mint 25 percen belül, sőt különösen előnyös, ha az ossz műveleti idő nem több 15 percnél. A bevont magvak előállításánál az agglemorálódott magvak szétválasztása következtében a bevonatban keletkező repedések, törések által okozott károsodás mennyisége jelentősen változhat. A károsodott magvak mennyisége az általunk vizsgált, ismert eljárások alkalmazása esetén messze meghaladja a 10%-ot is. A találmány szerinti eljárással bevont magvak között lehetnek törött magvak is, azonban ezek mennyisége belül van a kereskedelmi szabványok által megengedhetőnek minősített mennyiségen, ezért úgy tekinthetjük, hogy a találmányunk szerinti eljárás alkalmas bevont magvaknak lényegében törési károsodás nélküli előállítására. A lényegében törési károsodástól mentes kifejezés alatt azt értjük, hogy saját szabványunk értelmében a törési károsodás a kész össz magvak 5,0%-át nem haladja meg. önkényesen választott szabványunk előírása szigorúbb a kereskedelmi szabvány előírásainál. Az eljárás révén könnyen elő lehet állítani normál körülmények között 3,0%-nál kisebb törési károsodással is magvakat, sőt tipikusnak mondható, hogy a törési károsodás 0,1 és 2,0% között van, vagy egyes esetekben egyáltalán nincs törés. A törési károsodás meghatározásánál nem vesszük figyelembe azokat a magvakat, amelyek valamilyen más módon, például az eljárási folyamat!» bekerült törött magvak, a magvak kiszóródása vagy hasonló, olyan okokból következnek be, ami minden eljárásnál normálisan előfordul. Ezzel szemben minden olyan magot károsodottnak tekintünk, amely a frissen előállított végtermékben még agglomerálódott állapotban van, amelyet törési károsodás nélkül nem lehet különválasztani. A törés tényleges megállapítását vizuális vizsgálattal végezzük, aminek során megszámoljuk azokat a magvakat, amelyeknek valamely felületi részéről a bevonat teljesen vagy olyan mértékben hiányzik, hogy magának a magnak ez a felülete, illetve felűletrésze atmoszferikus hatásoknak van kitéve. A vizsgálat több olyan jellemző mintacsoporton végezhető, amely mintacsoportokban egyenként 50—100 mag van. Ha az alkalmazott bevonat csírázáskésleltetés céljaira szolgál, akkor a vizsgálat, a meghatározás végezhető a magvak elültetésével is. Megbízható statisztikai vizsgálat alapján azt kaptuk, hogy a csírázás kellő késleltetése a magvak 0,5%-ánál nem volt meg. A vizsgálatnál ugyanolyan mennyiségű bevonatlan mag csíráztatásáról egy ellenőrző grafikont készítettünk, ami révén a bevonás eredményességére vonatkozó tényezőkön kívül minden más tényezőt kiküszöböltünk. A záró és bevonó szavakat bizonyos mértékben cserélve használtuk, mert lényegében azonos jelentésűek. A záró szó használatával az előző ismertetés egyes helyein csak azt kívántuk érzékeltetni, hogy olyan bevonatról van szó, amely a magot teljesen fedi, amely bevonat szükséges a csírázás késleltetéséhez. A találmány szerinti eljárás alkalmas bármilyen típusú növény, beleértve valamennyi angiospermás és gimnospermás növény magvainak bevonására és a találmány valamennyi ilyen mag esetén előnyösen alkalmazható. Azok a magvak, amelyeknél találmányunknak bevonatkészítés szempontjából nagy a jelentősége, főként a kukorica, rizs, szója, cirok, napraforgó, babfélék, lucerna és különösen azok, amelyeket a hibridmagvak előállítására használnak. A találmány szerinti eljárásnak legnagyobb jelentősége a kukoricánál van. Az előző részletes ismertetés kiegészítéseként a következőkben néhány laboratóriumi kísérlet eredményeit is ismertetjük. 1. példa Beltenyésztésű napraforgómagból 100 grammot egy plasztik zacskóba helyeztünk és 10 ml olyan polikarbamid lenolajkencével kezeltünk, amely két súlyrész izocianát-zárású poliuretán elöpolimer és egy súlyrész poliketimin elegendő acetonnal való keverése révén előállított kétkomponensű rendszer volt. Az így kapott 27,3% szilárdanyag tartalmú oldatban az izocianát-zárású poliuretán elöpolimer PPG No. W23091 jellel, illetve megnevezéssel, a poliketimin pedig PPG No. W23092 megnevezéssel kapható. A zacskót 30 másodpercen keresztül, a magvak teljes bevonásáig ráztuk, ezután 0,5 ml vizet adagoltunk a zacskóba, majd ezt újabb 30 másodpercig ráztuk. Ezután a magvakat egy huzalhálós kosárban ömlesztett állapotba hoztuk és 10 percig mozdulatlanul tartottuk, ami után az agglomerálódott maghalmazt kézzel való dörzsölés révén szétbomlasztottuk, minek eredményeként egyedi magokból álló, lényegében törési károsodástól mentes halmazt kaptunk. la) példa Az 1. példa szerinti kísérletet ismételtük meg a következő eltérésekkel és többé-kevésbé azonos sikerrel: A) Zöldbabmagvakat és 1 ml lenolajkencét használtunk, a vízadagolás és vízelosztás műveleteit azonban elhagytuk. B) Zöldbabmagvakat az A)-nak megfelelő módon vontunk be, azzal az eltéréssel, hogy a magvak halmazához 3 ml mennyiségű lenolajkencét adagoltunk. C) Az 1. példa szerint bevont kukoricamagvakra egy második bevonatot vittünk föl. D) A C) szerint előállított tennék bevonatára egy harmadik réteget vittünk föl. Valamennyi esetben a kívánt eredményt kaptuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
