181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására
11 181566 12 tése után a kikeményedés kívánatos módon folytatódik, miközben a halmazt zavartalanul vagy sztatikus állapotban tartjuk abban az értelemben, hogy ekkor a halmazra nem hatnak nyíró erők, amelyek a halmazban levő magvakat egymástól szétválasztanák vagy a bevonatban jelentős töréseket okoznának még a szétbomlasztásra alkalmas idő előtt. Természetesen az is előfordulhat, hogy a magvak a szétbomlasztás kritikus időtartama előtt a halmazukból kiválnak, illetve újból keverednek, azonban ez csak akkor fordulhat elő, ha a magvak jóval előbb agglomerálódnak annál az időnél, amely után a további keverés a bevonat nem kívánatos törését okozná, ami után szintén szétbomlana és az emlitett idő elérése előtt újból keveredne. Az ilyen keveredés és szétbomlás általában nem előnyös. Sok esetben kisebb, azonban még elfogadható törési károsodásra vezet és lényegesen növeli az elfogadhatatlan károsodás kockázatát. Ezért azagglomerálódott maghalmazt ennek első kialakulása után sztatikus állapotban tartjuk. Az a kritikus időtartam vagy időszak, amelyben az agglomerálódott maghalmaz föltörhető a bevonat nem kívánatos mcgrepedezése nélkül és anélkül, hogy hajlamos legyen a föltörés után az azonnali halmazzá való összeállásra úgy, mint abban az időben, amikor az agglomerálódásra szükség van, lényegében fölismerhető tényezőktől függően változó, amely tényezők között a legfontosabbak a használt bevonat keverék, a bevonat vastagsága, valamint a kikeményedés gyorsaságát befolyásoló tényezők. A kritikus időtartam aránylag hosszú és inkább órákban mérhető mint percekben. Az eljárás ilyen szempontból jelentős választási lehetőséggel rendelkezik és a tévedések aránylag könnyen elkerülhetők. A kritikus periódus legalább egy óra lehet különféle előre látható gyakorlati foganatosítási módoknál, és általában 2—4 óra lehet környezeti viszonyok között még a leggyorsabban kikeményedő bevonó keverékek esetében is. Mint abban az esetben, amikor az agglomerálódás idejét meghatároztuk, a szétbomlasztás kritikus időtartamát a kikeményedő bevonó keverékek szemmel végzett és fizikai vizsgálata segítségével határozzuk meg. E vizsgálatok egy vagy több meghatározott jellemző révén a kikeményedés állapotáról fölismerhető adatokat szolgáltatnak. A találmányunknál előnyösen használható keverékek sokaságánál a kikeményedésnek van egy gumiszerűen szakítható állapota, amelynél a bevonatban jelentős ragadósság marad, ami után olyan állapot következik, amelynél a keverék lényegében már öszszes ragadósságát elvesztette és a bevonat lágy, tapintásra száraz állapotú. Ez a lágy kikeményedett állapot azután addig a pontig tart, amelynél a bevonat már jelentős keménységet mutat. Ez az állapot a találmányunk szerinti, előnyösen polimer anyagoknál általában 9—15 óra után következik be. Ennek a kemény kikeményedett állapotnak elérése nem képviseli a végső kikeményedési pontot. Ennek eléréséhez még további órákra, esetleg napokra van szükség. A bevont magvak a legtöbb célra könnyen kezelhetők és alakíthatók már akkor is, amikor a bevonat a kemény kikeményített állapot és a véglegesen kikeményedett állapot között van. Megjegyezzük, hogy az a kritikus idő, amely alatt a szétbomlasztást kell végezni, általában jóval a kemény kikeményített állapot előtt van. Általában a szétbomlasztáshoz a kritikus időtartam akkor kezdődik, amikor a bevonó keverék kikeményedése eléri azt a pontot, amelynél a keverék lényegében már elvesztette ragadósságát. A halmazban levő látható magvaknak bevonatán ennek az állapotnak észlelésekor nem lehet azonnal megkezdeni a szétbomlasztást, főként nagyobb halmazok és/vagy vastagabb bevonatok esetén, mert a halmazok belse-6 jében levő magvak bevonata még nincs a kritikus időtartamnak megfelelő állapotban. Még egy rövid időre van szükség annak biztosítására, hogy a kritikus időt eléljük, és ezért a műveletet még tovább folytatjuk. Egy elvégezni kívánt mű- 5 velethez a kritikus időbe való belépés könnyen meghatározható egy egyszerű és rutinszerű kísérlettel. A kritikus időtartam végét magának a bevonatnak egyszerű vizsgálatával sokkal nehezebb megállapítani, és ezt általában az alatt az időtartam alatt végezzük, amely alatt a lágy kikeményített 10 állapot a kemény kikeményített állapot felé halad. Csupán érzékeltetés céljából említjük, hogy az előzőkben részleteiben ismertetett berendezés alkalmazása és polikarbamid bevonó keverék használata esetén találmányunknál a kritikus időtartam vége a lágy kikeményített állapotba való jutás után 15 körülbelül 3 órával következik be. Az elvégezni kívánt műveletek körülményei között a szétbomlasztáshoz tartozó kritikus időtartam vége szintén könnyen megállapítható egy egyszerű és rutinszerű kísérlet segítségével. Általában nincs szükség a kritikus időtartam végének megállapítására akkor, 20 ha az időtartam aránylag hosszú és nem remélhető különös előny a szükségtelen idő, berendezés és tér felhasználásból, ami velejár a szétbomlasztásnak a kritikus időszak legelején túli késleltetésével. Ezzel kapcsolatban megfigyeltük, hogy az agglomerálódott maghalmaz a bevonó keverék ragadós- 25 ságának lényeges elvesztésekor vagy rendszerint rövid idővel ez után törékennyé, szétesövé válik, illetve gyorsan egy olyan állapotot ér el, amelyen a maghalmaz rendkívül könnyen, egészében a kívánt különálló magvakra törik szét. A maghalmaz törékenysége az idő telésével először nő, azután 30 csökken. Bár meghatározást nem készítettünk, valószínű, hogy a törékeny állapot egy harang alakú görbével szemléltethető, amelynek széles fölső része van. Ez mutatja, hogy maga a törékeny állapot egy aránylag hosszú ideig tart és a kritikus időtartam kezdeti és végpontjainak meghatározásá- 35 nál segítségként is használható, azonban figyelembe kell venni, hogy a törékeny állapot nem mérhető össze teljesen a kritikus időtartammal. Azt is megállapítottuk, hogy a maghalmaz törékenysége meglehetősen gyorsan nő és hogy nagyfokú törékenység érhető el. Például a törékeny állapo- 40 ton belül előnyös állapotok fennforgása bizonyítható azáltal, hogy körülbelül 20—100 magból álló agglomerálódott magtömböket 180 cm magasból egy sima beton felületre ejtünk és mindegyik tömbben 4—5 leejtés során a magvak különválását legalább 90%-ban hozzuk létre. Az ilyen kísér- 45 let során a 100%-os különválásra való alkalmasság mutatja azokat a műveleti állapotokat, amelyekben maga a szétbomlasztási művelet elvégezhető, amelyhez az a nyíró erő használható, amely a kemény felületre való ejtés során az agglomerálódott maghalmaz belsejében jön létre. A találmány 50 szerinti eljárás legpraktikusabb és legelőnyösebb foganatosítási módjának az látszik, hogy ha a szétbomlasztást a legkorábban végezzük el azután, hogy a kritikus időszak eléréséről megbizonyosodtunk, és különösen a törékeny állapot folyamán. Az az időtartam, amely alatt a szétbomlasztási művelet 55 végrehajtható, nem több mint 25 perc attól az időponttól kezdve, hogy az agglomerálódott maghalmaz teljes keresztmetszetében elveszti ragadósságát. Ekkor a föltörés a gyakorlatban előforduló valamennyi körülmény esetén elvégezhető. A legtöbb gyakorlatban előforduló műveletnél a szét- 60 bomlasztás 12 percnél rövidebb időn belül elvégezhető. A gyakorlatban legtöbbször előforduló és legelőnyösebb műveletek azok, amelyeknél a törékeny állapotot 10 percnél nem több idő alatt érjük el a ragadósságnak a maghalmaz egész keresztmetszetében való elvesztése után. Előnyös, ha 65 ez az idő 6 perc vagy ennél kevesebb. A szétbomlasztás c
