181547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer kötőanyagú festékipari bevonóanyagok előállítására
181547 eljárások hiányosságainak megszüntetésére végeztünk kísérleteket. Feladatul tűztük ki a száradási sebesség növelésére: az oldószer eltávozási sebesség, célszerűen a kezdeti oldószer eltávozási sebesség növelését. Az utóbbi esetében különleges dekoratív hatás is biztosítható a bevonat előállítása során. Vizsgálataink szerint a bevonóanyagokban a valóban jó oldóhatással együtt jár az hogy az oldószerre jellemző párolgási számnál lényegesen lassúbb a párolgási sebesség. Kerestük annak módját, hogy a jó oldhatással együttjáró párolgási sebességet csökkentő hatást kompenzáljuk. Kísérleteink során a kiváló bevonati tulajdonságokat biztosító akrilát kopolimer kötőanyagú bevonóanyaggal, oldószerszegény rendszerben domborhatású lakkozást kívántunk végezni. Elképzelésünk az volt, hogy ha jól oldó, könnyen illő oldószer keveréket használunk, szórás közben oly mértékű viszkozitásnövekedésnek kell bekövetkeznie, hogy a felületre érkező bevonóanyag már nem terül el és így a szórási nyomástól és viszkozitástól függően szabályozható dombor rajzolat alakítható ki. A gyakorlati eredmények nem igazolták ezt a várakozást, mert a meredek hígítási görbét adó illékony oldószer komponens eltávozása nem a kívánt — és a párolgási szám alapján várható — sebességgel következett be. Azt tapasztaltuk azonban, hogyha az oldószer elegy komponenseként alkalmaztuk a polimer kötőanyag monomerjét, így metilmetakrilátot, a jól oldó, illékony komponens eltávozása meglepő módon a kívánt mértékben következett be, aminek hatására kiváló minőségű dombor effekt-zománc bevonatot lehetett kialakítani. Hasonló jó eredményt adott sztirol vagy butilakrilát adagolása is az oldószer elegy komponenseként. A használt polivinil típusú polimer kötőanyag és a monomerek elektrokémiai adatait vizsgálva: a dielektromos állandó értékek voltak a fenti hatásra jellemzőek. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a 2,5—3,9 dielektromos állandójú polivinil típusú polimer kötőanyaghoz olyan oldószer komponenst kell alkalmazni, amelynek dielektromos állandója a kötőanyagéhoz közelálló, vagyis 2,0—3,7 közötti. Ilyen oldószer komponensként monomereket alkalmazunk, amelyek jelenléte az oldószer elegyben egyrészt megakadályozza az oldószer visszatartást a bevonatban, másrészt elősegíti az oldószer gyors eltávozását. További vizsgálataink szerint a monomer mennyisége a bevonat 10—35 s%-nyi polimer kötőanyagára számítva 3—20 s% A monomerek aktív anyagként történő felhasználása például a telítetlen poliészterek esetében ismert, hiszen ezek kikeményítése is ezen az elven alapul. Ezeknél a rendszereknél azonban a monomer ténylegesen beépül a kötőanyagba. Esetünkben azonban a monomerek teljesen újszerű felhasználásáról van szó, hiszen azok kémiailag inert oldószerként viselkedve fejtik ki különleges hatásukat. A polivinil gyanta mellett, amely levegőn száradó bevonóanyag kötőanyagként magában is használható, a száradás gyorsítására további filmképző anyagokat, például cellulóznitrátot, klórkaucsukot is használhatunk a bevonóanyag rendszerben. Beégetős rendszerek kialakításához az alap gyantaoldat mellett éterezett karbamid és/vagy melamin-formaldehid, és/vagy epoxi-gyantát is adagolhatunk. Az eredményeket számszerűen kiértékelve és összegezve megállapítható, hogy polivinil típusú polimer kötőanyag alapú bevonóanyagban a jól oldó, illékony komponens vagy komponensek párolgási sebességét nagymértékben lehet növelni, ha a 10—15 s% polimer kötőanyag mennyiségre szá3 mítva 3—20 s% mennyiségben a kötőanyag dielektromos állandójához közelálló, 2,0—3,7 dielektromos állandójú monomert használunk oldószer komponensként. A találmány tárgya eljárás polivinil típusú polimer gyanta és adott esetben atnino-formaldehid-, epoxi-, cellulóz-nitrát-, klórkaucsuk illetve alkid gyanta kötőanyagot, oldószer elegyet és adalékanyagokat, pigmentet tartalmazó, gyors kezdeti oldószer eltávozási sebességgel rendelkező festékipari bevonóanyagok előállítására. A találmány szerinti rendszert az jellemzi, hogy a 10—35 s% polimer kötőanyagra számítva 20—50 s% mennyiségű 6—25 közötti dielektromos állandójú, 2—7 közötti párolgási számú oldószert és 3—20 s% mennyiségű 2,0—3,7 dielektromos állandójú monomert, előnyösen metil-metakrilátot, butil-akrilátot, sztirolt, vinil-toluolt alkalmazunk kémiailag inert oldószerként és a monomer mennyisége összes oldószer mennyiségének 1—15 s%-át teszi ki. A találmány szerinti eljárás alkalmazásának fő előnye az, hogy: a) lehetőséget ad a kezdeti oldószer eltávozási sebesség és a kezdeti száradási sebesség nagymértékű növelésére; valamint b) az előzővel összefüggésben, lehetővé teszi adott összetételű festék különleges megjelenési hatást keltő anyagként való felhasználását. Polivinil típusú polimer kötőanyagként előnyösen poliakrilát, polimetakrilát, polisztirol, poli(vinil-toluol) polimerek, ezek kopolimerjei, illetve polivinil vegyülettel módosított alkidgyanta használható. Egyéb kötőanyagként a tulajdonságok módosítására, illetve beégethető festék előállítására még amino-formaldehid-, epoxi-, cellulóz-nitrát, klórkaucsuk, illetve alkid gyanták használhatók. Az eljárás szerint monomerként 2,0—3,7 dielektromos állandójú monomert, előnyösen a polimer felépítésében is résztvevő monomert, célszerűen metilmetakrilátot, butilakrilátot, sztirolt, vinil-toluolt alkalmazunk a polimer kötőanyagra számítva 3—20 s% mennyiségben. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példák kapcsán mutatjuk be. 4 1. példa 30 sr. sztirol-butilmetakrilát-hidroxietil-metakrilát (monomer arány = 7 : 2 : 1) kopolimert oldunk 14 sr. izobutilacetát, 14 sr. izobutanol keverékében. Az így kapott kopolimer oldatban 27 sr. titándioxidot és 6 sr. talkumot diszpergálunk. Az előállított festékpasztát 6 sr. etilglikoacetát, 6 sr. butilacetát, és 4 sr. metilizobutilketonnal hígítjuk és hozzákeverünk 5 sr. cellulóz-nitrát oldatot. A kifolyási időt 6 sr. metiletilketon (dielektromos állandója: 18,5, párolgási száma: 2.) és 6 sr. etilglikolacetát adagolásával (az MSZ 9650/373 szerinti 4-es mérőpohárral mérve) 80—90 mp-re állítjuk be. Az így kapott festéket szórópisztollyal felhordva a szokásos sima felületű gyors száradás után jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkező bevonatot kapunk. A kifolyási idő beállításánál 6 sr. etilglikolacetátot azonos mennyiségű sztirollal (dielektromos állandó 2,3) helyettesítve a szórási nyomástól függően kiváló minőségű dombor eífekt felület alakítható ki, és a porszárazságot a bevonat a korábbihoz képest lényegesen csökkent idő alatt éri el. (50 perc—30 perc) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
