181518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új prosztaciklin-származékok előállítására

rahidrofuránban, acetonban, dimetilacetamidban, metílénk­­loridban, dietiléterben, benzolban, toluolban, dimetilszulfo­­xidban, szobahőmérséklet alatti vagy feletti hőmérsékleten, például — 80 °C és 100 °C közötti, előnyösen 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten. Ha a kiindulási anyag a prosztán-csoportban hidroxilcso­­portokat tartalmaz, ezek a hidroxilcsoportok is reakcióba lépnek. Ha olyan végtermékeket kívánunk előállítani, ame­lyek a prosztán-csoportban szabad hidroxilcsoportokat tar­talmaznak, célszerűen olyan kiindulási anyagokat alkalma­zunk, amelyekben ezek a csoportok előnyösen könnyen le­hasítható éter- vagy acilcsoportokkal átmenetileg védve van­nak. A kiindulási anyagként alkalmazott II általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy valamely V ál­talános képletű ismert prosztaglandin F-származékot vala­mely alkálihidrogénkarbonát vagy alkálikarbonát jelenlété­ben jóddal ismert módon VI általános képletű vegyületté alakítunk. Ezután a szabad hidroxilcsoportokat adott esetben észte­­rezéssel vagy szililezéssel védhetjük. Aszerint, hogy az I álta­lános képletű végtermékben milyen A vagy R, szubsztitu­­enst kívánunk, a VI általános képletű vegyületben a kettős kötéseket adott esetben hidrogénezhetjük vagy adott esetben egy karboxilcsoportot észterezhetünk vagy egy karboxilcso­­portot IV általános képletű vegyülettel reagáltathatunk. A VI általános képletű vegyületek II általános képletű vegyületekké történő átalakítását például 1,5-diazabiciklo­[4.3.0]nonén-5 vagy l,5-diazabiciklo[5.4.0]undecén-5segítsé­gével valósíthatjuk meg valamely közömbös oldószerben, így benzolban, toluolban, tetrahidrofuránban vagy pedig nátriummetiláttal metanolban. A halogénhidrogén lehasítá­­sát 0 °C és 120 °C közötti, előnyösen 20 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárással előállítható I általános kép­letű új prosztaciklin-származékok értékes gyógyszerkészít­mények hatóanyagai, minthogy hasonló hatásspcktrumúak, mint a megfelelő prosztaglandinok, ugyanakkor specifiku­­sabbak, és mindenekelőtt hatásuk lényegesen tovább tart. A PGE, PGA és PGI vegyületekhez hasonlítva ezeknek az új prosztaglandinoknak a stabilitása jobb. A találmány sze­rinti eljárással előállítható új prosztaglandinok jó szövet­specifikussága sima izomzatú szervek, így például tengeri malac ileum és izolált tengeri nyúl trachea vizsgálatakor tűnik ki, ekkor lényegesen kisebb mértékű stimulációt figyel­hetünk meg, mint a természetes prosztaglandinok alkalma­zásakor. A találmány szerinti eljárással előállítható prosztaglan­­din-analógok a prosztaglandinok tipikus farmakológiai tu­lajdonságait mutatják, így például csökkentik a vérnyomást, gátolják a trombocita aggregációt, gátolják a gyomornedv elválasztást. Ha a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket intravénás injekció alakjában adjuk be éber magasvérnyo­­mású patkányoknak 20—100 gg/testsúly kg adagokban, erősebb vérnyomáscsökkentő hatást tapasztalunk, mint PGE2 és PGAj beadagolásakor, anélkül, hogy hasmenést figyelnénk meg, mint abban az esetben, ha a PGE2-t ilyen adagokban adagoljuk és nem tapasztalunk cardialis arrhyth­­miát sem, mint a PGA2 esetében. Ha a találmány szerinti vegyületeket narkotizált házinyu­­laknak adjuk be intravénás injektálással, erősebb és jelentő­sen tovább tartó vérnyomáscsökkentést tapasztalunk, mint PGE2 és PGA2 beadagolásakor, anélkül, hogy egyéb sima­izomzatú szerveket vagy szervfunkciókat befolyásolnánk. Míg a PGI2 a brochospasmolisis-teszt során már 50 pg/ml mennyiségben nem mutat szignifikánsan jobb hatást a kont­rollcsoporthoz képest, az 5-ciano-l 6-metil-prosztaciklin még 2 pg/ml mennyiségben is hatásos. Ugyanez a vegyület vér­nyomás-tesztben (patkányokon vizsgálva) 50 pg/kg dózis­ban PGI2-veI összehasonlítható maximális vérnyomáscsök­kentő hatást mutat, de 2—5-szörösére hosszabbítja a hatást. Ezen túlmenően a mellékhatások (például ritmuszavarok, apátia) is jelentősen csökkennek a találmány szerinti vegyü­letek alkalmazásánál. Parenterális beadagoláshoz steril, injektálható vizes vagy olajos oldatokat használunk. Orális adagolás céljára például tabletták, drazsék vagy kapszulák felelnek meg. A találmány tárgyát képezi az I általános képletű vegyüle­teket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására irá­nyuló eljárás is, amikor a hatóanyagokat a szokásos hordo­zóanyagokkal és segédanyagokkal keverjük össze. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket a szokásos segédanyagokkal összekeverve például vérnyomás­­csökkentő szerek előállítására használhatjuk. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa 5-Ciano-prosztaciklin-metilészter-11,15-diacetát 320 mg prosztaciklin-metilészter-11,15-diacetát 4,2 ml abszolút éterrel készített oldatához — 70 °C hőmérsékleten hozzácsöpögtetünk 3,55 ml klórszulfonilizocianát-oldatot (amelyet úgy állítunk elő, hogy 2,3 ml klórszulfonilizocianá­­tot 50 ml abszolút éterben feloldunk), az elegyet lassan 0 °C hőmérsékletre melegítjük, és hozzácsöpögtetünk 3,55 ml tri­­etilamin-oldatot (ezt úgy állítjuk elő, hogy 100,2 mg trietil­­amint 5 ml metilénkloridban feloldunk). Az elegyet egy órán át keverjük 0 °C, majd 15 percen át 20 °C hőmérsékleten, ezután nátriumhidrogénkarbonát-oldat és jeges víz keveré­kébe öntjük, éterrel háromszor extraháljuk, a szerves fázist nátriumklorid-oldattal kétszer kirázzuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Preparatív vé­­konyrétegkromatográfiával végzett tisztítás után (kovasav­­gél, éter) 60 mg címben szereplő vegyületet kapunk színtelen, olajszerű anyag alakjában. IR-spektrum (CHC13): 2959, 2930, 2860, 2203, 1730, 1650, 1372, 1245, 970 cm _1. A fenti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott ve­­gyüktet az alábbi módon állítjuk elő. 1. a) 5,6-Dihidro-5-jód-prosztaciklin-metiIészter 2,16 g prosztaglandin-F^-metilészter, 5,40 g nátriumhid­­rogénkarbonát, 50 ml éter és 90 ml víz elegyéhez keverés közben, 0 °C hőmérsékleten 3 óra alatt hozzácsöpögtetünk 65,2 ml 2,5%-os éteres jód-oldatot. Az elegyet 22 órán át 0 °C hőmérsékleten állni hagyjuk, majd éterrel felhígítjuk, híg nátriumtioszulfát-oldattal kirázzuk, vízzel semlegesre mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Kovasavgélen átszűrve és 1 : 1 arányú éter-etil­­acetát eleggyel mosva 2,81 g címben szereplő vegyületet ka­punk színtelen, olajszerü anyag alakjában. IR-spektrum (CHC13): 3600, 3400, 2932, 1730, 975 cm-1. 1. b) 5,6-Dihidro-5-jód-prosztaciklin-metilészter-l 1,15- diacetát 400 mg, 1. a) példa szerinti módon előállított vegyületet 0,8 ml ecetsavhidrid és 3 ml piridin elegyében feloldunk, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom