181506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién makrolid antibiotikum-származékok előállítására

2. táblázat Különféle Candida Albicans törzsekkel fertőzött egerek gyó­gyításához* szükséges hatásos adag (ED, mg/kg), valamint egereken intravénás beadással mért halálos adag, 50%-os (LDS0, mg/kg) Vegyület ED (mg/kg) C. albicans törzsek LDJ0 (mg/kg) Wisconsin C—17 C—60 Sparks D 0,7 3 1 1,2 4' C ;>20 100 A 0,7 3 1,5 2;6 35-40 B 0,7 3 1,5 2,6 35-40 * Az a mennyiség, ami a csíraszámot 10! alá csökkenti egy egér veséjében. A vegyület: N-D-lizil amfotericin B metilészter dihid­­roklorid, B vegyület: N-D-omitil amfotericin B metilészter dihid­roklorid. C vegyület: amfotericin B metilészter. _ D vegyület: fungizon® (-amfotericin B nátriumdezoxi­­kolátkomplexe alakjában). Általánosságban a találmány szerinti vegyületek, valamint gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik bejuttatha­tok perorálisan, például tabletták, kapszulák, elixírek és hasonlók alakjában kikészítve, vagy pedig alkalmazhatók helyileg, például kenőcsök, mosások, krémek vagy zselék alakjában. Előnyös módon bejuttathatok parenterális úton is, intramuszkuláris, intravénás, szubkután, intraléziós és inztrasztemális injekciók útján. Az injekciós oldatot több­nyire naponként és testsúlykilogrammonként körülbelül 1 és 5 mg közötti vegyületmennyiség szintjén adják be. Az emlí­tett gyógyszeralakok elkészítésénél használható gyógyszeré­szeti vivőanyagok között szerepelnek például olyan anya­gok, mint a víz, olajok, zsírok, viaszok, poliészterek, alkoho­lok, poliolok és hasonlók. A jelen találmány körébe tartozik a gombás fertőzések kezelésére szolgáló módszer, azzal jellemezve, hogy valamely erre érzékeny gombával fertőzött emlősbe bejuttatunk a találmány szerinti vegyületből nem-toxikus, fungicid módon hatásos mennyiséget. A találmány szerinti elgondolás felöleli az olyan gyógyszerészeti kompozíciókat is, melyekre jellem­ző a találmány szerinti vegyület nem-toxikus, fungicid mó­don hatásos mennyisége, nem-toxikus, gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyag kíséretében. A találmány szerinti vegyületek előállíthatok ismert mód­szerekkel, különösképpen a peptidszintézisből ismert mód­szereknek megfelelően. Ezekben a módszerekben kiindulási anyagként aminocukor-csoportot tartalmazó polién makro­­lid antibiotikumot használnak, azaz amfotericin B-t, pimari­­cint vagy 67—121C jelzésű anyagot. A polién makrolidok erősen oldhatatlan vegyületek, úgy, hogy amikor egyéb vegyületekkel reagáltatják ezeket, külön­féle poláros szerves oldószereket kell használni, például di­­metilformamidot, dimetilszulfoxidot és hexametilfoszfor­­savtriamidot. Az olyan reakcióknál, ahol ki kell védeni azt, hogy a polién hidroxil-csoportja(i) acileződjenek, többnyire kismennyiségű metanolt adnak hozzá bármelyik poláros ol­dószerhez. a) Az (I) általános képletű polién makrolid antibiotikum­származékok előállításához — amely képletben M aminocukor-csoportot tartalmazó fent megadott polién makrolid antibiotikum-csoportot jelent, amelynek az aminocsoportján X szubsztituens szerepel, . . .. . X a (II) általános képletű csoportot, a (III) általános képletű csoportot vagy az —Rs jelentésű csopor­tot jelenti — ez utóbbi gépietekben A és B egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy —NR3R4 csoportot, vagy pedig A és B közül az O . 7.",« egyik hidrogénatomot, míg a másik —NH— C— R—NR3R4 csoportot; R 1 -tői 10-ig teijedő szénatomszámú telített szénhid­rogén-csoportot; R ! és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-től 3-ig teijedő szénatomszámú egyenes láncú alkil­­csoportot, vagy pedig az R, és az R2 közül az egyik hidrogénatomot, míg a másik NH2-csoport­­tal szubsztituált, 1-től 3-ig teijedő szénatomszámú egyenes láncú alkilcsoportot; R3 és R4 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy I-től 3-ig terjedő szénatomszámú egyenes láncú alkil­csoportot; R5 hisztidilt, tirozilt, triptofilt, arginilt, fenilalanilt vagy proliit, vagy pedig ahi§ztidil> tirozil, triptofil, arginil, fenilalanil vagy prolii valamely (a) —N —[(NH2)n|—(R)—CO] származékát jelenti; tn értéke 1 vagy 2; n értéke 1 és 3 közötti szám; . » ; értéke zérus vagy 1, s ha t zérus, akkor p értéke zérus és 4 közötti szám, s ha t 1, akkor p zérus; azzal a feltétellel, hogy legfeljebb egy hete­­roatom kapcsolódik ugyanazon szénatomhoz az R, Rí és R2 jelentésű csoportok bármelyikében, valamint hogy egynél több, R-Csoportot tartalma­zó vegyületekben ezek az R-csoportok lehetnek azonos vagy eltérő lánchosszúságúak; z értéke zérus vagy 1, továbbá Y hidrogénatomot vagy 1-től 10-ig teijedő szén­atomszámú alkilcsoportot, allilt, propargilt, ben­­zilt vagy fenilpropargilt jelent, valamely, a (VI) általános képletnek megfelelő polién mak­rolid antibiotikumot — amely képletben az M, Y és z definí­ciói megfelelnek a fentieknek — reagáltatunk egy HOX' (VII) általános képletű vegyület valamely reakcióképes szár­mazékával, ahol az X'-et azonosan definiáljuk, mint a fenti­ekben az X csoportot, azzal a kivétellel, hogy a benne tartal­mazott aminocsoport védett. Ezt a reakciót követi a védő­­csoport(ok)nak az eltávolítása és — ha kívánatos — a kar­bonsavcsoportot tartalmazó vegyületeknek az észterifikálá­­sa. Az észterifikált karbonsavcsoportot tartalmazó vegyüle­tek előállitásához azonban előnyös az, hogy az említett észte­­rifikálást a védőcsoport(ok) eltávolítása előtt végezzük el. Az eljárás felvázolható az [A]-nak megfelelő reakciósémá­nak megfelelően. Ezen reakciósémának a képleteiben M- nek, Y-nak, z-nek és X'-nek ugyanazok a definíciói, mint fentebb, s a Z egy eliminálható csoportot jelent, mint például N-hidroxi-szukcinimidilt, N-hidroxi-ftalimidilt vagy egy acil-imidazolilt. A Z jelzésű csoport előnyösen N-hidroxi­­szukcinimidil. A ZX' jelzésű vegyületben található aminocsoportokat megvédjük könnyen eltávolítható csoportok segítségével, mint például trifluoracetillel, 2,2,2-triklór-etoxikarbonilIal és fluorén-metoxikarbonillal, s ezek közül előnyős ez az utóbbi csoport. A (VI) és (VIII) általános képletű vegyületek reakcióját 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom