181503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,3-etiléndioxi-4,5-szeko-19-nor-androszt-9-én-5,17-dion előállítására

3 181503 4 körülbelül 2 óráig terjedhet; a reakciót célszerűen körülbelül 15—45 perc alatt hajtjuk végre. Egy előnyös eljárásváltozat szerint aminvegyületként tríetilamirit alkalmazunk, és a re­akció menetét a trietilamin-hidroklorid kiválásának megfi­gyelésével követjük. A képződött (III) képletű vegyes anhidridet kívánt esetben a reakcióelegy szűrése és a szűrlet bepárlása útján elkülönít­hetjük; rendszerint azonban előnyösebben járunk el akkor, ha ezt a közbenső terméket nem különítjük el, hanem a vegyes anhidrid tetrahidrofurános oldatát közvetlenül fel­használjuk a következő lépésben. A szintézis következő lépésében a (III) képletű vegyes anhidridet (V) általános képletű Grignard-reagenssel — ahol X klóratomot vagy brómatomot jelent —, vagyis 5-klór-2- -pentanon-etilénketálból vagy 5-bróm-2-pentanon-etilénke­­tálból kialakított Grignard-reagenssel reagáltatjuk. A reak­cióhoz előnyösen az 5-klór-2-pentanon-etilénketálból kiala­kított Grignard-reagenst használjuk fel. A Grignard-reagens és a (III) képletű vegyes anhidrid mólarányának pontos értéke a reakció szempontjából nem döntő jelentőségű ténye­ző; a reakció kívánt nagyfokú sztereospecifitásának biztosí­tása érdekében azonban ezeket a vegyületeket körülbelül ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk egymással. A Gri­­' gnard-reagenst önmagában ismert módon állítjuk elő a meg­felelő halogénketálból [lásd C. P. Forbes és munkatársai J. C. S. Perkins /,2353 (1977)]. A Grignard-reagenst előnyö­sen tetrahidrofurános oldat formájában használjuk fel, amely a Grignard-reagenst körülbelül 0,5—2,0 mól/liter, célszerűen körülbelül 1,0 mól/liter koncentrációban tartal­mazhatja. Általában előnyösen járunk el akkor, ha a Gri­gnard-reagenst körülbelül — 80 °C és -55 °C közötti (cél­szerűen körülbelül -70 °C és -65 "C közötti) hőmérsékle­ten adjuk a vegyes anhidrid oldatához, a Grignard-reagens beadagolása után a reakciót körülbelül 0,5—2 órán át (elő­nyösen körülbelül 1 órán át) folytatjuk, majd a reakcióele­­gyet körülbelül -30 °C és - 10 “C közötti hőmérsékletre hagyjuk melegedni, végül a Grignard-komplexet vízzel el­bontjuk. A reakcióelegy önmagában ismert módon végzett feldol­gozása után termékként a (IV) képletű trioxo-ketált kapjuk. A találmány szerinti eljárás utolsó lépésében a (IV) képle­tű vegyületet bázis jelenlétében (I) képletű vegyületté cikli­­záljuk. A gyűrűzáráshoz bázisként előnyösen alkálifém­­hidroxidokat, így nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot használunk fel, és a reakciót vizes oldószerben, előnyösen egy vizes alkoholban, például vizes metanolban hajtjuk vég­re. A bázis és a (IV) képletű vegyület mólaránya nem döntő jelentőségű tényező, előnyösen azonban a bázist fölöslegben, célszerűen 2—10-szeres moláris fölöslegben használjuk fel. A gyűrűzárást körülbelül 40—80 °C-on, előnyösen a vizes alkoholos közeg forráspontján hajtjuk végre. A reakció kö­rülbelül 15 perctől 2 óráig terjedő időt vesz igénybe; a reak- * dót előnyösen körülbelül 1 órán át végezzük. A gyűrűzárást célszerűen közömbös gáz-atmoszférában, például nitrogén­atmoszférában hajtjuk végre. A reakcióelegyet önmagában ismert módon dolgozzuk fel, például úgy, hogy az elegyet semlegesítjük, a szerves oldószert eltávolítjuk, majd a termé­ket megfelelő szerves oldószerrel kivonjuk a vizes maradék­ból. A kapott (I) képletű vegyület rendszerint elegendően tiszta ahhoz, hogy további műveletekben — például 19-nor­­-androszt-4-én-3,17-dion előállításában — közvetlenül fel­használható legyen; kívánt esetben azonban az (I) képletű vegyületet kromatográfiás úton (például szilikagélen végzett kromatografálással) tovább tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított (I) képletű ve­gyület ismert (lásd például az 1 903 565 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratot). Ha a fent ismertetett háromlépéses szintézist a közbenső termékek elkülönítése vagy tisztítása nélkül hajtjuk végre, az (I) képletű triciklusos vegyületet a (II) képletű didklusos kiindulási anyagra vonatkoztatva körülbelül 80%-os hozam­mal kapjuk. A találmány szerinti eljárás igen jelentős előnye, hogy a jelenlévő oxo-csoportok védelmére vagy egyéb módo­sítására nincs szükség. Eljárásunk a szabad 17-oxo-csoportot tartalmazó vegyü­letet szolgáltató, 2 449 031 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat eljárásához viszonyítva is haladó, részben a jobb kitermelés miatt, részben amiatt, hogy az intermediereket nem szüksé­ges az eljárás során elkülöníteni. Kisérleteink során a (II) képletű savból egyéb vegyes an­­hidrideket is kialakítottunk, és a továbbiakban ezeket a vegyes anhidrideket is felhasználtuk a fent ismertetett Gri­­gnard-reakcióban és gyűrűzárásban. Azt tapasztaltuk, hogy a (II) képletű sav pivalinsawal képezett vegyes anhidridjé­­nek felhasználásával meglepően jobb eredményeket érünk el, mint ha a vegyes anhidrideket egyéb savakkal alakítjuk ki. Különösen meglepő az a tapasztalatunk, hogy a Grignard­­reakció kiváló sztereoszelektivitással megy végbe, azaz a Grignard-reagens sokkal nagyobb mértékben addicionáló­­dik a vegyes anhidrid dioxopropionsav-láncának karbonil­­csoportjára, mint a pivaloil-csoportban lévő karbonil­­csoportra, illetve a gyűrűhöz kapcsolódó két oxo-csoportra. Ennek a meglepően nagy sztereoszelektivitásnak tulajdonít­ható az a tény, hogy az (I) képletű vegyületet igen nagy — a (II) képletű kiindulási anyagra vonatkoztatva körülbelül 80%-os — hozammal állíthatjuk elő. Meglepő az a tapaszta­latunk is, hogy ha a vegyes anhidrid-képzéshez pivalinsavtól eltérő savakat használunk fel, még a szférikusán igen nagy mértékben gátolt karbonsavak (például 2,4,6-trimetil-ben­­zoesav) alkalmazásakor sem érünk el az előbbi értéket meg­közelítő hozamot. Miként már korábban közöltük, az (I) képletű triciklusos vegyületet egyszerűen átalakíthatjuk értékes, ismert szteroid­­vegyületekké, például 19-nor-androszt-4-én-3,17-dionná. A 19-nor-androszt-4-én-3,17-dion előállítása során az (I) képletű vegyületet szelektíven hidrogénezzük (a hidrogéne­­zést például metanolos közegben, trietilamin jelenlétében, csontszénre felvitt palládium-katalizátor alkalmazásával vé­gezzük), majd a kapott terméket sav jelenlétében ciklizáljuk. A gyűrűzáráshoz előnyösen vizes sósavoldatot használunk fel, és a reakciót célszerűen alkoholos közegben, például metanolban hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A pél­dákban a természetes szteroidokéval azonos térbeli konfigu­rációjú vegyületek előállítását íijuk le; a találmány szerinti eljárást azonban az optikai antipódok és a megfelelő racemá­­tok előállítására is alkalmazhatjuk. 1. példa 5,00 g (+)-3-(7aß-metil-2,3,3aa,4,5,6,7,7a-oktahidro-lH­­-indén-l,5-dion-4a-il)-propionsav (op.: 108—109 °C) és 2,12 g trietilamin 48 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készí­tett oldatát nitrogén-atmoszférában -30 °C-ra hűtjük. Az oldatot 5 percig — 30 °C-on keveijük, majd az oldatba 2,56 g 99%-os trimetil acetil-kloridot fecskendezünk. Azonnal meg­indul egy fehér csapadék kiválása. A reakcióelegyet — 20 ±3 °C-ra hagyjuk melegedni, majd 30 percig ezen a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom