181458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parazita ellenes C-076 vk 13-halogén- és 13-dezoxi-származékainak előállítására
7 181458 8 ízeltlábú ektoparazitáival, így atkákkal, bolhákkal, tetvekkel, döglégy-félékkel, kullancsokkal, juhokon a Lucilia speciesszel, maró rovarokkal és olyan vándorló kétszámyú lárvákkal szemben, mint a szarvasmarhán élősködő Hypoderma speciesz, a lovakon élősködő Gastrophilus speciesz és a rágcsálókon élősködő Cuterebra speciesz. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek hasznosíthatók olyan parazitákkal szemben is, amelyek az embert fertőzik. Az emberi gyomor-bél traktust leggyakrabban fertőző parazita-nemzetségek az Ancylostoma, Necator, Ascaris, Strongyloides, Trichinella, Capillaria, Trichuris, és Enterobius. A gyomor-bél traktuson kívül más szöveteket és szerveket, továbbá a vért fertőző más, gyógyászati szempontból fontos parazita-nemzetségek a fonálférgek közé tartozó Wuchereria, Brugia, Onchocerca és Loa, továbbá a Dracunculus, Strongyloides és Trichinella bélférgek extraintesztinális (azaz bélrendszeren kivüli) formái. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek felhasználhatók továbbá az embert fertőző ízeltlábúak, maró rovarok és más, kellemetlenséget okozó kétszárnyúak ellen. A vegyületek hatásosak továbbá a háztartásban előforduló rovarkártevők, például a csótány (Blatella sp.), ruhamoly (Tineola sp.), szőnyegbogár (Attagenus sp.) és a házilégy (Musca domestica) ellen. Ugyancsak hatásosak tárolt gabonaféléket károsító rovarkártevők, például a Tribolium és Tenebrio speciesz, továbbá mezőgazdasági rovarkártevők, például a fonóatkák (Tetranychus sp.) és tetvek (Acyrthiosiphon sp.), valamint vándorló egyenesszárnyúak, így sáskák és rovaroknak növényi szöveteken élő, még teljesen ki nem fejlődött változatai ellen. Felhasználhatók továbbá a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek nematocidokként talajnematódák, továbbá olyan, mezőgazdaságilag jelentős növényi kártevők ellen, mint a Meloidogyne spp. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek beadhatók orálisan olyan dózisegység formájában, mint a kapszula, pirula vagy a tabletta vagy pedig emlősök esetében féregirtóként való hasznosítás céljából folyékony orvosságként alkalmazhatók. Az utóbbi normál körülmények között a hatóanyagnak rendszerint vízzel készült oldata, szuszpenziója vagy diszperziója, amely még egy szuszpendálószert, például bentonitot vagy például nedvesítőszert is tartalmazhat. Általában ezek a folyékony orvosságok habzásgátlót is tartalmaznak. A folyékony orvosságok a hatóanyagból rendszerint mintegy 0,001—0,5 súly%-ot, előnyösen 0,01— 1,1 súly%-ot tartalmaznak. A kapszulák és a pilulák a hatóanyagon kívül hordozóanyagot, például keményítőt, talkumot, magnézium-sztearátot vagy dikalcium-foszfátot tartalmaznak. Ha valamely (I) általános képletű vegyületet száraz, szilárd dózisegység formájában kívánatos beadni, akkor a hatóanyagból a kívánt mennyiséget tartalmazó kapszulákat, pilulákat vagy tablettákat alkalmazunk. Ezeket a dózisegységeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot bensőségesen és egyenletesen összekeverjük alkalmas szemcseméretű hígítóanyagokkal, töltőanyagokkal, szétesést elősegítő anyagokkal és/vagy kötőanyagokkal, például keményítővel, laktózzal, talkummal, magnézium-sztearáttal vagy növényi gyantákkal. Az ilyen dózisegységeknek mind a súlyát, mind a hatóanyagtartalmát széles határok között változtathatjuk olyan tényezőktől függően, mint a kezelendő gazdaállat típusa, súlya, fertőzésének típusa és súlyossága, stb. Ha a hatóanyagot állati táppal kívánjuk beadni, akkor bensőségesen elkeverjük a táppal vagy pedig bevonatként használjuk vagy továbbá olyan pelletet készítünk a hatóanyagból, amelyet hozzáadhatunk a kész táphoz vagy adott esetben önmagában is feletethetjük. Alternatív módon a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket beadhatjuk állatoknak parenterálisan, például intraruminális, intramuszkuláris, intratracheális vagy szubkután injekció formájában, amely esetben a hatóanyagot valamilyen folyékony hordozóanyagban oldjuk vagy diszpergáljuk. Parenterális beadás céljából a hatóanyagot célszerűen egy megfelelő hordozóanyaggal, előnyösen valamilyen növényi olajjal, például kókuszolajjal vagy gyapotmagolajjal keverjük össze. A parenterális alkalmazásra alkalmas szerves hordozóanyagokra példaképpen megemlíthetjük még a 4-hidroximetil-2,2-dimetil-l,3-dioxolánt vagy a glicerol-formált. Használhatók vizes parenterális készítmények is. Az ilyen parenterálisan beadható készítmények a hatóanyagból oldva vagy diszpergálva 0,005—5 súly%-ot tartalmaznak. Bár az (I) általános képletű vegyületek elsődleges felhasználási területe a férgesség megelőzése és/vagy kezelése, felhasználhatók háziasított állatok és baromfifélék esetében olyan más paraziták okozta betegségek megelőzésében és kezelésében, mint például az ízeltlábú paraziták, így a kullancsok, tetvek, bolhák, atkák és más maró rovarok. Felhasználhatók az (í) általános képletű vegyületek állatoknál és az embernél előforduló, másféle paraziták által okozott megbetegedések megelőzésére és kezelésére is. A belőlük alkalmazandó optimális mennyiség nagysága függ természetesen a konkrét esetben hasznosított vegyület jellegétől, a kezelendő állatfajtától, továbbá a parazita által okozott fertőzés vagy élősdi-fertőzés típusától és súlyosságától. Általában jó eredmények kaphatók orális beadással 0,001— 10 mg/testsúly kg dózist alkalmazva az állat testsúlyára viszonyítva, az ilyen nagyságú dózist egyetlen alkalommal vagy viszonylag rövid időn, így például 1—5 napon belül több alkalommal beadva. Az (I) általános képletű vegyületek közül az előnyösnek tartottakat alkalmazva az említett paraziták kiváló irtását, illetve ellenőrzését érhetjük el állatokon egyetlen dózisban mintegy 0,025—0,5 mg/testsúly kg hatóanyagot beadva. Szükséges esetben ismételt kezeléseket alkalmazunk a visszafertőződés megelőzése céljából. Az ismételt kezelést a parazita fajtájától, illetve az alkalmazott állattenyésztési módszertől függően végezzük. E vegyületek állatoknak való beadását az állatgyógyászatból jól ismert . módszerekkel végezzük. Ha az (I) általános képletű vegyületeket az állati szervezetbe a takarmánytáp egyik komponenseként vagy pedig az ivóvízben oldva vagy szuszpendálva juttatjuk be, akkor olyan készítményeket használunk fel tulajdonképpen, amelyekben a hatóanyag vagy hatóanyagok bensőségesen diszpergálva vannak egy közömbös hordozó- vagy hígítóanyagban. Közömbös hordozóanyag alatt olyan anyagot értünk, amely nem lép reakcióba a hatóanyaggal és biztonságosan az állati szervezetbe juttatható. Előnyösen hordozóanyagként olyan anyagot használunk, amely az állati táp egyik komponense vagy az lehet. Az alkalmazható készítmények közé tartoznak a takarmány-premixek vagy takarmányhulladékok, amelyekben a hatóanyag viszonylag nagy mennyiségben lehet jelen és amelyek alkalmasak az állatnak való közvetlen beadásra vagy pedig a takarmányhoz való hozzáadásra, az utóbbit vagy közvetlenül vagy egy közbenső hígítási vagy keverési művelet után végezve. Az ilyen készítményekhez jellegzetesen alkalmazható hordozó- vagy hígítóanyagokra megemlíthetjük a szárított szeszgyári gabonatörkölyt, kukoricalisztet, fermentációs maradékokat, őrölt osztrigakagylóhéjat, búzaőrlésnél kapott finomkorpát, oldható melaszt, őrölt tengericsőlisztet, emészthető babőrleményt, szójadarát és a tört mész5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
