181457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azobiciklo-heptén-származékok előállítására

7 181457 8 így aminokkal képzett sóik és fémsóik, az utóbbiak közül pedig előnyösen az alkálifém- és alkáliföldfémsók hatékony baktericidek és felhasználhatók többek között patogén kór­okozók fogorvosi és orvosi felszerelésről való eltávolítására, mikroorganizmusok szeparálására, valamint ember- és állat- 5 gyógyászati célokra. Az utóbbi célra szervetlen és szerves bázisokkal képzett gyógyászatilag elfogadható sókat — így a cefemkarbonsavak és a penámkarbonsavak kémiájából ismert sókat — hasznosítunk. E célra például alkálifém- és alkáliföldfémsók, valamint primer, szekunder és tercier ami- 10 nokkal képzett sók hasznosíthatók. Ezek a sók gyógyászati­lag elfogadható, folyékony és szilárd hordozó- és/vagy segé­danyagokkal szokásos gyógyászati készítményekké, például pirulákká, tablettákká, kapszulákká, kúpokká, szirupokká vagy elixírekké alakíthatók. 15 A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek ha­tásukra tekintettel felhasználhatók az ember- és az állatgyó­gyászatban Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok, például a Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Bacillus subtilis, Salmonella typhosa, Pseudo- 20 monas és a Bacterium proteus okozta fertőzések kezelésére. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek hasz­nosíthatók továbbá állati tápok adalékaként, élelmiszerek bakteriális fertőzésektől való megóvására és fertőtlenítőszer­ként. így például vizes készítményekként, a vizes oldat egy- 25 millió részére vonatkoztatva 0,1—100 rész mennyiségben véve felhasználhatók orvosi és fogorvosi felszerelésen a kór­okozó baktériumok növekedésének gátlására, illetve elpusz­títására, továbbá ipari célú baktericidekként, például vizes bázisú festékekben és papírgyári körvizekben a káros bakté- 30 riumok növekedésének meggátlására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül egyet vagy többet hasznosíthatunk bármilyen típusú gyógyá­szati készítményben. Ilyen gyógyászati készítményként cél­szerűen hasznosíthatunk kapszulákat, tablettákat, porokat 35 és folyékony oldatokat, szuszpenziókat vagy elixíreket. Ezek a készítmények orálisan, intravénásán vagy intramuszkulári­­san adhatók be. A gyógyászati készítmények leginkább előnyösen olyan formájúak, hogy a gyomor-bél traktusban szívódjék fel ha- 40 tóanyaguk. Az orális beadásra alkalmas tabletták és kapszu­lák előnyösen dózisegységek formájában vannak elkészítve, és hagyományos hordozó- és/vagy segédanyagokat, például kötőanyagokat (így például cukorszirupot, zselatint, gumi­­arábikumot, szorbitot, tragantgyantát vagy polivinilpirroli- 45 dont), töltőanyagokat (például laktózt, cukrot, kukoricake­ményítőt, kalcium-foszfátot, szorbitot vagy glicint), csúszta­­tókat (például magnézium-sztearátot, talkumot, polietilén­­-glikolt vagy szilícium-dioxidot), szétesést elősegítő anyago­kat (például burgonyakeményítőt) vagy gyógyászatilag elfő- 50 gadható nedvesítőszereket (például nátrium-lauril-szulfátot) tartalmaznak. A tabletták hagyományos bevonatokkal le­hetnek ellátva. Az orálisan beadható folyékony készítmé­nyek ugyancsak ismert módon lehetnek vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixírek, 55 vagy pedig száraz állapotban készíthetők el. Az utóbbi for­mát felhasználást megelőzően vízzel vagy más alkalmas fo­lyékony hordozóanyaggal kell beadásra alkalmassá tenni. A folyékony készítmények tartalmazhatnak továbbá olyan hagyományos adalékanyagokat, mint a szuszpendálószerek 60 (például szorbit-szirup, metil-cellulóz, glükóz-cukor-szirup, zselatin, hidroxietil-cellulóz, karboximetil-cellulóz, alumíni­­um-sztearát-gél vagy a hidrogénezett emészthető olajok, így mandulaolaj, frakcionált kókuszdióolaj, olajos észterek, propilénglikol vagy az etanol) és a konzerválószerek, például 65 a 4-hidroxi-benzoesav-metilészter és 4-hidroxi-benzoesav­­-propilészter keveréke vagy a szorbinsav. A kúpok hagyo­mányos kúpalapanyagot, például kakaóvajat vagy más gli­­ceridet tartalmazhatnak. Az injektálásra alkalmas készítményeket dózisegységek formájában ampullákba töltve, vagy pedig konzerválószer alkalmazása mellett többszörös dózist tartalmazó tartályok­ba csomagolhatjuk. Ezek a készítmények olajos vagy vizes hordozóanyaggal készült szuszpenziók, oldatok vagy emul­ziók lehetnek, és olyan kikészítési segédanyagokat tartal­mazhatnak, mint a szuszpendáló, stabilizáló és/vagy diszper­­gáló ágensek. Alternatív módon a hatóanyag lehet poralakú és felhasználás előtt kell egy alkalmas hordozóanyaggal, például steril, lázkeltőktől mentes vízzel beadásra alkalmas­sá tenni. A gyógyászati készítményeket elkészíthetjük olyan formá­ban is, hogy alkalmasak legyenek az orr és a torok nyálka­hártyái vagy a hörgőszövetek általi abszorbeálásra. E célra ezeket a gyógyászati készítményeket például porként, folyé­kony permetként, inhalálószerként, gyógycukorként vagy torokecsetelőként készíthetjük el. A szem vagy a fül kezelése céljából a készítmények elkészíthetők individuális kapszu­lákként, folyékony vagy féligszilárd formában, vagy pedig cseppek formájában. A helyi kezelésre alkalmas készítmé­nyeket hidrofób vagy hidrofil alapanyagokkal kenőcsök­ként, krémekként, bőrápoló tejekként, porokként, fedőkré­mekként, stb. készíthetjük el. Miként említettük, a hordozóanyagokon kívül a gyógyá­szati készítmények más adalékanyagokat, így például stabili­­zátorokat, kötőanyagokat, antioxidánsokat, konzerválósze­reket, csúsztatókat, szuszpendáló szereket, a viszkozitást szabályozó anyagokat vagy ízesítőszereket tartalmazhatnak. Bizonyos esetekben a hatásspektrum szélesítése céljából a készítményekhez más hatóanyagot vagy hatóanyagokat ke­verhetünk. Állatgyógyászati felhasználás céljából a készítményt pél­dául intramammális készítményként készítjük el a hatóanya­got lassan vagy gyorsan leadó alapanyagokat használva. A beadandó dózis nagysága nagy mértékben függ a keze­lendő egyed állapotától és súlyától, a beadás módjától és gyakoriságától. Általános fertőzés esetén a parenterális be­adást, míg zsigeri fertőzések esetén az orális beadást tartjuk előnyösnek. Általában a napi orális dózis mintegy 5— 600 mg hatóanyag testsúlykilogrammonként, napi egyszeri vagy többszöri beadással. Felnőtt ember esetében az elő­nyös napi dózistartomány mintegy 15—240 mg/testsúlykilo­­gramm. A találmány szerinti gyógyászati készítmények tehát sok­féle dózisegység formájában, például szilárd vagy folyékony, orálisan beadható dózisegységként alkalmazhatók. A készít­mények dózisegységenként — függetlenül attól, hogy szilár­dak vagy folyékonyak — 1—99 súly%, előnyösen mintegy 10—60 súly% hatóanyagot, illetve mintegy 15—1500 mg ha­tóanyagot tartalmaznak. Az utóbbi koncentrációtartomány­ból a 250—1000 mg előnyös. Parenterális beadás esetén a dózisegység rendszerint a tiszta hatóanyag enyhén savas steril vízzel készült oldata formájában, vagy pedig oldható porként kerül forgalomba. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kí­vánjuk megvilágítani. 1. példa 4-(2-Acetoxi-vinil)-2-azetidinon előállítása (C reakcióváz­lat) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom