181442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminocukor-származékok előállítására
181442 NR—320-OM7HB NR—320—OM7HBS S. nigrifaciens ISP5071 S. olivaceus ISP 5072 S. plicatus ISP 5319 Keményítőhidrolízis + + + + + Zselatin-elfolyósítás + + + + — Nitrát-redukció — — — — — Tej-koaguláltatás — — + — + Tej-peptonizálás + + + + + Növekedés hőmérséklettartománya ISP 2 táptalajon CC) 20—45 20-45 20—37 20—37 20-45 f: hátoldal-szubsztrátum micélium, g: oldható pigment A) —: nem képződik, (—): feltehetően nem képződik B) + + : jól hasznosítja, + : hasznosítja, ± : hasznosítás kérdéses, —: nem hasznosítja C) + : pozitív —: negatív III. Fiziológiai tulajdonságok Az alábbi jellemzők terén nem találtunk lényeges különbsé- 25 get a FERM—P No. 3664 és 3665 törzsek között. 1. A növekedés hőmérséklet-tartománya. ISP—2 táptalajon közepes-bőséges növekedést figyeltünk meg 20 “C-on, 25'C-on, 27 °C-on, 30 “C-on, 37'C-on és 45 °C-on; azonban nem tapasztaltunk növekedést 6 és 55 “C- 30 on. Optimális növekedési hőmérséklet kb. 37 “C. 2. Zselatin-elfolyósítás glükóz—pepton—zselatin-agaron 27 “C-on. Közepes intenzitású elfolyósitás a 12. napon lép fel. 3. Keményítőhidrolízis szervetlen só—keményítő-agar táptalajon 27 °C-on. Közepes intenzitású hidrílízis lép fel. 4. Koaguláltatás és peptonizálás 10%-os soványtejes táptalajon 37 “C-on. Erős intenzitású peptonizálást az 5. napon figyeltünk meg. Koaguláltatás negatív. 5. Kazeinhidrolízis 10%-os soványtej-tápagaron 27 “C-on. Közepes-erős intenzitású hidrolízist figyeltünk meg. 6. Nitrát-redukció ISP 8 táptalajon 27 “C-on. Negatív. 7. Melaninképződés 27 “C-on. Pepton—élesztő—vasagaron (ISP 6) nem képződik pigment. pigmentképződés tripton—élesztő táptalajon (ISP 1) és tirozm—agar táptalajon (ISP 7) is negatív. 8. Szénhidrát-hasznosítás Pridham—Gottlieb-agar táptalajon (KP 9) 27 “C-on. Bőséges növekedést figyeltünk meg L-arabinóz, D-xilóz, D- glükóz, D-fruktóz, szacharóz, inozit, raffinóz, D-mannit és L- ramnóz esetében. A FERM—P No 3664 és 3665 törzsek fentemlített mikrobiológiai tulajdonságait az alábbiakban foglalhatjuk össze: Actinomycetales törzsek melyek a Streptomyces genushoz tartoznak. A légmicélium egyenes és spirálalakú (az NR—320—OM7HB törzs esetében túlnyomórészt egyenes, míg az NR—320—OM7HBS törzs esetében túlnyomórészt spi rálalakú). Csavar-képződést nem figyeltünk meg. Mindkét tors spóráinak felülete sima és 0,6—1,0 * 0,8—1,4 p nagyságú A törzsek a különböző ISP táptalajokon világosszürke — vilá gosbama — szürke légmicéliumot képeznek, mely világossár- 60 gásbama — sárgásbarna növekedést ad; barnás oldható pigment. Melanoid pigmentet pepton—élesztő—vasagaron nem és tripton—élesztő táptalajon valamint tirozin-agaron valószínűleg nem képez. A törzsek a soványtejet erősen peptonizálják. A zselatin-elfolyósítás gyenge, keményítőhidrolízis közepes. * A fenti tesztek nem mutatnak különbséget az NR—320— OM7HBS és NR—320-OM7HB törzsek között. A fenti jellemzők azt valószínűsítik, hogy a törzsek az S. nigrifacienshez hasonlítanak [Waksman, S. A. (1961) Classification, identification and description of genera and species, The Actinomycètes Vol. 2, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Shirling, E. B. and D. Gottlieb (1968). Streptomyces tenyészetek összehasonlító leírása, II. Species leírások az első tanulmányból, Inst. J. Syst. Bacteriol., 18:69—189. Buchanan, R. E. és N. E. Gibbons (1974) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Waksman, S. A. (1919) Actinomyces speciesek tenyésze- 35 teinek tanulmányozása, Soil Sei., 8:167—171.], S. olivaceus [Waksman, S. A. (1961) Genusok és speciesek osztályozása azonosítása és leírása The Actinomycètes Vol. 2, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Shirling, E. B. és D. Gottlieb (1968) Streptomyces tenyészetek összehasonlító leírása II- Spe- 40 eres leírások az első tanulmányból, Inst J. Syst. Bacteriol., . 'S—189. Buchanan, R E. és N. E. Gibbons (1974) Bergej a manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Wilhams and Wilkins Co., Baltimore. Waksman, S. A. (1919) Actinomyces speciesek tenyészeteinek tanulmányozása Soil Sei., 45 8:167—. 71. Breed, R. S., E. G D. Murray és N. R. Smith (1957) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 7. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore] és S. plicatus [Buchanan, R. E. és N. E. Gibbons (1974) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Williams and Wil- 50 kins Co., Baltimore. Shirling, E. B. és D. Gottlieb (1969) Streptomyces törzsek tenyészeteinek összehasonlító leírása IV. Species leírások a második, harmadik és negyedik tanulmányból, Insi i Syst. Bacteriol., 19 ■ 391—512. Parke, Davis and Co. (1954)]. A jelen törzseknek ISP-törzsekkel való összehasonlítá- 55 sa a II. táblázatban látható. A táblázat adatai azt mutatják, hogy mindkét törzs—azaz a NR—320—OM7HB és NR—320 —OM7HBS — a felsorolt kőzeü rokonságban levő három speciestől különbözik. A NR—320—OM7HB törzs a S. nigrifaciestől a soványtejpeptonizálásban és a szacharóz-, inozit- és raffinóz-hasznosításban különbözik. Morfológiai téren a S. nigrifaciens sohasem képez spirálokat. A fenti tények, valamint az olívazöld légmicélium termelése, zöldessárga szubsztrátum-micélium ISP-3- táptalajon és az inhibitor-termelés elmaradása alapján valószí- 65 nűtlen, hogy a két törzs egyazon specieshez tartozna.
