181428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás leuroformin előállítására

3 181428 4 vannak leírva: a leurozin (vinleurozin) a 3 370 057 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, a VLB (vincaleukoblasztin, vinblasztin) a 3 097 137 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban és a vinkrisztin (leurokrisztin vagy VCR) a 3 205 220 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásban, a dezoxi VLB „A” és „B” pedig a Tetrahedron Letters, 783 (1958) irodalmi helyen. Más alkaloidok a Vinca rosea-ból nyerhetők ki, így a 4-deza­­cetoxi-vinblasztin (3 954 773 számú amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás); a 4-dezacetoxi-3'-hidroxivinb­­lasztin (3 944 554 számú amerikai egyesült államokbeli le­írás); a leurokolombin vagy 2'-hidroxi-VLB (3 890 325 szá­mú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és a vincadiolin vagy 3'-hidroxi-VLB (3 887 565 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás. A fenti alkaloidok közül kettő, a VLB és a vinkrisztin, alkalmasnak bizonyult embernél jelentkező rosszindulatú betegségek, különösen a leukémia és rokon betegségek, keze­lésére. E két vegyület közül a vinkrisztin a hatásosabb és használhatóbb a leukémia kezelésére, de a legkevésbé hozzá­férhető a Vinca rosea alkaloidok közül. Jovanovics és munkatársai (3 899 493 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) egy elegáns oxidáci­ós módszert dolgoztak ki viszonylag nagyobb mennyiségű VLB-nek vinkrisztinné történő alakítására, amelynek során krómsavas oxidációt alkalmaznak acetonban és ecetsavban körülbelül - 60 C°-on. Ugyanezt a módszert használják leu­­roforminnak leurozinból történő előállítására (811 110 szá­mú belga szabadalmi leírás). Leuroformin található a Vinca rosea leveleiből extrahált kivonatokban is. Ezt az alkaloidot Európában klinikai kísérletekben vizsgálják főként leukémia és myeloma multiplex kezelésénél. Kutney és munkatársai a Heterocyles 4, 1267 (1976) iro­dalmi helyen a leurozinlaktám, amelyet ők 19'-oxoleurozin­­nak neveznek, előállítását írják le, amely akkor képződik, ha jódot reagáltatnak leurozinnal. Ezek a szerzők 5'-oxoleuro­­zin előállítását is ismertetik. Ezt a vegyületet 3',4'-dehidro­­vinblasztin vagy leurozin oxidációjával állítják elő. Felismertük, hogy leurozin gyenge oxidációval 5'-hidroxi­­leurozinná alakítható. Amennyiben a leurozint hosszabb ideig levegőn állni hagyjuk, ez már elegendő ahhoz, hogy ez a vegyület képződjék, amely hatásos tumorgátló hatóanyag. Az 5'-hidroxileurozin nem használható közbenső termék­ként leuroformin Jovanovics módszerével történő előállítá­sánál. Megjegyezzük, hogy az 5'-hidroxileurozin szerkezete bizo­nyos mértékig bizonytalan. Lehetséges az, hogy a hidroxil­­csoport valóban a 19' helyzetben van. Ennek megfelelően, bár a következőkben 5'-hidroxileurozinra hivatkozunk, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a 19'-hidroxi-vegyü­­let valódi. A találmány tárgya eljárás az (I) képletű leuroformin előállítására, amelyre jellemző, hogy a (II) képletű 5'-hidro­­xileurozint bármilyen sorrendben oxidáljuk és redukáljuk, mimellett az oxidációs lépést a (II) képletű vegyület egy egyenértéknyi mennyiségére számítva 9 vagy több egyenér­­téknyi krómtrioxiddal aceton és ecetsav jelenlétében, vagy platinadioxiddal levegő jelenlétében — 65 C° és — 30 C° kö­zötti hőmérsékleten végezzük, a redukciós lépést pedig nátri­­umcianobórhidriddel, vagy nátriumbórhidriddel vagy líti­­um-tri(terc-butoxi)alumíniumhidriddel -20 C° és a reakció­­elegy visszafolyatási hőmérséklete közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A (II) képletű vegyület használható a savaddíciós sók alakjában is. Sóképzésre alkalmazhatók szervetlen savak, így hidrogénklorid, salétromsav, foszforsav, kénsav, hidro­­génbromid, hidrogénjodid, salétromossav, foszforossav és hasonló savak, de használhatók szerves savak is, így alifás mono- és dikarbonsavak, fenil-csoporttal helyettesített al­­kánsavak, hidroxil-csoporttal helyettesitett alkánsavak és alkándisavak, aromás savak, alifás és aromás szulfonsavak és hasonló savak. Ilyen gyógyszerészetileg elfogadható sók a szulfátok, piroszulfátok, biszulfátok, szulfitek, biszulfitek, nitrátok, foszfátok, monohidrogénfoszfátok, dihidrogén­­foszfátok, metafoszfátok, pirofoszfátok, kloridok, bromi­­dok, jodidok, acetátok, propionátok, dekanoátok, kaprilá­­tok, akrilátok, formátok, izobutirátok, kaproátok, hepta­­noátok, propiolátok, oxalátok, malonátok, szukcinátok, szuberátok, szebacátok, fumarátok, maleátok, benzoátok, klórbenzoátok, metilbenzoátok, dinitrobenzoátok, metoxi­­benzoátok, ftalátok, tereftalátok, benzolszulfonátok, toluol­­szulfonátok, klórbenzolszulfonátok, xilolszulfonátok, fenil­­acetátok, fenilpropionátok, fenilbutirátok, citrátok, laktá­tok, 2-hidroxibutirátok, glikolátok, maleátok, tartarátok, metánszulfonátok, propánszulfonátok, naftalin-l-szulfoná­­tok, naftalin-2-szulfonátok és hasonló sók. A találmány tehát eljárást szolgáltat tumorellenes hatású leuroformin előállitására, amelynek során 5'-hidroxileuro­­zint egymás után, bármilyen sorrendben oxidálunk és redu­kálunk. Nagyon érdekes és váratlan az, hogy ugyanolyan körülmények alkalmazhatók az oxidációs és a redukciós lépésnél attól függetlenül, hogy a lépéseket milyen sorrend­ben végezzük. Abban az esetben, ha az első lépés az 5'-hidroxileurozin redukciója, akkor közbenső termékként a (III) képletű leu­rozint kapjuk. A (III) képletű közbenső vegyületet ezután oxidáljuk a kívánt termék, a leuroformin, előállítása érdekében. Ez az oxidációs lépés önmagában ismert, nem ismert azonban, mint a találmány szerinti teljes eljárás egy része. A (III) képletű leurozinnak az (I) képletű végtermékké való oxidáci­ós lépéseit részletesebben a 811 110 számú belga szabadalmi leírásból ismerhetjük meg. Másrészt abban az esetben, ha a (II) képletű kiindulási anyag oxidálását választjuk az eljárás első lépéseként, akkor a (IV) képletű 5'-hidroxileuroformin közbenső terméket kapjuk. A (IV) képletű közbenső terméket ezután a kívánt leuro­­forminná redukáljuk. Az oxidációs lépés reakciókörülményei, akár első, akár második lépésként végezzük, ugyanazok. Az előnyös oxidáló szer a krómtrioxid és a reakciót előnyösen aceton és ecetsav jelenlétében hajtjuk végre. Gyakran hasznos, ha kis mennyi­ségű metiléndikloridot adunk a reakcióelegyhez a reakció­ban résztvevő anyagok oldódásának elősegítésére. Azt talál­tuk, hogy a lépést akkor végezhetjük előnyösen, ha legalább 9 egyenértéknyi krómtrioxidot használunk egy egyenérték­nyi (II) képletű kiindulási anyagra. Nagyobb feleslegü krómtrioxid már nem hasznos. Azt találtuk, hogy nagyon alacsony hőmérsékleten célsze­rű végezni az oxidációt, — 30 C° és -65 C közötti hőmér­sékletek használhatók. Előnyös, ha az oxidációt e hőmérsék­let-tartomány alacsonyabb határa közelében végezzük. Az oxidáció sebessége megfelel a gazdaságos reakciók oxidációs sebességének. A reakcióidő 15 perctől 8 óra hosz­­száig terjed és ezalatt az oxidáció teljesen végbemegy. A redukciós lépést, akár előszörre, akár másodszorra vé­gezzük, előnyösen nátriumcianobórhidrid redukáló szer al­kalmazása mellett vitelezzük ki. A szakterületen ismert, hogy ez a vegyület nagyon gyenge redukáló szer. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom