181309. lajstromszámú szabadalom • Indításvezérlő berendezés, különösen felvonókhoz
3 181309 4 A találmány szennti indításvezérlő berendezés legnagyobb előnye az, hogy induláskor a motor bekapcsolási nyomaték és a tehernyomaték összegeződéséből eredő hirtelen lökés jelentősen kisebb lesz, és a bekapcsolási nyomaték lecsengése után a tartómágnes teljes kikapcsolásáig a gyorsulás közelítően állandó. így az induláskor fellépő hirtelen lökés jelentősen csökken és az utazási kényelem lényegesen javul. A találmány szerinti indításvezérlő berendezés további előnye az alkalmazott szabályozóegységben rejlik, amely az elektronikus berendezések minden előnyével rendelkezik, mint például a kopásmentesség, könnyű és gyors beállíthatóság, hosszúidejű stabilitás és viszonylag alacsony ár. A találmány szerinti indításvezérlő berendezést kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra a találmány szerinti indításvezérlő berendezés vázlatos rajza; a 2. ábra az indítási nyomaték idődiagramja, indításvezérlő berendezés nélkül; a 3. ábra a fék mágnes gerjesztőáramának idődiagramja indításvezérlő berendezés nélküli hajtás esetében; a 4. ábra az indítási nyomaték idődiagramja, ha a találmány szerinti indításvezérlő berendezést alkalmazzuk; és végül az 5. ábra a találmány szerinti indításvezérlő berendezés alapjel-adójának átmeneti-függvénye és fékmágnes-gerjesztőáramának idődiagramja. Az 1. ábrán MH meghajtómotor látható, amely TS hajtókorongon keresztül FS szállítószalagra felfüggesztett K felvonószekrénnyel és az utóbbit kiegyenlítő G ellensúllyal van összekötve. Az MH meghajtómotor, amely például aszinkronmotor lehet, HS főkapcsoló SH záróérintkezőjén, valamint két iránykapcsoló SR—D és SR-U záróérintkezőjén keresztül három R,S,T fázisra van kötve (az 1, ábrán az iránykapcsolót nem tüntettük fel). A felfutási áram korlátozása érdekében előnyösen átkapcsolható pólusú, hat és négy pólussal ellátott aszinkronmotort alkalmazunk. Az MH meghajtómotorral és a TS hajtókoronggal BR tartó fék van összekötve, amely legalább egy BM fékmágnessel és egy BF fékrugóval el van látva, és a BM fékmágnes egyik 1 csatlakozója BS fékkapcsoló SB1 záróérintkezőjén keresztül NG egyenfeszültség-forrás egyik 3 pólusára van csatlakoztatva, a BM fékmágnes másik 2 csatlakozója pedig RK szabályozóberendezéssel van összekötve, mely utóbbit az alábbiakban ismertetünk részletesebben. A BS fékkapcsoló további SB2 záróérintkezővel is el van látva, amelyen keresztül a HS főkapcsoló gerjesztőköre kapcsolható. Az RK szabályozóberendezés SWG alapjel-adóból, IWG ellenőrzőjel-adóból, a szabályozási eltérést képező S különbségképzőből, RV kétállású szabályozóból és állítótagként alkalmazott T kapcsolótranzisztorból áll. Az SWG alapjel-adó műveleti erősítőből van kialakítva, amely külső áramköri elemekkel úgy van programozva, hogy átviteli-függvénye nagyjából egy Pl-szabályozó időbeni változásainak feleljen meg. Az SWG alapjel-adó egyik bemenete a BS fékkapcsoló SB1 záróérintkezőjén keresztül az NG egyenfeszültség-forrás egyik 3 pólusával van összekötve, kimenete pedig az S különbségképző bemenetére van csatlakoztatva. Az S különbségképző az alapjel és az ellenőrzőjel közötti különbséget erősítő műveleti erősítő, amelynek kimenete az RV kétállású szabályozó bemenetével van összekötve. Az RV kétállású szabályozó kapcsolóként működő műveleti erősítő, amelynek kimenete a T kapcsolótranzisztor bázisával van összekötve. A T kapcsolótranzisztor kollektora a BM fékmágnes másik 2 csatlakozójával van összekötve, és a BM fékmágnes két 1,2 csatlakozója közé D dióda van kapcsolva, két 1,2 csatlakozója közé D dióda van kapcsolva. Az IWG ellenőrzőjel-adó V erősítőből és MR mérőellenállásból áll, amely egyrészt a T kapcsolótranzisztor emitterével és a V erősítő bemenetével, másrészt az NG egyenfeszültség-forrás másik 4 pólusával és a V erősítő másik bemenetével van összekötve. A V erősítő műveleti erősítő, amely külső áramköri elemekkel úgy van programozva, hogy a T kapcsolótranzisztor zárási ideje alatt a BM fékmágnesen és a D diódán keresztül folyó szabadonfutó áramot szimulálja és erősíti. Az IWG ellenőrzőjel-adó kimenete az S különbségképző bemenetével van összekötve. A fentiekben ismertetett indulásvezérlő berendezés a következőképpen működik: Indítóutasítás kiadásakor, például felfelé irányuló mozgás esetén, a megfelelő iránykapcsoló geijesztőkörére áramot adunk, ekkor az ahhoz tartozó SR-U záróérintkező záródik. Ennek hatására az iránykapcsoló itt nem ábrázolt segédérintkezőjén keresztül a BS fékkapcsoló geijesztőáramot kap, és az SB1 záróérintkező záródik (lásd az 5. ábrán az I időpontot). A HS főkapcsoló a BS fékkapcsoló további SB2 záróérintkezőjén keresztül geijesztőáramot kap, aminek hatására az SH záróérintkezők záródnak és az MH meghajtómotor beindul (lásd a 4. ábrán a II időpontot). A találmány szerinti indításvezérlő berendezés alkalmazása nélkül az indítási nyomaték a TM görbe szerint változna az idő függvényében (lásd a 2. és 4. ábrákat). A 4. ábrán látható kezdeti TB20 fékezőnyomaték, amely például az MH meghajtómotor TMN névleges nyomatékának a háromszorosának felel meg, a TM indítónyomaték ellen hat, így csak kis értékű TR20 csúcsértékű forgatónyomaték lesz hatásos, ami az utazási kényelmet alig befolyásolja (lásd a 4. ábrán a III időpontot). A BS fékkapcsoló SB1 záróérintkezőjének záródásakor SWG alapjel-adó működésbe lép, és kimenetén az átviteli függvény T-részének megfelelő isou névleges áram jelenik meg (lásd az 5. ábrát az V. időpontot). Mivel ebben az időpontban IWG ellenőrzőjeladó által szállított iist áramérték gyakorlatilag 0, a szabályozási eltérés olyan nagy lesz, hogy az S különbségképző kimenőfeszültsége egy első határértéket túllép. Ennek hatására az RV kétállású szabályozó kimenőfeszültsége olyan értékre ugrik, amelynek hatására a T kapcsolótranzisztor vezető álla-5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2
