181284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás résfal építésére, különösen vízáteresztő talajban létesítendő munkagödör résfallal történő oldalhatárolására, valamint berendezés réskitöltő anyag készítésére, különösen az eljárás foganatosításához
3 181284 Tömegarányok: 4 Az alábbiakban összehasonlítjuk a jelenleg a leggyakrabban használt késleltetőszerekkel elérhető késleltetési időket, illetve a késleltetőszer nélküli bentonit-víz-cement keverék ciklusidejét. Az egységes értékelhetőség érdekében késleltetési időnek mindig a 10 000 g/m2 merevség eléréséhez szükséges időtartamot nevezzük. A víz-cement tényező (v/c) mindig 4,35; a víz-bentonit tényező (v/b) pedig 33,3. A kapott eredmények a következők (t = késleltetési idő órában): alapkeverék (késleltetőszer nélküli víz-cement-bentonit keverék): t = 8,7 óra „Barraient” 2,0% (a cementre vonatkoztatva) t = 15,7 óra „Barraient” 3,0% (a cementre vonatkoztatva) t = 23,9 óra ,.Retardol” 2,0% (a cementre vonatkoztatva) t = 14,4 óra „Lignoszulfit” 1,5% (a cementre vonatkoztatva) t = 10,2 óra „Lignoszulfit” 2,0% (a cementre vonatkoztatva) t = 24,4 óra. összevetve ezeket az értékeket a fent említett másik két jellemzővel: a beszerzési árral és a felhasználandó mennyiséggel megállapítható, hogy a felsorolt késleltetőszerek egyike sem alkalmas a támasztott követelmények magas szintű kielégítésére. A szulfit - szennylúggal kapcsolatban megjegyezzük, hogy annak bizonytalan összetétele, változó minősége esetlegessé teszi az általa elérhető hatást, a késleltetési tényező rövid és bizonytalan. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson résfalak készítéséhez, amelynek segítségével a rétkitöltő anyag optimális bedolgozhatósági paraméterei, valamint a résfal, mint végtermék előirt szilárdsági és vízzárósági tulajdonságai racionálisan biztosíthatók. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben kötéskésleltető szerként szaharidot használunk, annak összetétele és minősége állandó, a késleltetési tényezője az eddig ismert hasonló célú anyagokénál lényegesen hosszabb, egységnyi térfogatú cement-bentonit-víz keverékhez kisebb mennyiséget igényel, így alkalmazásával a résfalkészítés az eddigieknél jobb minőségben és gazdaságosabban megoldható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a talajban rést készítünk, amelyet cementet, vizet, bentonitot és kötéskésleltető szert tartalmazó utószilárduló anyaggal kitöltünk, és amelynek az a lényege, hogy kötéskésleltető szerként a keverékhez - a cement tömegére számítva - 0,60-4,92%« előnyösen 2-3%o szacharidot adunk, és a szacharidot tartalmazó anyagkeveréket a résbe juttatjuk. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint kötéskésleltető szerként Ci2H220u-et (szacharózt) használunk. A találmány szerinti eljáráshoz használt réskitöltő anyag alapkeverékének komponensei az alábbi mennyiségi határok között változhatnak: Víz Cement Bentonit 10 1,65 0,38-tól 10 3,20 0,75-ig Ehhez az alapkeverékhez kell tehát késleltetőszerként - a kívánt késleltetési időtartam függvényében, amely néhány órától mintegy 50 óráig 10 terjedhet - a szacharózt (Ci2H220ji) a cement tömegére vonatkoztatva 0,60 ... 4,92 %o mennyiségben adagolni. Megjegyezzük, hogy a diszacharidok közé tartozó szacharóz helyett kötéskésleltető szerként más diszacharid, vagy monoszacharid is al- 15 kalmazható. A fenti összetétel-tartományba tartozó réskitöltő anyagokkal a durva kavicstól az iszapos finom homokkal bezárólag mindenféle vízáteresztő talajban készíthető résfal. A 28 naposnál idősebb vízzáró fal- 20 lal elérhető vízzáróság meghaladja a k=10"7 m/s-mal jellemzett értéket, a szilárdság pedig a 100 ... 2000 kN/m2 értékek között változhat. A késleltetőszertől megkívánt hatás elérése szempontjából igen nagy jelentősége van az adagolás pon- 25 tosságának. E szempont figyelembevételével fejlesztettük ki a találmány szerinti résiszapkészítő berendezést, amelynek víz, cement és bentonit összekeverésére szolgáló keverőtartálya, valamint a kötéskésleltető szer betáplálására szolgáló adagolóké- 30 szüléké van, és amely berendezésre az jellemző, hogy a keverőtartály felett adagolótartályt tartalmazó, kötéskésleltető szer adagolására szolgáló készülék van, amely a szert az adagolótartályba bebocsátó szeleppel és a szert az adagoló tartályból ki- 35 bocsátó szeleppel rendelkezik; a keverőtartályban folyadékszint-érzékelő van, amely a kibocsátószeleppel működési kapcsolatban áll; az adagolótartályban egymás felett függőleges távközzel két folyadékszint-érzékelő van; az alsó folyadékszint-érzékelő mind a 40 bebocsátószeleppel, mind a kibocsátószeleppel, azok egyidejű, vagy lényegében egyidejű, de ellentétes értelmű működtetését előidéző kapcsolatban áll; a felső folyadékszint-érzékelő pedig a bebocsátószeleppel működési kapcsolatban áll. A berendezés egy 45 előnyös kiviteli példája szerint a bebocsátószelep és a kibocsátószelep sűrített levegővel működtetett, rugalmasan deformálható anyagú tömlőt vagy hasonló szerkezetet tartalmazó pneumatikus szelepekként vannak kialakítva, amelyek levegő vezetékeken át sű- 50 rített levegő-forrással, például kompresszorral állnak kapcsolatban. Célszerű továbbá, ha a kibocsátószelepből kitorkolló legalább két levegővezetéke, valamint a bebocsátószelepből kitorkolló legalább egy levegő vezetéke van, amelyek elektromágneses mű- 55 ködtetésű (elektromágneses tekercset és vasmagot tartalmazó) áteresztőszeíepekbe torkollnak; a kibocsátószelepből kitorkolló levegővezeték áteresztőszelepét levegővezeték köti össze a sűrített levegő-forrással; és ez a levegővezeték további levegővezetékek 0 útján a másik két áteresztőszeleppel van összekötve. Egy további előnyös találmányi ismérv szerint a folyadékszint-érzékelők elektródák, amelyek elektromos vezetékek útján állnak a hozzájuk rendelt elekt- 65 romágneses áteresztőszelepekkel kapcsolatban, mi-2
