181284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás résfal építésére, különösen vízáteresztő talajban létesítendő munkagödör résfallal történő oldalhatárolására, valamint berendezés réskitöltő anyag készítésére, különösen az eljárás foganatosításához

5 181284 6 mellett az elektromos vezérlőrendszer a folyadék és elektródák érintkezésbe kerülésével, illetve az érint­kezés megszűnésével az áramkör zárását, illetve meg­szakítását eredményező módon van kialakítva. Végül a berendezés egy további kiviteli alakjára az jel­lemző, hogy az adagolótartálynak felső hengeres része és alsó kúpos része van; a kibocsátószelep az alsó kúpos rész kitorkollásához van csatlakoz­tatva, vagy/és bebocsátószelep a hengeres rész felett, vagy — legalább részben - abba benyúlóan van el­rendezve. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követ­kezőkben foglalhatók össze: csökken a réselőszerszám mozgatásához szükséges energiafelhasználás, valamint a réskitöltőanyag-vesz­­teség, egyrészt mert a plasztikusabb anyag a réselő­­szerszámmal kiemelt talajszemcsék közül jobban visszafolyik a résbe (kevesebb anyag kerül a med­dőbe); másrészt mert a hosszabb időn át plaszti­kusan viselkedő anyag lehetővé teszi az átharapásos fogások menti kétszer markolt térfogatok miatti anyagveszteség-csökkenést is. További előnyt jelent, hogy növekszik a réselés sebessége, mert a réselő­szerszám mozgatásához szükséges idő a kisebb ellen­állású (kevésbé merev) réskitöltőanyagnak köszön­hetően csökken: ezáltal növekszik a réselési teljesít­mény, tehát a munkavégzés is gazdaságosabbá válik. Az anyag kezelhetcségi idejének meghosszabbodása révén növekszik az ún. egyszerre nyitva tartható tábla-hosszúság, ami a gazdaságosságot tovább nö­velő tényező. Megjegyezzük, hogy a szacharózból a jelenleg használatos kötéskésleltetők mintegy egytizedét ki­tevő, a cement tömegére számított 2%o-nyi.mennyi­séget - azonos bentonit, víz és cement esetén — t = 22,3 órás késleltetési időt kaptunk. Emellett a szacharóz a minőségi ingadozásoknak nincs kitéve, a tőle várt eredmény mindig biztosítottnak tekinthető. Emellett maga a szacharóz lényegesen olcsóbb, mint a többi kötéskésleltető anyagok. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alap­ján ismertetjük részletesen, amely a réskitöltő anyag készítésére szolgáló berendezés egy előnyös kiviteli példáját tartalmazza. A berendezésnek a bentonit és víz összekeve­résére és pihentetésére szolgáló 1 keverőtartálya van, amely felső 2 hengeres részből és alsó 3 kúpos részből áll. Ez utóbbiból alul 4 csővezeték torkollik ki, amely 6 motorral meghajtott 5 örvényszivattyú­hoz csatlakozik. A 4 csővezetékbe 4a zárószerelvény van beiktatva. Az 5 örvényszivattyúból 7 csővezeték van lecsatlakoztatva, amely az 1 tartály felső 2 hen­geres részébe torkollik. A 7 vezeték 7a zárószerel­vényt tartalmaz. Az 1 tartály 8 lábakon áll. Az 1 tartály felett helyezkedik el az egészében 9 hivatkozási számmal jelölt adagolókészülék, amely­nek mintegy 20-50 literes 10 adagolótartálya van. Ez utóbbi is alsó 11 kúpos részből és felső 12 hen­geres részből áll. A 11 kúpos részhez alul 13 kibo­csátószelep csatlakozik. A 10 tartály felett egy 14 bebocsátószelep van elhelyezve, amelybe felülről a folyékony kötéskésleltető szer, például vizes szacha­róz-oldat betáplálására szolgáló 15 csővezeték tor­kollik. A 14 és 15 szelepek az alábbiakban leírt módon aló kompresszorhoz vannak csatlakoztatva: A 13 kibocsátószelepből 17 és 18 levegővezeték, a 14 bebocsátószelepből pedig 19 levegővezeték lép ki, amelyek külön-külön egy-egy 17a, 18a, illetve 19a áteresztőszelepbe torkollnak. A 17a áteresztő­szelepet a 16 kompresszorral 20 levegővezeték köti össze. A 19a áteresztőszelepből 21 levegő vezeték lép ki, amely a 20 levegővezetékbe van bekötve. A 18a áteresztőszelepből 22 levegővezeték van leágaztatva, amely a 21 levegővezetékbe torkollik. Az 1 tartály felső 2 hengeres részében - célsze­rűen annak felső tartományában - folyadékszint-ér­zékelőként 23 elektróda van, amelyet a szaggatott vonallal jelölt 23a elektromos vezeték köti össze a 17a áteresztőszeleppel. A 9 adagolókészülék 10 tar­tályában egymás felett, egymástól függőleges érte­lemben mért x távolságban két további folyadék­szintérzékelő gyanánt 24, 25 elektróda van elhe­lyezve, amelyek x távolsága változtatható. Az alsó 24 elektródát 24a elektromos vezeték a 18a áteresz­tőszeleppel, a 24b elektromos vezeték pedig a 19a áteresztőszeleppel köti össze. A felső 25 elektróda a 25a elektromos vezeték útján a 19a áteresztősze­leppel van összekötve. A bentonit és víz 1 tartályba juttatására a 26 cső, a cement ugyanide történő betáplálására pedig a 27 cső szolgál. A 17a, 18a és 19a áteresztőszelepek elektromág­neses szerkezetűek: amikor a szelep áram alá kerül, egy elektromágnes tekercse vasmagot húz be, amely egy elzárószerkezetet nyit; az áramkör megszakítása viszont a szelep záródását eredményezi. A 13, 14 szelepek pneumatikus működtetésűek: gumitömlőt tartalmaznak egy szelepházban, és amikor a szelep­házba sűrített levegő hatol, az a gumitömlőt össze­­nyomja (rugalmasan deformálja), és a szelep zár; amikor a sűrített levegő a szelepházból kilép, a gu­mitömlő ismét az összenyomás előtti alakját veszi fel, anyagszállításra alkalmassá válik, tehát a szelep nyit. A berendezés a következőképpen működik: a mindenkor adott receptúrának megfelelően a 26 csövön át előbb meghatározott mennyiségű vizet juttatunk az 1 tartályba, és a vizet az 5 örvényszi­vattyúval a 4 és 7 csővezetékeken át folytonos ke­ringésben tartva a meghatározott tömegű aktivált bentonitot 1—2 perces időtartam alatt fokozatosan a vízhez adjuk (a nyíl). A teljes bentonitmennyiség be­juttatása után az anyagot még mintegy 3-15 perces időtartamon át keverjük. A keverés időtartamát e határértékek között a keverés hőmérséklet és az örvényszivattyú teljesítménye (12-30 kW) függvé­nyében kell beállítani. A bentonit-víz-szuszpenziót a keverés befejeztével ún. érlelési eljárásnak vetjük alá. Az érlelés történhet pl. az anyag érlelőtartályokban való lassú mecha­nikus mozgatásával, légbuborékok átáramoltatásával, melegítéssel, vagy pedig olyan (önmagában ismert) anyagok hozzáadásával, amelyek a bentonit hidratá­­cióját elősegítik. A pihentetéssel hidratált bentonit-víz-szuszpen­ziót pl. szivattyúzással visszajuttatjuk az 1 ke­verőtartályba, és azt az 5 örvényszivattyú segítségé­vel ismét folytonos keringésbe hozva adagoljuk bele a meghatározott tömegű cementet (fc nyü) ugyan­úgy, mint a bentonitot: lassan, fokozatosan, bizto­3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom