181173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nalbufint és szalicilsav-származékot tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására
7 181173 8 Kalcium-aszpirin és nalbufin • HC1 kombinációi Elkészítettünk egy kalcium-aszpirin-alapoldatot oly módon, hogy 4,032 g aszpirint és 1,120 g kicsapott kalcium-karbonátot 40—50 °C-on összekevertünk 50 ml desztillált vízzel, és a szilárd anyag teljes feloldódása után az oldatot szobahőmérsékleten felhígítottuk 60 ml desztillált vízzel, így egy 67,2 mg/ml aszpirin-ekvivalenst tartalmazó oldatot kaptunk. A beadandó oldatok mindegyikét az alapoldat desztillált vízzel való hígításával állítottuk elő; a hordozó kontrolljaként desztillált víz szolgált. Az oldatokat elkészítésüktől számított két órán belül felhasználtuk. A nalbufin • HC1 alapoldatait az 1. vizsgálati módszerben ismertetettek szerint állítottuk elő. Érzéstelenítő hatás vizsgálata egereken antifenilkinon vonaglási teszttel A fenil-p-benzokinon által egereken előidézett vonaglás gátlása egy standard eljárás a különböző csoportokba tartozó érzéstelenítő hatású gyógyszerek hatásának kimutatására és összehasonlítására. [H. Blumberg és munkatársai, Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., 118, 763—766 (1965)]. Ez a vizsgálat jó korrelációt mutat a vegyületek humán érzéstelenítő hatásával. Különböző dózisú nalbufin • HCl-lel, aszpirin-szuszpenziókkal (1. vizsgálati módszer), kalcium-aszpirin-oldattal (2. vizsgálati módszer) vagy nalbufin • HC1 és később meghatározott aszpirin-készítmények közvetlenül egymást követő dózisaival vagy a megfelelő hordozóval kezelt egereknek 5 perccel a kijelölt megfigyelési időszak előtt standard fenil-p-benzokinon-dózist adtunk be intraperitoneális injektálással. A fenil-p-benzokinont 5%-os vizes etanollal készült, 0,1 mg/ml-es koncentrációjú oldat formájában adagoltuk; a vonaglást előidéző dózis 1,25 mg/kg volt, ami 0,25 ml/kg-os injektálási dózisnak felel meg. Kiértékeléskor megfigyeltük a „vonaglásokat”, azaz a teljes test kifeszülését vagy összehúzódását. A megfigyelést 5 perccel a fenil-p-benzokinon-dózis beadását követően, 10 percig folytattuk. Az összes EDS0 értéket és azok 95%-os konfidencia-határait numerikusán határoztuk meg Thompson [W. F. Thompson, Bacteriological Rev., 11, 115-145 (1947)], Litchfield és Wilcoxon [J. T. Litchfield, Jr. and F. Wilcoxon, J. Pharm. Exp. Then, 96, 99—113 (1949)] vagy Finney [D. J. Finney, Probit Analysis, Harmadik kiadás, Cambridge University Press, Cambridge, England (1971)] módszereivel. Az ED50 azt a dózist jelenti, amelynél a vizsgálati csoport egereinek 50%-ánál fájdalomcsillapításra utaló válaszjel mutatkozik. A nalbufin • HC1 és aszpirin-szuszpenzióknak a fenil-p-benzokinonnal előidézett vonaglásban szenvedő egerekre kifejtett hatását adatokkal az 1. táblázat (lásd a továbbiakban), Loewe-féle izobologrammal pedig [S. Loewe, Pharm. Rev., 9, 237-242 (1957)] az 1. ábra mutatja be. A nalbufin • HC1 és a kalcium-aszpirin hatását a 2. táb2. vizsgálati módszer lázat (lásd később) és a 2. ábrán látható Loewe-féle izobologram mutatja be. Az izobolografikus ábrákon az Y tengelyen a nalbufin • HC1 önmagában való érzéstelenítő hatását, az X tengelyen pedig az aszpirin (vagy kalcium-aszpirin esetébenz aszpirin-ekvivalensben kifejezett dózisainak) önmagában való érzéstelenítő hatását ábrázoltuk. Az origóból kiinduló szaggatott vonalak a rögzített nalbufin • HCl/aszpirin dózisarányokat jelzik, amelyek az 1. ábra esetén az 1 : 2,44-60,9, a 2. ábra esetén pedig az 1:1,76-61,7 tartományba esnek. Azok a számított dózisértékek, ahol az állatok 50%-ánál várható érzéstelenítésre utaló válaszjel, vagyis az ED50 értékek a nalbufin • HCl-ra az Y tengelyen, az aszpirinre az X tengelyen, a rögzített dózisarányú nalbufin/aszpirin-készítményekre pedig a szaggatott vonalakon láthatók. Az ED50 pontok alá és fölé mutató nyilak az ED50 értékek 95%-os konfidencia határait jelzik. A nalbufin • HC1 (önmagában) és az aszpirin (önmagában) ED50-dózisait összekötő folytonos vonal az „ED50 addíciós vonal”, amely a nalbufin és az aszpirin egyszerű addíciójából várható ED50- -értékek elhelyezkedését jelölné abban az esetben, ha csak egyszerű addícióról lenne szó. Az ED50-addíciós vonal 95%-os konfidencia határait az ED50- -addíciós vonal alatt és fölött látható szaggatott vonalak jelölik. Loewe izobolográfiás elmélete szerint, amennyiben a nalbufin • HC1 és az aszpirin hatásai egyszerűen összeadódnának, akkor a nalbufin • HCl és az aszpirin-komponensek mindegyik rögzített dózisarányának megfelelő ED50 értéknek várhatóan az ED50 addíciós vonalra vagy annak tartományába kellene esnie. A kombináció ED50-értékeinek szignifikánsan az ED50-addíciós vonal alatti elhelyezkedése meglepően erős érzéstelenítő hatást, míg a kombináció ED50-értékeinek a vonal fölötti elhelyezkedése meglepően gyenge érzéstelenítő hatást jelent. Az ilyen erősen megnövekedett vagy lecsökkent hatás szignifikanciájának megállapítására szolgáló egyik módszer egy standard matematikai eljárás, melynek során kiszámítjuk a megfigyelt ED50 értékekre legjobban illeszkedő polinomiális regreszsziós görbét. Az 1. és 2. ábrákon ez az „ED50 regressziós vonal” görbe vonalként látható, amely összeköti az összes ED 50 pontot azok 95%-os konfidencia határaikon belül. Az 1. ábrára a következő egyenlet vonatkozik: Y=5,762-0,08112(X-93,83) + + 0,0009289(X—93,83)2 - -0,00000594(X-93,83)3 Az egyenletben Y a nalbufin • HCl ED50 dóziskomponense, X pedig az aszpirin ED50 dóziskomponense. A 2. ábrára a következő egyenlet vonatkozik: X=56,62—4,476(Y—11,77) + + 0,3168(Y— 11,77)2 -0,0075(Y—11,77)3 A variancia-analízis mindkét esetben azt mutatja, hogy a négyzetes regressziók a P<0,05 szinten jelentős mértékben eltérnek az ED50 addíciós vonaltól. Ezért a váratlanul erős érzéstelenítő hatás 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
