181109. lajstromszámú szabadalom • Kötélvezetésű és vontatású szállítóhevederrel ellátott szállítószalag
7 181109 8 nek, a kábelfeszítő súly alsó véghelyzetben van. Eközben az 55 szélkötelek domborulása a legnagyobb, közös feszítősúlyuk felső véghelyzetében az ütközőre fekszik fel. A 31 szállítóheveder maximális terhelésénél az 54 tartókábel belógása maximális, az 53 ingalábak függőlegesek, a kábelfeszítő súly a felső véghelyzetben ütközően van, az 55 szélkötelek domborulása minimális, közös feszítősúlyuk alsó véghelyzetben van, de ott semmire sem ülhet fel. Az 54 tartókábel és az 55 szélkötelek feszítősúlyai felső véghelyzetükben ütköznek. Ez biztosítja az 53 ingalábak maximálisan dőlt és függőleges szélső helyzeteit. Az 54 tartókábel és az 55 szélkötelek ellentétes irányban mozdulnak, így az 5 kötélalátámasztó egységek 23 jármai előre-hátra billennek aszerint, hogy üres vagy terhelt a 31 szállítóheveder. A pályamozgás mértéke főleg az 53 ingalábak darabszámának függvénye. Az 52 támasztó oszlopnál telepíthető közbenső 10 kötélhajtómű, 9 kötélváltó- és feszítőmű, valamint közbenső anyagleadás is, az 53 ingalábaknál azonban nem. Az 5 kötélalátámasztó egység kifeszítési módját mutatja a fenti tartókábeles szalagpálya esetén a 6. ábra. A 2. ábrán látható kifeszítési módhoz képest itt mindössze annyi a változás, hogy a 23 járom felül az 54 tartókábelhez, alul pedig 58 kötélbilin' esek segítségével a két 55 szélkötélhez van rögzítve. A 7. és 8. ábrán a találmány szerinti szállítószalag végem elrendezett 7 hevederfordítómű és 8 kötélfordítómű részletesebb rajza látható oldalnézetben és felülnézetben. Ezek tulajdonképpen önmagukban ismert szerkezeti egységek és csupán a teljesség kedvéért ismertetjük ezeket részletesebben. A 7 hevederfordítómű, amint az az ábrákból jól látható, két pár egymásra merőleges síkban és egymás után elrendezett bordázott palástú, szabadon futó 75 görgőből áll, amelyek a 31 szállítóhevedert 180°-ban megfordítják, így mindig ugyanarra a felületre kerül a rakomány mindkét hevederág kihasználása esetén is. Ide tartozik még a 31 szállítóhevedert visszaterelő pálcás palástú, szabadon futó 76 dob is, amely szalagirányban csavarorsóval finoman állítható, kocsin pedig több méter hosszban hátrahúzható és rögzíthető, vagyis ily módon a szalag feszessége szabályozható. A 8 kotélfordítómű valamivel bonyolultabb felépítésű: tartozik hozzá — egy, a felső kötélágakat alátámasztó homorú 71 kerekes kötéltám, amely a vályúsításnak megfelelő hosszúságú tengelyre fűzött, szabadon futó kötélkerekek csoportjai;- egy az alsó ágban érkező hat kötélágat tartó domború 72 kerekes kötéltám, amely az előzővel párban azonos méretű, de fordítottan (domborúan) vályúsított elrendezésű kötélkerekekkel rendelkezik; — két 73 ki terelő kerékcsoport a szállítószalag jobb és bal oldalán, amelyek egy-egy függőleges tengelyre szimmetrikusan felfűzött, párban azonos méretű kötélkerekekből állnak;- két 74 beterelő kerékcsoport, amelyek a szállítószalag jobb és bal oldalán a kötélágakat az alsó ág síkjából a felső ág síkjába emelik (vagy fordítva), és amelyek vízszintes tengelyre felfűzött, három különböző átmérőjű szabadon futó kötélkerékből állnak. Az alsó 72 kerekes kötéltám azért fordított elrendezésű, mert csak így lehet a 73 kiterelő kerékcsoportot és a 74 beterelő kötélcsoportot egy tengelyen ágyazni. Ügyelni kell arra, hogy a 31 szállítóheveder csak a kötélágakkal érintkezzék, a kötélkerekekkel vagy más álló alkatrésszel ne. Az ábrákon a 74 beterelő kerékcsoportok csak a jobb érthetőség miatt lettek oldalt kiforgatva, valójában ezek be vannak fordítva a szállítószalag mellé. A 9. és 10. ábrán a találmány szerinti szállítószalag közbenső 10 kötélhajtóműve látható oldalnézetben és elölnézetben. Amint az az ábrákból kivehető, a közbenső 10 kötélhajtómű 91 villamos motorból, 92 indukciós tengelykapcsolóból, 93 fogaskerékhajtóműből, görgős 94 visszafutás-gátlóból és differenciál 100 kötélhajtódobból áll, és ide sorolható még két, a kötélágakat a közbenső 10 kötélhajtómű környezetében megvezető homorú 71 kerekes kötéltám, valamint egy 95 terelőkerék.-csoport is. Amint azt már említettük, a találmány szerinti szállítószalagnál a kötélágak adják át a hajtóenergiát a szállítóhevedemek, s mivel a kötél és a heveder egymástól bárhol szétválasztható, a kötélágak a szalagpálya mentát akárhol és akárhányszor meghajthatok. Több km hosszúságú szalagnál több közbenső 10 kötélhajtóművet alkalmazunk. Az első 10 kötélhajtóművet valamint az alsó hevederágat tartó kötélágak feszítését biztosító 9 kötélváltó- és feszítőművet célszerű a 2 feladó szakasz utáni 4 homorú íves szakaszára telepíteni. Nagyon hosszú lejtős vagy emelkedő pályán, ahol az alsó hevederágban ébredő erő egyenlő vagy nagyobb a kötélágak megengedett erejénél, ott az alsó kötélágakhoz is kell közbenső 10 kötélhajtóművet beépíteni. Ez lejtős pályán felfelé húzza, emelkedő pályán lefelé pedig fékezi az alsó szalagágat. Az utolsó közbenső 10 kötélhajtóművet célszerűen a 6 ledobófej elé, az alsó szalagágba iktatjuk. A kötélhajtómű homorú 71 kerekes kötéltámjai lényegében megegyeznek az 5 kötélalátámasztó egységek 22 kötélkerékfűzéreivel, de tengelyük és csapágyazásuk erősebb, mint ez utóbbiaknak. A 93 fogaskerékhajtómű gyorstengelyére van egyébként a 91 villamos motorral kapcsolatot teremtő 92 indukciós tengelykapcsoló, a differenciál 100 kötélhajtódob tengelyének külső végére a görgős 94 visszafutásgátló felszerelve. A 92 indukciós tengelykapcsoló lehetővé teszi a közbenső 10 kötélhajtóművek egyszerre történő indítását azáltal, hogy az egyes kötélhajóművek indukciós tengelykapcsolóinak gerjesztő tekercsei körvezetékkel villamosán sorba vannak kapcsolva és a körvezetéket fokozat nélkül szabályozott gerjesztő árammal táplálva, az összes tengelykapcsoló ugyanazon időben azonos fokozat nélkül szabályozott nyomatékátvitelt produkál. Az indukciós tengelykapcsoló illetve a fenti szabályozási mód legfőbb előnyei a következők: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
